Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

122 318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. tüntetik fel, mint a korona és a monarkia elleni küzdelmet. E fegyvert használni veszélyes. Ennek bizonyságául felhozom, hogy Horvátországban minden hazafi azelőtt megreszketetett volna azon gondolattól, hogy valaki mondhatná neki, miszerint dinasztiaellenes és felségáruló. A mióta Eauch ezekkel a vádakkal olyan könnyelműen játszik, e szavak a nép széles rétegeiben már elvesztették ama jelentőségüket és fontosságukat, a melyekkel birniok kell, mert e szavakat azokról a helyekről nem szabad a politikai gyermekek ijesztésére használni.Mi nem vagyunk semmiféle politikai gyermekek, mi teljesen ártatlanok és tiszták vagyunk a vádaktól, (Derültség.) és ez ijeszgetésektől nem félünk, mert azok átlátszó tendencziáját puszta szemmel látjuk. Bevégezve megjegyzéseimet ezen felségárulási kampányra vonatkozólag, a melyet a XX. század eme Don Quichote-jai rneginditottak, nem mulaszthatom el, hogy e miatt igen t. Kossuth Ferencz urnak és az egész függetlenségi pártnak ne gratuláljak. A horvát-szerb koaliczió elleni felségárulási kampány mindenesetre a kabinet és a koaliczió legfényesebb nemzeti eredményei közé tartozik. Ezzel a jelenlegi kormány jDolitikájának csak egy másik fontos és nagy ténye és eredménye vetekedhetík és pedig azon ténye, hogy az uralkodó öreg napjaira a Magyarország és Horvátország közötti viszony éppen olyan, a milyen volt akkor, a midőn 60 év előtt fiatal korában kezébe vette a kormánypálczát s hogy a nagyszerű 60 évi jubiláris ünnepélyek idejében egy egész királyság, egy egész nemzet oly abszolutizmusban leledzik, a melynek ma Euró pában sehol sincs párja. A szabadság közelebb hoz bennünket egymáshoz, a tirannizmus pedig elválaszt, — sürgönyözte Kossuth Ferencz két év előtt nemzetünk vezéreinek. Én aláírom ezen szavait: a szabadság gondolata összehozott, a tirannizmus pedig ime ismét szétválasztott bennünket. Tisztelt képviselőház! A magyar koalicziós kormánynak egész mai, Horvátországgal szemben követett politikájából mást sem látunk, mint sietős, görcsös és kétségbeesett kísérleteket, hogy Horvátországban minél előbb és minden áron visszaállittassék Khuen régi rendszere Rauch czégére alatt. Wekerle miniszterelnök úrra nézve különben nincs is ebben semmi uj. Első minisztersége idején is hasonló politikát folytatott ő Horvátországgal szemben, a mikor ünnepelt feje volt annak a liberális pártnak . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Supilo Ferencz: . . . melyet mint a Kossuthpárti kabinet feje a tavalyi kiegyezési tárgyalás idején sirban fekvő kisértetnek nevezett el. Uj és érdekes látvány Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur. annak a pártnak a vezére, mely szabadságszerető tradicziókkal dicsekszik és a mely ezt a szabadságot Horvátország gal szemben is kilátásba helyezte. Az urak itt is azt mutatják, hogy siettek nemcsak a helyét, hanem az élveit is magukévá tenni a boldogult liberális pártnak ugy az Ausztriával, mint a Horvátországgal szemben követett politikában és hogy semmit sem tanultak a múltból. A mai koalicziós kormány tehát elsősorban azon van, hogy a horvát országgyűlésre, — főleg pedig erre a közös országgyűlésre Horvátország ismét olyan képviseletet küldjön, mely süket is, vak is, néma is lesz a nemzet minden bajával és szenvedésével szemben és csak az képezendi gondját, hogy ne veszítse el a magyar kormánykörök és zágrábi ekszponensük szuverén kegyét. Ez az uj és aktuális küzdelem és megjwóbáltatás, melyet Horvátországnak ki kell állnia, még régi igazságtalanságok, melyek sokkal régebben kínozzák, még meg sem szűntek. A most tárgyalandó költségvetés tételei Horvátországra nézve az évtizedek óta felhalmozott igazságtalanságok következményeit jelentik, melyek politikai és adminisztratív utón követtetnek el és a melyek rossz hatást gyakorolnak a horvát királyság nemzeti, közjogi és gazdasági életére is. Vegyük csak Magyarországnak Horvátországgal szemben követett vasúti politikáját. Hazánk egy harmadrészének nincs semmiféle vasúti összeköttetése. De ez még semmi azzal a ténynyel szemben, hogy egyetlen vasútvonal sem vezet a több száz kilométer hosszú horvát tengerparthoz ! Fiume itt nem számithat, mert Fiume Magyarország közigazgatása alá tartozik. Horvátország az egyetlen ország Európában, mely területének egy harmadnyi elválasztott komplekszuma semmiféle vasúttal sem bír. Horvátország az egyetlen ország Európában, mely hosszú és szép tengerparttal, természetes kikötőkkel bir, — a nélkül, hogy — ismétlem, — e kikötők egyikébe is vasút vezetne ! Egy ország és egy nemzet hasonló gazdasági-forgalmi elhanyagolására és sikanirozására egész Európában nem találni példát. Azt mondják ugyan, hogy most vasutat fognak építeni Dél-Horvátországon keresztül. De ha ez meg is történik, nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem Magyarország ekszponálódásának, hanem egészen más erdekeknek köszönhetjük, melyek ismételten és energikusan követelték ezt Magyarországtól. A horvát tengerpart továbbra is hosszú ideig pusztán és vasúti összeköttetések nélkül fog maradni, mert a közös kormány ugy találja, hogy ez érdekében fekszik a magyar forgalmi politikának. Hogy a horvát forgalomnak és a horvát érdekeknek mennyire kárára van ez az állapot, ezt a közös kormány nem kérdezi. A közös kormány, melynek kezében a tengerészet és a kereskedelem fekszik, más tekintetben is elhanyagolja a horvát tengerpartot. A horvát tengerpart kikötőire úgyszólván semmit sem költ. Szemben azokkal a milliókkal, melyeket Fiume alatt szükség nélkül a tenger mé-