Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 125 magyar iskolák. Az államhatalom gondoskodik arról, hogy ezen iskoláknak meg legyen minden kedvezménye: a gyermekek ruhát, könyvet, segélyt és ajándékokat kapnak. Ezzel megint a mi szegény polgáraink és parasztjaink arra csábittatnak, hogy gyermekeiket a magyar iskolába küldjék. Ily módon terjesztetik a magyarosítás, mig ellenben ha a törvények tiszteletben tartatnának, Horvátországban mindez nem volna s békében élhetnénk. Azonban ha azok az urak. a kik e propagandát tervezték, a római példát tartották szem előtt, ugy elfeledték, hogy a viszonyok némileg mások. Sem a magyarok nem rómaiak, sem pedig mi horvátok nem vagyunk a római kolóniák barbárai. Nekünk történetünk, kultúránk és tradiczióink vannak, szláv rokonaink vannak, a kikkel az emberiségben óriási családot képezünk, van végre büszkeségünk és nemzeti öntudatunk és mindeme magyarosító kísérletek Horvátországban nem fognak más eredményt elérni, mint azt, hogy a harmadik örömére és hasznára hiába marakodunk és veszekedünk. Horvátország elleni minden felhatalmazást Magyarország máris véres verejtékkel eszkomptálta más helyen, és ez a jövőben is igy lesz. Magyarosítanak a postákon, távirdahivatalokon. a honvédségben, mindenhol. Ha nem a hivatatalos nyelven, ugy akkor a feliratokon és nyomtatványokon. A törvény szerint például a postai nyomtatványoknak Horvátországban csak horvátnyelvüeknek kellene lenniök. E helyett azok első helyen nagy betűkkel magyarul s csak második helyen apró betűkkel horvátul vannak nyomva. A horvát szöveg alárendelt helyen és apró betűkkel nyomva fordításnak látszik és a horvát területen sérti a nemzeti büszkeséget. A külföldre szóló utalványokon nyoma, sincs a horvát nyelvnek, azon csak magyar és franczia szöveg van. Kérdem, hogy fogja kitölteni ezen utalványt a mi polgárunk, a ki csak horvátul beszél? Városaink és falvaink nevei magyarul vannak megjelölve. Van törvényünk a helységek elnevezéséről, azonban a közös kormány azt ignorálja. Ahol nem találhatnak magyar nevet, ott egyszerűen átfordítják, a hogy jön. »Velika Goricza«-ból »Nagy Goriczát« csináltak, mivel a szótárban megtalálták, hogy »velika« »nagyot« jelent. Chikagóban letelepedett velika-goricai ember sürgős ügyben haza akar sürgönyözni. Habár van is ott távirdahivatal, nem teheti, mivel az amerikai a katalógusban nem találja a Velika Gorica állomást, a horvát munkásnak pedig Amerikában nem juthat eszébe, hogy a bölcs közös kormány szülőhelyének nevét megmagyarositotta. Ezek, képviselő uraim, oly dolgok, a melyek sértenek és fellázítanak és a melyek a rosszakaratot leálczázzák. Képzeljék csak el, ha ez önöknek Debreczennel, Kecskeméttel és a többi, megtörténnék! A földmivelésügyi miniszter ur sem akar elmaradni az alaptörvények megsértésében ós megkerülésében. Az állami erdőhivataloknál a magyar nyelv teljesen be van vezetve. Bárha itt nem érvényes a vasúti pragmatika ama semmis kifogása, hogy az erdőhivatalok állami vállalat lennének. Az erdőtisztviselők kilenczven százaléka Horvátországban magyar, a maradék — és pedig az alantasok — horvátok és szerbek. Talán azért, mert nincsenek magasabb képzettségű erdészeink? Hiszen Zágrábban erdészeti akadémiánk van, a melyen több adatik elő, mint a magyar akadémián. A zágrábi erdészeti akadémia növendékei Boszniában, Szerbiában, Bulgáriában és Ausztriában nyernek állami szolgálatot. Saját hazájukban nem kaphatnak, mivel a földmivelésügyi miniszter ur nagyon átlátszó tendencziával nem akarja elismerni a tanulmányok és bizonyítványok ekviparitását és mivel az erdőigazgatást teljesen megmagyarositotta. Ot utánozza a honvédelmi minisztérium is, a mely megkezdette az utrakvisztikus nyomtatványokkal, Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék lehetőleg befejezni beszédét, mert már elmúlott háromnegyed kettő. Supilo Ferencz: Kérem, azonnal, — míg a pénzügyminiszter egyelőre megelégszik még azzal, hogy a magasabb pénzügyi állásokra Horvátországba magyarokat küld a hazai tisztviselők kárára, a kik ezáltal megrövidíttetnek. Igaz, Josipovich miniszter ur ténykedéséről is meg kellene emlékeznem, a horvát miniszteréről. Josipovich ur tavaly május havában klubunk plenumában ünnepélyesen kijelentette, hogy azon esetre, ha a közös országgyűlésen, horvát országgyűlés delegácziójával ellentétbe kerülne, ugy le fogja vonni ebből a konzekvencziát. Harmincz tanú hallotta e nyilatkozatát és tudomásul vette. (Zaj.) Josipovich ur a legélesebb ellentétbe került velünk szemben, azonban adott szavát nem váltotta be. Nem tudom mit mondjak erről az ügyről. Chacun a son gout. Azóta Josipovich ur elvesztette a horvát országgyűlés mandátumát, a melynek utján e képviselőházba jutott. Egész Horvátországban nem talált öt választót, a ki jelölné, hát még kerületet, a mely megválasztaná ! Nem tudom, hogy kit képvisel ő a kabinetben, kinek nevében ül ott és szavaz, (Élénk felMáltások : Éljen Josipovich!) és igy vele és működésével, ha ilyen egyáltalában van, nem foglalkozhatom. Ha a közös kormánynak szivén feküdne az alaptörvény végrehajtása és Horvátország érdekeinek megvédése, már régóta megvalósította volna azt, a mire a törvény kötelezi: azaz a közös minisztériumok horvát osztályainak felállítását. A törvény kifejezetten előírja ezt és még sincsenek sehol ezek az osztályok. Az az egypár horvát tisztviselő a közös minisztériumokban inkább csak személy-