Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-319

134 319. országos ülés 1908 május 9-én, szombaton. féle nemzetiségi elnyomást helyeselni tudjon. (Zaj a középen.) De hát, a koaliczió és annak főpártja, a függetlenségi párt eddigi politikájukkal eljátszották arra való erkölcsi jogosultságukat, hogy a nemzetiségi kérdést megoldásához közelebb vigyék. Pedig, mi lett volna ép a függetlenségi pártnak történelmi hivatása ? Wekerle miniszterelnök ur egy izben ugy bókolt a függetlenségi pártnak, hogy a függetlenségi párt akkor van történelmi hivatása magaslatán, a mikor ez idő szerint eredeti programmj ától eltekint, a mikor igyekezik, hogy más nagy feladatokat oldjon meg. (Mozgás.) Én ezért a bókért a függetlenségi pártot nem irigylem. Ha nekem azt mondja a miniszterelnök, hogy akkor állok hivatásom magaslatán, a mikor programmomtól eltérek, akkor én annak a miniszterelnöknek nem tapsolok, hanem megbuktatom. Ha már a függetlenségi párt történelmi hivatásáról van szó, legyen szabad emlékezetükbe visszaidéznem a függetlenségi párt fénykorát, keletkezését, első éveit, első évtizedeit, legyen szabad emlékezetükbe visszaidéznem azt a kort, a mikor a függetlenségi párt belátta és elfogadta, hogy egyrészt a demokratikus politika, másrészt a nemzetiségi kérdés helyes megoldása az az ut, a melyen a függetlenségi párt igazán történelmi missziót teljesithet Magyarországon. Méltóztassék visszaemlékezni Mocsáry Lajosra, arra a Mocsáry Lajosra, (Halljuk ! a közéfen.) a ki a függetlenségi párt elnöke volt, s a ki őszintén megmondta a magyaroknak, hogj^ lehetetlen egyszerre két front ellen küzdeniök, lehetetlen egyszerre Magyarország nem magyar ajkú népeivel szemben is és egyúttal a dinasztiával szemben is állást foglalniok. Méltóztassék visszaemlékezni erre és méltóztassék visszaemlékezni Irányi Dániel demokratikus, radikális programmjára, a ki, a mikor még itt hallották szavát, már akkor bevallotta, hogy egyedül Magyarország demokratikus átalakulása az, a mely Magyarország jövőjét biztosítja. A függetlenségi párt a midőn kormányra jutott, megfeledkezett ugy az egyik, mint a másik élethivatásáról. Ma csak csekély töredéke van a függetlenségi eszme harczosainak e házban, a kik a múltkor is birtak annyi erkölcsi bátorsággal, hogy itt a soviniszta többséggel szemben mint független hazafiak hangoztatták, hogy a nemzetiségi kérdést máskép, mint törvényes alapon megoldani nem lehet. Mocsáry Lajosnak gratulálok ahhoz az elégtételhez, a melyet itt kajDott a függetlenségi balpárt részéről, de akármennyire óhajtom is ezt a megoldást, attól tartok, hogy kiáltó szó marad a pusztában az, a mit ma a függetlenségi eszme harczosainak csekély töredéke hangoztat. Nagyon hasonlatos, t. ház, a pártok mai helyzete ahhoz, a melyben volt a 67-es és a 48-as párt 30—35 évvel ezelőtt, a mikor ezen az országgyűlésen ugyancsak egy csekély függetlenségi töredék állt szemben a kormánypárttal egyrészt, és másrészt a midőn a nemzetiségi pártok harczosai küzdöttek ugyanazon eszmékért, a melyekért ma mi küzdünk. (Igaz ! a közéfen.) Nagyon hasonlatos a helyzet még abból a szempontból is, hogy az akkori aktiv államférfiak körülbelül ugyanazokkal a jelszavakkal függesztették fel programmj ukat, a melyekkel ezt az aktiv államférfiak ma cselekedték. Azt mondták, hogy a mit radikálisan nem lehet elérni, azt igyekezzünk fokozatos fejlődéssel kivinni. Ez a fokozatos megvalósítás 40 éven keresztül . azonban ugy folyt, hogy ma a függetlenségi párt utódja megremeg az általános választói jognak a hallatára is és olyan messzire vitték ezt az országot, hogy pénzügyileg, gazdaságilag tönkremegy és 40 esztendővel Mocsáry után azt, a ki lelkesedéssel beszél a saját nemzetisége érdekében, lehurrogják és lehazaárulózzák. Most már csak az a kérdés, vájjon az a történelem, a melyen keresztülment Magyarország a legutóbbi 40 esztendő alatt, meg fog-e ismétlődni ? Meg fog-e ismétlődni az, hogy az elveiket felfüggesztő pártok a fokozatos fejlődés jelszavával élni fognak évtizedeken keresztül, hogy a komoly függetlenségiek csoportja és a komoly nemzetiségi csoportok örökös ellenzéki harczra legyenek kárhoztatva, és se közjogi, se nemzetiségi tekintetben eredményeket el ne érjenek ? Én azt hiszem, hogy a történelem megismétlődni nem fog. Nem fog pedig azért, mert elmultak már azok az idők, és el fognak múlni nemsokára végleg és gyökerestül, mikor a függetlenségi eszmét fel lehetett használni osztályérdekek palástolására. (Zaj.) El fog múlni ezen időknek még az emléke is, és nem fog megismétlődni ennek a 40 esztendőnek nemzetiségi politikája azon okból, mert annak a dualizmusnak nemzetiségi politikája, melynek terhét 43 esztendeig nyögtük, teljesen csődöt mondott, és a dualizmus vagy meg fog bukni, vagy pedig oly alapokra lesz kénytelen helyezkedni, melyek nemcsak a magyar államnak mint olyannak fennállását, hanem Magyarország alkatrészeinek, Magyarország népeinek boldogulását is fogják biztositani. A horvát kérdésről esik itt sok szó. Méltóztassék nekem megengedni, hogy csak néhánya megjegyzést fűzzek ahhoz, a mit Batthyány Tivadar t. képviselőtársam e tekintetben elmondott, ö nekiszegezte politikai támadását annak a propagandának, melyet a magyar közvélemény a nagyhorvát propaganda neve alatt ismer. Én e propagandával foglalkozni nem akarok, csak arra óhajtom irányitani figyelmüket, hogy midőn önök egyrészt a nagyhorvát, másrészt a nagyszerb agitáczióval, a nagyhorvát és a nagyszerb állam ábrándjaival szemben foglalnak állást, akkor kezet kellene fogniok épen azon horvát koaliczióval, a melylyel eljegyzésüket felbontották. Voltakép mi horvát-szerb koaliczió, mely önökkel politikai barátságot kötött ? Hiszen az éltető levegője, a lényege ennek a horvát-szerb koalicziónak a horvátok és szerbek megegyezése, a horvát-szerb barátság. Épen a horvát-szerb koaliczió volt a megakadályozója annak, hagy egészségtelen illúzióba fulladjanak a horvát és szerb törekvések. Ha a nagyszerb propagandáról van szó, ne feled-