Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1906 május 8-án, pénteken. 127 párt az illető kerületben akkép szervezve nincsen, hogy annak elnökeként bárki is gerálhassa magát. Én tehát még egyszer kérem a t. ház minden tagját, hogy minden párttekintetet mellőzve, tisztán az ügyet vegyük vizsgálat alá és a szerint döntsük el. (Halljuk! Halljuk!) Tolna megyének dombóvári járásában egy budapesti illetőségű lakos, a ki állítólag mint műszaki rajzoló keresi meg a kenyerét, néhány hét előtt bevonult Szakosra és ott nagyhangon kezdte hirdetni, hogy ő a kormány megbízásából van ott és össze akarja gyűjteni azokat, a kiknek munkásházakra lesz szükségük. Ekkor már köztudomású dolog volt, hogy Tolna megye alispánja szintén gondoskodni akar a munkástázak felépítéséről és mintegy 120 munkásház épitését helyezte kilátásba. Ez az egyén már a legelső nyomtatványában ráliczitált az alispánra ; az alispánt a legkülönfélébb diszes epitetonokkal, jelzőkkel illeti, a vármegyeházát bűzhödt, ronda épületnek jelenti ki, hol a nép vérét, testét szipolyozzák, eszik férgek gyanánt és a nép érdekeivel abszolúte senki nem törődik. Majd ő meg fogja mutatni; neki a kormánytól megbizása van arra nézve, hogy ott 650 munkásházat fognak felépíteni. A másik nyomtatványában, felbuzdulva az első sikerén, izgat a tulajdon intézménye ellen, izgat a bérlő és földbirtokos-osztály és a papi osztály ellen ; hivatkozik arra, hogy ő van olyan jó magyar, sőt jobb magyar, mint bárki más e hazában, mert ő a nép igazi választott vezére és e vezérségben őt csak egy ember múlja felül és ez Kossuth Ferencz. E nyomtatványban hivatkozik arra is, hogy ő Kossuth Ferencz határozott utasítása, biztatása folytán ment le a szakcsi kerületbe. (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Azonban a legélesebb és tulaj donképen a fennálló intézmények ellen legnagyobb izgatást magába foglaló nyomtatvány a »Harcz a sötétség el!en« feliratú, a melyben a következő kitételek foglaltatnak a többek közt. (Halljuk ! Halljuk !) »Tudjátok meg ezennel, hogy minden föld az országban a magyaroké, tehát mindnyájunké; bármely birtokosa e földnek, még a Esterházy herczeg ő kegyelmessége is törvény és jog szerint csak a föld értékének vagy bérösszegének a tulaj donosa, de a földnek munkája, a földek kihasználása ez a mienk és senki másé, s a földnek megmunkálására mi vagyunk Istentől hivatottak, mert a földművelők mi vagyunk. Herczeg Esterházy ő kegyelmessége a papokkal tart, csak a papokra támaszkodik és csak azokban bízik, mert ő herczegsége azon balhiedelemben van, hogy a vármegyékre szóló latifundiumot csak a sötétséggel lehet megtartani és megmenteni. Régen volt, a mikor igazi papjaink a szent keresztet magasra emelve az első sorokban vezették népünket a szabadságunk és függetlenségért a dicső csatákba. Hihetetlen, hogyan ment idáig ; nem dolgozik senki, csak politizál, és népeink a sötétségben nem is tudják, hogy a magyarok királyságát rég megdöntötte a császárok esküszegése és zsarnoksága. Hej darabontok és zsebrákok hada, a császár szövetségesei, ti dicső véreink akasztófára juttok, népek nyomorítói, rongy fajzat, ha a nép megtudja a valót.« (Mozgás.) Endrey Gyula: A javát kihagyja. (Mozgás.) Nyáry Béla: A negyedik számú plakát, a mely »A népnyuzók futása« czim alatt jelent meg, többek közt a következőket tartalmazza. »A papjaink szidják szegény zsidainkat, azokra kenik a bűnüket, minden nyomorúságukat, de gyáván csakis a kis zsidókat üldözik a koronás egyleteikben, épen azokat, a kik megosztják velünk a nyomorúság kenyerét. A nagy zsidókkal és gazdagokkal pedig együtt mulatnak és barátkoznak, ezek a pajtásaik és ezekkel tartanak. Hányszor volt pl. Vitkovits plébános ennél meg annál a zsidónál vacsorára !« Mikor már, t. ház, ez az ur annyira jutott, hogy ott az ő hóbortos eszméivel körülbelül 50 község népét megmételyezte, akkor elérkezettnek látta az időt, arra, hogy egyesületeket alapítson. Tényleg a »Dombovárvidéki Szabad Gazdák Egyesülete* czimén meg is alakította az ő bevallása szerint 58 községben a szervezetet, minden egyesület elére önmagát tette elnökké, a községek jegyzőit és biráit különböző tisztségekre alkalmazta, végre 50—50 tagból álló szegény és gazdag választmányt állított fel két részre osztva. E szervezeteket azután május 17-re Dombóvárra közös nagygyűlésre hívta össze. Azt mondja : hogyha mi ott összejövünk 50.000-en és körülálljuk herczeg Esterházy birodalmát, szét fogjuk rúgni a községek határait. A 6. számú nyomtatvány egy kis versike, a mely azonban a legélesebb izgatást tartalmazza. Többek közt azt mondja : »Az Inámi — Strasser nevű — bérlőnek a szeszgyára, A finánczok ott állnak négy sarkába, Jaj, de féltik a húsz akós kazánját, Igyis, úgyis elrántják a nótáját.« A ki a magyar nyelvben járatos, tudja, hogy »elrántani« a nótát nem annyi, mint elhúzni a nótát, hanem meggyilkolni. Tessék ezzel tisztában lenni. »Munkásnépnek megfújják a trombitát, Én is viszem közibéjük a dárdát, Elkergetjük a vérszopó urakat, Sohase lássuk többé a fajukat.« A 7. számú nyomtatvány azután odaállítja a községi jegyzőket és a községi bírákat, mint a kik a mozgalmukat támogatják. T. ház! Ha tisztán a mozgalom vezetőjének személyét nézem, — én ugyan nem ismerem, csak informáczióim vannak róla — akkor igazán nekem is azon a szemüvegen keresztül kellene néznem a dolgot, mint egy páran nézik : hogy t. i. az egész nem egyéb egy hóbortos dolognál, a melynek semmi féle komolyabb következménye nincs. Hogy azonban ez nem igy van, hogy ez tényleg sokkal nagyobb horderejű dolog, annak igazolásául csak