Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

3lä. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 121 tünk magunk között gyűjtést indítani nyomoruk enyhítésére, pedig egyikük sem kért tőlünk semmit, mindenki türelemmel viseli a megpróbáltatást, mert tudják, hogy Horvátország jogának és szabadságának oltárán áldoznak. Párhuzamosan ezen anyagi sikanirozással, rágalmazással és denuncziáczióval is törtek a nemzet képviselőire, és azzal vádolták meg őket, hogy antidinasztikusok és felségárulók. (Nagy zaj.) Ugron Gábor : Igen, felségárulók és törvényszegők. A ki Ausztriához akarja Horvátországot csatolni, az felségáruló. Világos törvény szól erről! Be kell csukni őket! Supilo Ferencz : A kormánynak ekszponense, a melyben Kossuth Lajos fia játszsza a főszerepet, igy játszik az antidinaszticzizmussal és a felségárulással való denuncziálás a fegyvere. Még csak arra volt szükség, hogy a Kossutb-párt politikája ezt a metamorfózist. . . Ugron Gábor: Miféle szemtelen beszéd ez! Miféle arczátlanság ilyent mondani! (Nagy zaj.) Supilo Ferencz : Elsősorban szerb testvéreinket vádolták árulással. Nem velük kezdték, hanem a horvátokkal és a horvát jogpárttal kezdték, a vasúti pragmatika miatt támadt konfliktus következtében. Az igen t. miniszterelnök ur akkoriban néhány kijelentést tett a határon tul való terjeszkedésről, a melyeket mindenféleképpen lehetett értelmezni. Tuskán Gergely képviselőtársunk erre vonatkozó interpellácziójára adott válaszában a miniszterelnök ur megcsonkitotta szavainak értelmét azzal, hogy a horvát jogpárt programmjára utalt, a mely párt a koaliczióban van és a melynek programmjában Bosznia és Herczegovina mint horvát országok szerepelnek. A miniszterelnök ur igen ügyesen vetette közibénk ezt a Boszniáról és Herczegovináról való kérdést, tudva azt, hogy az erre vonatkozó vélemények nemzetünk horvát és szerb részében megoszolnak. Csakhogy senki sem ült fel neki, legkevésbbé a koaliczióban levő szerb testvérek, a kiket a koaliczióból való kilépésre csábítgattak. h°gy egyedül hagyjanak bennünket horvátokat, és hogy Wekerle t. miniszterelnök ur horvátországi ekszponensei ily módon könnyebben hajthasság végre feladatukat. A szerbek akkor nem voltak felségárulók és még utólag sem lettek volna azokká, ha meghallgatják a szirénhangokat. Egyedül a radikális szerbek hallgattak rájuk és épen ezek a nép körében és a választásokon meg is buktak, a mi szintén bizonyítéka annak, hogy a mi nyelvünk jogaiért folytatott küzdelmünk nem holmi dacz, hanem nemzeti szükséglet és tisztesség, a melyet a nemzet is együttérez és oszt velünk. Önálló szerb testvéreink, a kik nem hagyták el a koalicziót, hanem versenyre keltek velünk, horvátokkal a Horvátország jogaiért folytatott küzdelemben, specziálisan csak akkor nyilvánitattak antidinasztikus és felségáruló érzelműeknek, a mikor látszott, hogy minden reájuk pazarolt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. fáradság hiábavaló. Ebben is Rauch báró járt legelői, oly hirtelen ember teljes hevével, a ki nem tud önállóan gondolkodni, hanem sugalmazásra szokott cselekedni. A horvát országgyűlés önálló szerb képviselőinek klubja felhívta, hogy állításait bizonyítsa be vagy jelentse fel őket a bíróságnál és a képviselők maguk kötelezték magukat, hogy kérni fogják immunitásuk felfüggesztését. Ha ezt nem tenné, rágalmazásnak fogják tartani kijelentését. Mit is tehettek volna mást ? Rauch báró erre Budapestre sietett Wekerle miniszterelnökhöz tanácsért. Aehrenthal külügyminiszter ur is ott volt épen. Az önálló szerb képviselők nyílt levelére holmi határozatlan szemrehányásokkal illette őket, szimpátiát emlegetett, a melylyel szerbjeink a szerbiai lapok Írását kisérik. Semmiféle tényt nem hozott fel, hanem kijelentette, hogy polémiába nem bocsátkozik. A szerb önálló párti képviselők konstatálják, hogy ez nem képez , semilyen konkrét választ, hanem ujabb állítást bizonyítékok nélkül és oly szavakkai jellemezték ezt az eljárást, a milyeneket az megérdemelt. Azt mondották, hogy b. Rauch rosszakaratuan denuiicziál és rágalmazott. A báró ur erre kijelentette, hogy neki ehhez semmi köze, de utólag személyesen sértve érezte magát és felhívta a pártelnököt, képviselőtársunkat, Medákovics doktor urat. (Zsivió! a jobbközépen.) hogy adjon neki lovagias elégtételt. Lovagias elégtételre nem került a dolog, mert Medákovics segédei kétségbe vonták b. Rauch lovagias képességét a mint... Horváth József (marosujvári) : Ez nem tartozik ide. (Zaj.) Elnök : Ez abszolúte nem tartozik a büdzséhez. Magántermészetű dolgokat nem lehet itt tárgyalni. Ez legelemibb követelménye a tisztességnek. (Élénk helyeslés. Zaj.) Baross János: Ez nem becsületbíróság, ez magyar parlament ! Hódy Gyula: Nem ide tartozik. (Zaj.) Pribicsevics Szvetozár (horvátul közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Supilo Ferencz: Ebből elég volt. A felségárulással való dobálózás e monarkiában ősidőktől fogva régi metódus volt, a midőn valaki ellen legfelsőbb helyen gj-anut és kedvezőtlen hangulatot előidézni és alkotmányellenes eljárásra felhatalmazást nyerni óhajtottak. E metódussal most is operálnak azon nemzet jogos védelme ellen, a mely a dinasztiáért és a habsburgi monarkiáért patakokban ontotta vérét. (Zaj.) E mellett legkevésbbé sem gondolnak azokra a következményekre, a melyek elkerülhetetlenül beállanak a nép gondolkodásában, ha nyelvének, jogának és fiai kenyerének védelmét magas helyekről felségárulásnak és koronás király ellen való zendülésnek bélyegezik. Népünk történelmi dinasztikus érzelmét semmivel sem lehet jobban aláásni mint azzal, ha Horvátország jogaiért való törvényes küzdelmét a király által kinevezett tényezők ugy Ifi