Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318, országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 123 lyébe ölnek, Horvátországnak természetes és kitűnő kikötői vannak. Ezek azonban pusztán kövérnek, mert a dolgot ugy intézték, hogy e kikötők ne legyenek semmiféle forgalomnak csomópontjai még direkt hátterök mellett sem, nagyobb tranzito-forgalomról nem is beszélve. A közös kormány szükségét érzi egy nagyobb haj óépi tő-telep létesítésének, melyen esetleg hadihajók is épülhetnének. Buccari és Portoré kikötői úgyszólván teremtvék ilyen vállalatok létesitésére és csekély költséggel adaj> tálhatók is lennének ezekre. Fiúméban nincsen part az ilyen vállalatok számára. És mégis azt látjuk, hogy Bergudinál milliókat hánynak a tenger fenekére, hogy bárhogy is akármilyen hajóéjtitő-kelyet teremtsenek, míg a portoréi gyönyörű part, hogy ugy mondjam ásit a tétlenségtől és hiába vár valamit. A tengerészeti hatóság ugyan kibérelte a »Danubius« társaság részére, csakhogy ez a társaság nem dolgozik ott, hanem a fiumei bergudi drága kuczkóban húzta össze magát a magyar kormány protekcziója alatt. Horvátország közvéleménye azt mondja, hogy a » Danubius* csak azért kapta meg a portoréi partot, hogy másvalaki ne követelhesse hajóépitő-míihely berendezésére és hogy ott tényleg semmit sem fog csinálni. Meg vagyok győződve, hogy a közvélemény ez a gyanúja alajjos és hogy az nem csalódik. A horvát tengerpart elszegényitésének politikája rendszeresen folyik már negyven éve súlyos következmények mellett, ugy hogy a horvát tengerpart lakója, nemzetünk eme legügyesebb, legdolgosabb eleme, kénytelen a nagyvilágban kóborolni, hogy egy falat kenyeret keressen, a mije pedig hazájában is biztosan megvolna, ha a forgalom és tengerészet modern követelményeinek megfelelően kultiválnák kikötőit és partjait. A belterületi vidékkel sem állunk jobban. Károlyváros városa és az egész Bánia már régóta a közeli Krajnával való összeköttetésért esdekelnek; Krapina ós a felső Zagorje pedig a szomszéd Stájerországgal. Krajna és Stájerország megfelelő vasutai már ki vannak épitve és csak összeköttetésre várnak. — A stájer vonal B,ohitsch-től már a horvát határig ki van épitve; a vágányok Horvátország felé meredeznek, mintegy gúnyképen. Csakhogy hiába. Éveken keresztül követelik ezt az összeköttetést és nem kajáiatják meg. És ha ismét közbe nem lépnek holmi hadi-sztratégiai okok, a közös kormány jóakaratára és beleegyezésére hiába számítunk. Vasutaink tarifális politikája a maga hihetetlen rendelkezéseivel európai nevezetességre tett szert. Ez a politika ugy van intézve, hogy minél jobban megnehezitse Horvátországban az önálló forgalmat, mindent Budapest felé központosítva. A horvát kereskedelem ez által évenkint milliókra rugó kárt szenved. Kereskedelmi kamaráink felterjesztéseikben számtalanszor panaszkodtak az igazságtalan tarifák ellen, megtette!; minden lépést, de mind hiába. Mert ez a tarifális politika sem intéztetett igy a véletlen hibája folytán, hanem kiszámított rendszer szerint, mely ártalmára van Horvátországnak. És ha mégis nagy erőlködés után meg is adnak néha segélyt valamely horvátországi ipari vállalatnak vagy ha konczessziót adnak valamely másodrendű vasút számára, a közös kormány ennél is csak azt nézi, miként nyerjen Horvátország minél kevesebbet. A közös kormány befolyása folytán egyetlen horvátországi másodrendű vasút igazgatósága sincs Zágrábban, hanem kizárólag Budapesten van valamennyi. Hasonlóképen a horvátországi nagyobb ipari vállalatok nagyobbik része, melyek az ipar előmozdításáról szóló törvény szerint kedvezményeket élveznek, Budapesten, Pécsett vagy más magyarországi városban van bejegyezve. Mindezek daczára annak, hogy Horvátországban működnek, nem Horvátországban, hanem Magyarországon fizetik adójukat. És mindezt a kormány befolyása és politikája folytán, mig a vállalkozók nagyon jól tudják, hogy ily módon nagyobb kedvezményekben fognak részesülni. Az ily módon horvátországi vállalatok után Magyarországon szedett adókban Horvátország egyáltalában nem részesedik. Beá nézve ez az adó el van veszve, ennek pedig hatása van az ország költségvetésére és arra a köteles tangentára is, melyet a Horvátország és Magyarország között fennálló pénzügyi kiegyezés szerint autonóm költségeire kapnia kell. Tisztelt ház! Ha ez nem jelent mostoha bánásmódot, akkor nem is tudhatjuk, hogy mit jelentenek e szavak. így áll ez a többi beruházásokkal is. A Dráva folyó partjai csak a magyar oldalon vannak szabályozva, mig horvát oldalon a viz elszakítja és elmossa a horvát parasztok földjét mindig, a mikor áradásban van, Hiábavaló minden panasz és sürgetés, hogy a mi folyóinkat is szabályozzák, a mennyiben ez a közös kormánykötelessége. A kormány süket ezeknél a panaszoknál. A földmivelésügyi minisztérium eljárása a horvátországi marha-kivitelnél olyan, hogy egy laikus is, a kinek leirnók ezt az eljárást, arra a következtetésre lenne kénytelen jutni, hogy mi nem képezünk semmiféle államközösséget, hanem két elválasztott országot, melyek vámháboruban állanak egymással. A földmivelésügyi miniszter ur egyszerűen lehetetlenné tette a marhának Horvátországból Magyarországba való kivitelét! Ha nem volna nyitott ajtónk Ausztriába, egyszerűen abbahagyhatnék a gazdálkodás ezen ágának művelését. A közös kormány tagjai igen gyakran és igen szívesen hivatkoznak arra, hogy Horvát16*