Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-318
124 318. országos ülés Í908 május 8-án, pénteken. ország és Magyarország, daczára annak, hogy két politikai területet képeznek, gazdasági tekintetben egy territóriumot képeznek. És mégis, ha azt látják, hogy a horvátországi marha versenyezhetne a magyarországival, brevi manu sorompókat állítanak fel, melyek erősebbek minden vám sorompónál. Mi lenne csak akkor, ha ebben a tekintetben teljesen ki volnánk szolgáltatva Magyarországnak, ha nem volna Ausztriában kiviteli piaczunk ? A példa, a mely szerint nemzetünkkel bánnak, csak haíavány képe annak a sötét állapotnak, a melybe Horvátország kerülne, ha Magyarországnak sikerülne Ausztriával szemben keresztülvinni az önálló vámterületet. (Mozgás.) Horvátország minden erejével küzdeni fog az önálló vámterület politikája ellen, (Zaj.) sohasem fog ebbe beleegyezni közjogi, gazdasági és pénzügyi viszonyaink alapos rendezése nélkül és e megállapodások erős garantálása nélkül. Mert ez helyrehozhatatlan kárt és nagy veszélyt jelentene Horvátországra nézve. Holnap sem végezném el, ha igy felsorolnám mindazokat az igazságtalanságokat, melyeket Horvátország a közös kormány hibájából gazdasági téren tűrni kénytelen. Társaim ki fogják egészíteni az én adataimat számos más adattal. Tisztelettel kérdem, • elnök ur, szabad-e tovább beszélnem ? Elnök: A ház határozata szerint 3 / 4 2-kor Nyáry Béla sürgős interpellácziójára terünk át; kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék beszédét lehetőleg röviden befejezni. Supilo Ferencz: Áttérek a magyarosítás terére, melyet a közös kormány politikája és közegei által teljes gőzzel űz Horvátországban. Tisztelt képviselőház ! A vasúti pragmatika folytán beállított konfliktus alatt a magyarok részéről és különösen a kormány részéről a rabulisztikus álláspontjuk támogatása czéljából felhozott érvek csak kifogások voltak. A kiegyezés kilenczedik szakasza kimondja, hogy a közös ügyiek közé a vasutak is tartoznak. Ugyanezen kiegyezés negyvenharmadik szakasza azt mondja, hogy »a közös ügyek« exekutiváját Horvátországban a budapesti központi kormány végzi saját közegei által. A kiegyezés ötvenhetedik szakasza elrendeli, hogy Horvátországban a közös kormány közegeinek hivatalos nyelve a horvát. Tehát: a vasutakon Horvátországban, a melyek közös ügy és a melyeket a közös kormány igazgat, a hivatalos nyelvnek horvátnak kell lenni. Ez oly világos, hogy a pragmatikával egy törvénytelenség iktattatott törvénybe — engedjek meg e paradokszont — s hogy azzal az alaptörvény megsértetett, hogy mi örömmel leteszszük mandátumainkat és a politikai élettől visszavonulunk, ha Kossuth miniszter ur és a közös kormány egész Európában — kivéve a magyarokat — egyetlen egy elismert jogi és közjogi auktoritást találnak, a ki nekik igazat adna. A közös kormány felfedezte az elméletet, mely szerint a vasutak állami vállalkozást képeznek. Mutassa meg nekünk ama törvényt és szakaszt, a melyre ezen elméletét alapítja! Nem, azt nem mutathatja meg. Ámde ha azok állami vállalat s a vasúti személyzet alkalmazottak és nem tisztviselők, ugy a közös kormány és annak közegei miért követelik ezen alkalmazottak számára a választói jogot Horvátországban? A horvát választási törvény harmadik szakasza értelmében választói joggal bírhatnak Horvátországban csak azon magyar polgárok, — habár nem is szerezték meg a honosságot Horvátországban — a kik, a mint a törvény mondja, »közös magyar-horvát tisztviselők«. Azonban e vasúti alkalmazottak szavazatai szükségesek arra, hogy Rauch kommandójára a horvát-szerb koaliczió nemzeti jelöltjei ellen adassanak és akkor — állami tisztviselők azok! Amidőn pedig a kormánytól követelik, hogy mint ilyenek Horvátországban horvátul hivataloskodjanak, akkor megszűnnek állami tisztviselők lenni és az állam magánvállalatának alkalmazottaivá lesznek. Hát ez nem egyszerű kijátszása törvényeinknek és jogainknak? Továbbá: ha a vasutak állami vállalat és nem közös ügy, akkor ezen dolog a mennyiben Horvátországot illeti, nem tartozik a közös országgyűlésre, hanem a horvát ipartörvény alá, a mely téren autonómok vagyunk és a mely esetben Horvátország saját jurisdikezióját alkalmazhatja. Ebből, tisztelt ház, az következik, hogy itt egész másról van szó: a magyarosítás politikájáról Horvátországban. Kossuth miniszter ur kijelentette, hogy inkább lemond, mintsem hogy a magyar nyelv kérdésében a vasutakon Horátországban engedjen. Horváth József (marosujvári): Jól tette! Supilo Ferencz: Én pedig azt mondom a kormány tisztelt tagjainak, hogy előbb fog ezen országgyűlésen németül tárgyaltatni, mintsem hogy oly horvát országgyűlés és horvát delegáczió találkozzék, a mely az ily álláspontra helyezkedő kormányt támogatna. Meglátjuk, hogy ki fog kettőnk között csalatkozni. (Mozgás.) A magyarok és a magyar kormány a vasúti politikával Horvátországban utánozni akarják a régi rómaiak uti politikáját. Ami a rómaiaknak az utak voltak, a melyeken őrségeket, kolóniákat alapítottak és hatalmukat terjesztették, az volnának a magyarok óhaja szerint a vasutak is. Minden vasúti állomásnak magyar váracsnak kell lennie. Ily módon nálunk Horvátországban körülbelül hétezer magyar vasúti alkalmazott van. E kenyeret a mi fiainknak kellene megkapniok. Ha a családokat is beleszámítjuk, a fenti szám kitesz husz-huszonötezer lelket. Ez a magyar pionírok hadserege az állam éber szemei r alatt. E családok gyermekeinek iskola kell. És íme megvannak Horvátországban a
