Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 Következik napirend szerint az 1908. évi állami költségvetés (írom. 695—703., 789.) tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Miháli Tivadar ! Miháli Tivadar : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk .') Az állami költségvetés szoros összefüggésben van a kormány politikájával, ugy, hogy az állami költségvetés hű tükre kell, hogy legyen annak a politikának, a melyet a kormány folytat. Erre való tekintettel szükségesnek tartom, hogy a jelen költségvetés általános vitája rendjén röviden kifejtsem a magam és pártom nézetét a kormánypolitika tekintetében. Ezen átmeneti korszakot igen fontos, históriai jellegűnek tekintettük mi is, és abban a reményben voltunk, hogy az átmeneti kormány ezt a fontos históriai jellegét felismerte és arra fog törekedni, hogy az ország boldogitása czéljából az ország belső békéjét helyreállítsa. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy az átmeneti kormány ebbeli hivatásának nem tett eleget, vagy azért, mert nem akart, vagy azért-, mert nem tehetett eleget; de tény az, hogy két évi kormányzás után ma nagyobb országunkban a politikai zűrzavar, mint volt, a mikor ez a kormány uralomra jutott. Zakariás János: Maga sem hiszi! Miháli Tivadar : T. ház ! Ha nemcsak a képviselőházban lévő állapotokat és véleményeket tekintjük, hanem kifelé is nézünk az országba, könnyen meggyőződhetünk, hogy csakugyan mindenki a legnagyobb aggodalommal tekint a jövő elé. A koalicziós pártok különös politikát kezdettek, a mennyiben hatalomra jutásuk napjától kezdve mindenkit, a ki az ő politikájukat nem helyeselte és a ki nem tartozott a koaliczióhoz, lehazaárulóztak. Talán még soha sem volt Magyarországon annyira divatban a politikai téren a lehazaárulózás, mint jelenleg. És ebben a tekintetben kijutott a magyaroknak is, a kik nem tartoztak a koaliczió pártjaihoz. De a legtöbb nekünk jutott. Igazán sajnálattal tapasztaltuk, hogy objektiv felszólalásainkat, objektiv kifogásainkat nemcsak hogy nem vették figyelembe, hanem azokat a legdurvább, a legsértőbb módon visszautasították és minket folytonosan gyanúsításokkal illettek. (Zaj.) Hogy ezt bebizonyítsam, hivatkozom a képviselőházban legutóbb történt felszólalások némelyikére, és különösen Kálosi József szenvedélyes kirohanásaira, a ki a nemzetiségi párt ellen a legalaptalanabb és a legigazságtalanabb vádakat emelte, a midőn beszédének egy helyén a következőket mondotta : »Előre kell bocsátanom, hogy mikor az a hires memorandum-per, hazaárulási per . . . (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Az is ! Elénk ellenmondás a nemzetiségi fádokon.) . . . bevégződött, akkor megijedtek a t. román urak.« Lukács László : Egyszerű politikai per volt! Zakariás János : A hazaárulás nem politika ! Az politikai bűn! május 8-án, pénteken. 103 Miháli Tivadar (továbbolvas) :>Ma,]drájövünk erre. Ne feledje el Pop Cs. képviselő ur ezt a szót, hogy : nem ijedünk meg soha. Mikor a memorandum-per bevégződött, akkor sikerült egyes uraknak elbújni és magukat letagadással kivonni a ]3erből.« Lukács László : Ez nem igaz ! Miháli Tivadar: Ez alaptalan vád és gyanusitás. Nagyobb sértést egy párt ellen nem lehet intézni, mint ezt. Nagyon sajnálom, hogy az urak sokszor előhozakodnak itt a memorandum-perrel, de azért fogadást mernék tenni, hogy a t. ház tagjai közül legalább 99 % nem olvasta el sem a memorandum-pert, sem a memorandumot. Ugron Gábor: Ma nem, de akkor igen. Miháli Tivadar : Állitom, hogy nem ismerik a memorandum szövegét. Én a román nemzeti párt akkori 25-ös bizottságának tagja voltam, a memorandum szerkesztésében részt vettem és közvetlen tapasztalatból állithatom, hogy e memorandum ugy formájára, mint tartalmára nézve teljesen azonos azon feliratokkal, melyeket itt a képviselőházban benyújtottunk. A különbség csak az, hogy a sérelmek ott talán terjedelmesebben soroltattak fel, de az emlélárat czime, tartalma teljesen azonos azokkal a felirati javaslatokkal, a melyeket itt a házban terjeszt be a nemzetiségi párt. Szó sem lehet tehát hazaárulási perről. Mi nemzetiségek azon időben kénytelenek voltunk a passzivitás politikáját folytatni és igy mivel a képviselőházból erőszakkal kiszorítottak bennünket, valahol kellett érvényesülnünk. A mikor egy nemzetiségnek nincs módjában alkotmányos utón, a képviselőházban érvényesíteni jogait, akkor józan észszel nem birom felfogni, milyen bűn van abban, ha segítségért a törvényhozás másik faktorához fordul. Többek között azzal is vádolnak minket, hogy a magyar királyhoz Bécsbe mentünk és hogy ez egymaga hazaárulás. Hát én ugy látom, hogy a kormányférfiak nap-nap után mennek Bécsbe Ö felségéhez a magyar királyhoz és nem az osztrák császárhoz. (Zaj. Elnök csenget.) A mi az önök szempontjából nem hazaárulás, miért volna az, mikor ugyanazt mások követik el ? Hogy az akkori kormány politikai szempontból czélszerűnek találta ezen memorandumért pert indítani, az az ő dolga. Mi nagyon jól tudjuk, mik voltak ezen per indításának okai. Most nem akarok azokra kitérjeszkedni. Tény az, hogy azt a 25 bizottsági tagot összesen 55 évi államfogházra Ítélték és hogy senki sem bujt el a felelősség terhe alól, mindenki kivette a maga büntetését. És ezért Kálosi József képviselő urnak az az állítása, hogy mi tetteinkért helyt nem állunk, hanem bujkálunk, nem áll, hanem a legalaptalanabb rágalom. A kiszabott 55 évi államfogházi büntetésből összesen 25 évet ki is áUottunk és azt hiszem, hogy egyetlenegy sajtóperben a felelősségnek ezzel talán elég volt téve. Hogy ez a per, t. ház,- csakugyan nem volt igazságos és nem is törvényes utón lett megindítva és lefolytatva, kitűnik abból, hogy a kegyelmezés . ..