Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-319

132 319. országos ülés 1908 május 9-én, szombaton. Kérdem, t. ház, hogy mi volt és mi jelenleg a programmja annak a pártnak, a melyet a bel­ügyminiszter ur, a többségre támaszkodva, ki akar végezni ? Ez a programm ismeretes. Midőn az országgyűlési nemzetiségi párt elsőizben sze­repelt e házban, akkor egy felirati javaslatot nyúj­tott be, a melyből én, hogy e pártot jellemezhes­sem, a következőket leszek bátor felolvasni (ol­vassa) : »Hazánk alkotmányos életének eme kró­nikussá vált súlyos válsága csakis a bajnak gyö­keres orvoslása utján nyerhetett volna végleges megoldást, vagyis ha a Felséged által feltett kér­désre nem csupán a nemzet egy elenyészően cse­kély kiváltságos töredékének, hanem az állam­alkotó magyar nemzet egészének adatott volna alkalom a nyilatkozásra.* Méltóztatnak emlé­kezni, hogy ezen felirati javaslat 1905 május ha­vában adatott be, tehát abban az időben, a rnikor a krizis Magyarországon tetőfokára hágott. Továbbá mi foglaltatik a nemzetiségi párt feliratában ? (Olvassa): »Meghajolva az utolsó három évtized történelmi intelmei előtt, óhajtjuk, hogy ily fontos kérdésekben a politikai magyar nemzet fejezze ki akaratát a maga egészében és hogy ledöntessenek mindazok a választófalak, melyek a nemzetnek egy csekély alkotmányos jogokkal fel­ruházott kiváltságos része és csupán vér- és pénz­adó kötelességeivel megterhelt túlnyomó része között, sajnos, máig is fentartattak«. Az is benne foglaltatik a nemzetiségi párt feliratában, hogy (olvassa) : A »Felség iránt tartozó őszinteség­gel ki kell ugyanis jelentenünk, hogy a midőn az ország közel 20 millió lakosa közül csak egy millió a szavazatokkal felruházottak száma, mi, jelen országgyűlés, szerénytelenség nélkül alig állit­hatnók magunkról azt, hogy valóban az ország összes állampolgárait képviseljük*. Ezen az alapon indult meg, t. képviselőház, az országos nemzetiségi jDárt. Programmjának sar­kalatos pontja már első szereplésekor az volt, hogy a mig Magyarországon általános választói jog nem lesz, addig a krizis meg nem szűnik, foly­•: tonosan tovább húzódik, halasztódik, (Ugy van! a középen.) Egy pártot, a mely ilyen programmal lép a politikai porondra, nem lehet egy miniszteri ren­delettel kivégezni. Nem lehet még akkor sem, ha egy olyan kiváló államférfiú, mint gróf Andrássy Gyula liberális ószeresektől vásárolt és az u. n. uraságoktól levetett ruhába burkolózva kivánná — Hieronymi egyik rendeletére hivatkozva — minisz­teri nyilatkozattal pártunkat tönkre tenni. És milyen viszont az a párt, a melyre a minisz­ter ur támaszkodik akkor, a mikor a nemzetiségi pártnak ezt a halálos Ítéletét aláirja 1 Leszek bátor felolvasni a koalicziós pártok feliratának ide vonat­kozó részeit is, azokat a részeket, a melyek korunk legégetőbb kérdésének, a választói jog reformjának keresztülvitelére vonatkoznak. A koaliczió felirata, a mely ugyancsak 1905 május havában kelt, a választói jog reformjára vonatkozólag a következőket állapítja meg (ol­vassa) : »Mindnyájan akarják a parlamenti refor­mot, s ennek keretében a választói jog kiterjesz­tését, a választókerületeknek a nemzet érdekéhez mért megfelelő beosztását.« Ez az egész, a mit a koaliczió pártjai, tehát a jelenlegi többségi pártok az általános választói jogról elmondani tudtak ; tehát nem is az általános választói jogot tűzték ki programmpontul, — hiába mondta ezt tegnap Batthyány Tivadar t. képviselő­társam, nem is álmodtak az általános választói jogról — hanem, a mikor már sejthették is, hogy épen az általános választói jog lesz az az egyedüli ut, a melyen Magyarország még megváltható, még akkor is idegenkedtek tőle. Még akkor is nem az általános választói jogról, hanem csak a választói jog kiterjesztéséről beszéltek. De mit mutatnak az események, t. képviselő­ház ? Kinek adtak igazat a közelmúlt tanulságai, a koalicziónak-e vagy pedig az országos nemzeti­ségi pártnak ? A mi feliratunk akkor kelt, a mikor a parla­menten kívüli kormánynak, az u. n. darabont kor­szaknak még hire-hamva sem volt és így ezen az országgyűlésen tényleg mi voltunk az első párt, a mely komolyan, fentartás nélkül kívánta a választói jognak általános kiterjesztését. Nem telt bele két esztendő és a koalicziónak a pártjai is kénytelenek voltak arra az alapra állani, a mely alapon mi már 1905 májusában ál­lottunk. Az események tehát nekünk adtak iga­zat, mert bebizonyosodott, hogy a krizis nem azon az utón oldható meg, a melyen a koalicziós pártok akarták, hanem kizárólag csak ugy, a mint mi, a nemzetiségi párt akartuk. Méltóztassanak büszkélkedni t. többségi pártok, vájjon az önök programmjai mennyire közelednek a megvalósuláshoz 1 Méltóztassék büszkélkedni a függetlenségi pártnak és a többi pártoknak is, méltóztassék mérleget állítani, hogy mennyire is vannak közelebb ideáljaik megvalósításához ? Egyedül az alkotmánypárt az, a melyet kivenni kívánok azért, mert az alkotmánypártnak pro­grammja sohasem volt ismeretes. Voltam bátor megjegyezni, hogy a pártok nem a miniszterek kegyeitől, hanem attól a posszi­bilitástól függnek, vájjon programmjuk reális-e ; vájjon programmjuk megvalósitható-e ós vájjon tényleg közeledik-e az a megvalósuláshoz. Az igen t. belügyminiszter ur, azt hiszem, inkább a saját pártjának, saját többségének nehéz politikai helyzetét érezve diktálta, vagy jobban mondva szerette volna diktálni a halálos Ítéletet azon párttal szemben, a mely politikai párt felfogása ime ténynyé válik, a mely politikai párt ezen az országgyűlésen az egyedüli, a melynek politikai programmja komolyan a megvalósulás felé köze­ledik. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Én gr. Andrássy Gyula felszólalásában bizo­nyos aggódást és félelmet sejtek. (Ugy van! a

Next

/
Thumbnails
Contents