Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

118 318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. A vasúti pragmatika miatt kitört konfliktus idejében, mikor már megvolt Rakodczay és midőn látszott, hogy ez semmit sem tehet, ez a Ranch ismét megjelent egy bécsi lapban irt czikkével. Abban ugyan megtámadta a koalicziót, szemére vetve annak képzelt hibáit, magát pedig mint a haza egyedüli megmentőjét jelölte. Azonban e ezikkben a jövő kérdése tekintetében a koaliczió álláspontjára helyezkedett. Ajánlani akarta magát ugy felfelé, mint lefelé. Rakodczay pedig azalatt tovább blamálta magát és Rauch a háta mögött dolgozott. Elképzelem magamnak a helyzetet, mintha magam előtt látnám. Rakodczay balsikerei a miniszterelnök urat nagy kellemetlenségbe hozták. Az az ember nem teremthetett se pártot, se kormányt, se semmit. És ha a miniszterelnök ur meg akarná mondani, bizonyára beismerné, hogy Rauch a vele folytatott beszélgetések közben Rakodezayt kritizálta mint olyan embert, a ki kéj^telen arra, hogy pártot teremtsen és kormányozzon. Magát pedig olyan embernek mutatta be, mint a ki mögött párt, emberek és arisztokráczia állnak Horvátországban és a kinek nem kell más, mint hogy kineveztessék és mindent készen talál fix und fertig. Hogy ily beszélgetések folytak, azt könnyű következtetni, mivel Rauch otthon is igy tesz. És igy beszéltek némely ágensei Bécsben is. Azonkívül mihelyt Rakodczay Tomasicscsal kezdett valamit, Rauch megijedve, azonnal összehivott három-négy rokont, három-négy barátot, a kiknek összes elvei valamely állás nagy jövedelme utáni vágyból álltak és e czélból mindenre készen voltak. És a mig Horvátországban mindenki kinevette e csapatot, addig bécsi és pesti újságokban egészen komoly jelentések jelentek meg általános nagy konferencziákról, a melyeket Zágrábban Rauch pártja tartott. Rakodczay utolsó kétségbeesett lépéseket tett, hogy legalább valakit találjon, a ki melléje álljon. Végre az itt emiitett értekezlet volt az, a melyet Tomasics Miklós ur engedélyezett és rendezett neki a nemzeti párt néhány volt tagjának és néhány hivatalnoknak segítségével. Ezt elnevezték a nemzeti párt feltámasztásának, a mi nonszensz, mert halottak nem támadnak fel sírjukból. Hódy Gyula: Ez igaz ! Supilo Ferencz: A mi a nyelvi konfliktust illeti, ezen az értekezleten elfogadták ugyan Wekerle és Kossuth álláspontját, de figyelem nélkül a hozzá ragasztott, valamint elhamarkodott formulára. Ennek a formulának amolyan látszólagos Ígéretnek kellett volna lennie, a mely a nemzet számára a csalóka reménynek csak egy gyengéd sugarát hagyta meg a tekintetben, hogy a vasutak nyelvi konfliktusa majd csak megoldatik és a törvény és Horvátország jogai értelmében intéztetik el. Ezen formulácskával, mely csak a tömeg megtévesztésére szolgált, Rakodczay és Tomasics siettek fel Budapestre, abban a reményben, hogy a miniszterelnök urat és a közös kormányt rávehetik e formula elfogadására. A mikor aztán végül megalkudtak, ugy gondolták, hogy majd csak akad valaki Horvátországban, a ki e csalóka Ígéretek alapján hajlandó lett volna Rakodezayt támogatni. Csakhogy e számításaikban csalódtak és ettől eltekintve is későn jöttek. Rauch már benne volt a számításban, az a Rauch. a ki nem keresett formulákat, a ki lábbal tiporta csak pár hónappal ezelőtt egy bécsi lapban tett nyilatkozatát, a ki nem szabott semmiféle feltételt, hanem garantálta, hogy már kész kormánya, pártja, emberei, mindene van, a ki belemegy mindenbe, a mit Wekerle miniszterelnök és társai akarnak, a ki nem fog semmiféle nehézségeket támasztani, semmiféle formulákat készíteni, a ki semmi mást nem fog követelni, mint a kineveztetési okmányokat, és pedig minél gyorsabban, minél hamarább, Horvátországot pedig kissé másképen, drasztikusabban és gyorsabban fogja kapaczitálni, mint a hogy ezt Rakodczay tette. A magyar koaliczió kabinetjének másra sem volt szüksége, mint erre. Az igen t. Wekerle miniszterelnök ur Kossuth társával és a kabinet többi tagjaival egyszerre Rauchot fogták meg, mint a fuldokló a szalmaszálat és ime, Rauchot felterjesztették Horvátország bánjává, a mi Rauchnak meghozta az annyira óhajtott báni széket. Csakhogy a miniszterelnök ur ennek ellenében még valamit tett, a mit nem szabad szem elől téveszteni. A miniszterelnök ennekelőtte egy embert hivatott magához, a ki addig a Starcsevicspárt reprezentáló jaként szerepelt, holott Horvátországban minden öntudatos ember tudja, hogy ez az ember hazánkban ágense volt minden idegen kormányzatnak és idegen zsarnoknak. A neve Frank József. Ugyanaz az ember ő, a kivel St:assnow nagyhírű diplomatának Zágrábban igen fontos politikai értekezései voltak. Ugron Gábor : Tudják piszkolni egymást! Supilo Ferencz: Frank Józsefet Wekerle igen t. miniszterelnök ur magához hivatta, egy politikailag és egyénileg kompromittált egyént, hogy foltként szolgáljon az ő zsákjának is, illetve mintegy radikális takarója legyen Rauch báró bánnak. Frank József azonnal készségesen megígérte ezt holmi nagy elvi tiltakozások meUett, a melyek az ő politikai hitegetésének módszerét képezik. A mint hazajött, olyan emberek utján, a Iák még hittek neki valamicskét, a közvéleményt kapaczitálni igyekezett arról, hogy Wekerle igen t. miniszterelnök ux meggyőzte őt arról, hogy a szabad és független Horvátország csak nagyon rövid idő kérdése, csakhogy előbb meg kell buktatni a szerb-horvát koalicziót. Ezenfelül még szétkürtöltette az egész országban, hogy Ö felsége a király maga követelte a miniszterelnök úrtól, hogy vele, Frank Józseffel konferáljon és hogy a király külön kívánságára ment fel Budapestre. A népnek ezt hazudta, mig felfelé, attól való félelmében, hogy esetleg czáfolat és tus érkezhetnék, azt irta, hogy igen t. Wekerle miniszterelnök ur nem a király kívánságára, hanem csak a király