Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 tudtával hivatta magához Frankot. Ez utóvégre könnyebben is volna hihető, ha a miniszterelnök ur abban az audiencziában, a melyben a horvátor­szági helyzetről informálta Ö felségét, azt mondotta volna, hogy ezt a Frank Józsefet is magához fogja hivatni. Frank a lapjaiban és a saját aláirásával még azt is állitotta, hogy az igen t. miniszter­elnök ur ezen az érteikezleten ajánlatot tett neki, a melyen ő, Frank azt mondotta a minisz­terelnök urnak, hogy álljon meg, mert kénytelen lenne a beszélgetést megszakitani. Én nem tudom, hogy Frank erről mennyire mondott igazat és milyen természetű volt ez az ajánlat, de ha a miniszterelnök ur csakugyan aján­lott nekik valamit, akkor én, a ki ismerem Frank egész sötét múltját, sehogysem győződhetem meg arról, hogy Frank, a mint ő állítja, visszautasitotta ezt az ajánlatot. Mindez kettejük között történt, én pedig Frank állításait ismételve csak egy kis világot vetek a kulisszák mögötti készülődésekre, a melyek Rauch úgynevezett erélyes kezének Horvátországban való inaugurálásához preludiu­mul szolgálnak. Rauch e szerint beleegyezett mindenbe, a mit a miniszterelnök ur és magyar kormány diktált neki, bán lett és azonnal megalakította kormányát. De jó Istenem, milyen kormányt! A mi alegkom­promitáltabb volt Horvátországban, azt táviratilag Budapestre bivta, hogy átadja neki a horvát köz­igazgatás tisztes és felelősségteljes állásait; elsősor­ban Crnkovics Miklóst, a ki visszaélései miatt. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, szíveskedjék ilyen kifejezésektől tartózkodni, mert különben alkalmazni fogom a házszabályok szigorát. Távollévő egyéneket a ház­ban sérteni nem szabad. Nem erre való az immuni­tás. (Helyeslés.) Supilo Ferencz : Ilyen kormányt nem volt ne­héz találni, Rakodczay is, ha akarta volna, huszon­négy perez alatt megkaphatta volna mindezeket az elemeket. És miért nem akarta ? Egyszerűen azért, mert ilyen kormánynyal nem akart előlépni. És ezek az urak itt Budapesten ugy beszélgettek és ugy tüntették fel magukat, mintha gr. Khuen­Hédervárynak áldozatai lennének. Méltóztassanak megkérdezni magát gróf Khuent, hogy miért kergette el Crnkovicsot és miért helyezte el Zágrábból Vucheticsot. Elnök : Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat. Ha igy folytatja, megvonom a szót. Polit Mihály (közbeszól). Elnök : Kérem Polit képviselő urat. Supilo Ferencz : Ilyen kormánynyal jött Hor­vátországba báró Rauch, átvette a rezsimet és hozzáfogott a választásokhoz. Fenyegetni, áthe­lyezni, üldözni kezdte a tisztviselőket, embereket, pártot keresett, de nem kapott senkit. Az egész vonalon megnyílt az eresz és obskúrus alakok lettek báró Rauch jelöltjei. Egy ilyen bíró­ságilag üldözött csalóval — Csánya a neve — akarta meghódítani Lika megyét. Megtette rupinói jelölt­május 8-án, pénteken. 119 nek, a hol nem volt egyetlenegy embere. Ilyen embernek a kerületbe való jövetele valóságos provokálása a kerületnek. (Zaj. Elnök csenget.) Csendőröket adott melléje, több ember megsebesült, egy meg is halt. A többi kerületekben is hasonló vagy még rosszabb jelölteket állított. Miksics osztályfőnök egy kocsi tormásvirstlit hozott ma­gával Vukovárra a választók megvendégelésére. A választók elvették a tormásvirstlit és mikor el akarta mondani a programmbeszédjét, egyszerre elhalmozták virstlivel, egy jjercz alatt tormás­virstlihalom alá temették. (Derültség.) Egész Horvátország nevetett ezen. Mások meg pénzzel kísérleteztek, vagy anya­gilag megkárosították a választókat. A kerületek legnagyobb részében megvonták az emberek ital­mérési jogát a pénzügyminiszter ur vezetése alatt álló buzgó fiénzügyi hatóságok segítségével . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem igaz! Supilo Ferencz : ... .melyek sietve kezére jár­tak a magyar nyelv horvátországi megmentőjének. Hogy a hadsereget is igénybe vehesse Ranch, a budapesti és bécsi lapokkal és a maga sajtóirodá­jával azt kürtöltette szét, hogy Rauoh választóit veszély fenyegeti a koaliczió terrorizmusától. A köz­vélemény csodálkozott és elszörnyűködött ezeken a találmányokon. A nemzeti oldalról jövő tudósí­tások előtt csekély kivétellel zárva volt a budapesti és bécsi lapok ajtaja. A hadseregre ijesztés czéljából volt szüksége Rauchnak. holott nem volt sem pártja, sem választója. Nem akarok hosszabb fejtegetésekbe bocsát­kozni, hanem csak azt mondom, hogy olyan brutali­tással, akkora terrorizmussal, olyan brutális rend­szabályokkal soha sem vezettettek még Horvát­országban a választások. Horvátország hires volt a Khuen-csinálta választásokról, és mégis, Khuen választásai halvány árnyak voltak Rauch választá­sához képest. (Derültség.) A megbotránkozás pedig akkor érte el a tető­pontját, a mikor Rauch közegei kiabálni kezdték az Ö felsége által szentesitett, a választások tiszta­ságai-ól szóló törvényt, gúnynevekkel illetve azt, és a mikor Rauch titkos rendeletet intézett az alsóbb hatóságokhoz, melyekben a választások szabadságáról szóló törvény játszatott Id, mert súlyos következményekkel való fenyegetéssel meg­parancsolta a tisztviselőknek, hogy az ő pártjára szavazzanak. Miféle pártra ? Hol van ez a párt % Fejérváry báró a maga idejében szervezett valami haladó­pártot. Rauch alkotmányj)ártja ezt a hasonlatot sem bírja Id, mert Rauchnak ez az alkotmány­pártja nem is létezik és koholt, a melylyel Rauch meg akarta téveszteni a magyar közvéleményt és a bécsi mérvadó köröket. A mikor végül azt látta Rauch, hogy sehol sincs senkije, a hivatalos »Narodne Noviny« utján uj rendeletet intézett a tisztviselőkhöz, hogy a horvát-szerb koaliczió ellen mindenki szavazhat a Frank-pártra. Lehet, hogy a miniszterelnök urnak Frankkal való tárgyalása értelmében tette ezt.

Next

/
Thumbnails
Contents