Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

104 318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : Nem szabad vádolni a bíróságot!) Miháli Tivadar : Nem vádolom. (Nagy zaj.) . Elnök : Csendet kérek. Miháli Tivadar : Ha már az urak olyan nagyon érzékenyek, akkor azt mondom, hogy az, hogy mennyire igazságos volt ez a per, kitűnik abból is, hogy az önök akkori miniszterelnöke — a legsovinisztább miniszterelnök mindeddig Magyarországon — báró Bánffy Dezső meggyőződött arról, hogy mi ártatlanul ülünk. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : Nem ! Nem!) Ugron Gábor: Ártatlanságról szó sem volt, csak kíméletről! Zakariás János: Kegyelemről volt szó ! Pop Cs. István: Senki sem kérte ! (Nagy zaj.) ' ! Elnök (csenget) : A képviselő ur azt mondja, hogy a memorandum-pörben a vádlottak ártatlanul lettek elitélve. Ezzel szembe helyezkedik a bírói ítélettel. Engedelmet kérek, innen az elnöki székből kénytelen vagyok figyelmébe ajánlani a képviselő urnak . . . Günther Antal igazságügyminiszter: Nagyon helyes. Elnök : . . . hogy jogerős birói Ítélettel szembe helyezkedni a képviselőházban sem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Maniu Gyula : Minden vádlottnak jogában áll magát ártatlannak tekinteni. (Zaj.) Miháli Tivadar: Jellemzésül konstatálom a tényt, hogy a kegyelmezési indítvány b. Bánffy Dezső miniszterelnöktől eredt. így áll, t. ház, az a memorandum-pör. a melyet a t. urak hazaárulásnak szeretnek tekinteni. És én csak azért adtam ezt a felvilágosítást, hogy szeretném, ha tisztába jönnénk bizonyos fogalmakkal, mert végre is, nekem is az a reményem és az a meggyőződésein, hogy mi a megértés politikáját kell hogy folytassuk és hogy egyes fogalmakat, a melyekre nézve az urak tévedésben vannak, az útból el kell hárítanunk. így talán könnyebben sikerül egymást megértenünk. Markos Gyula : Ti is tévedésben vagytok ! Miháli Tivadar : A memorandum-pörrel kapcsolatban az urak nagy része és különösen Kálosi Zsigmond képviselőtársam . . . (Derültség a baloldalon. Felkiáltások : Dehogy Zsigmond, József !) ... hát legyen József — azt a vádat intézi ellenünk, hogy mi akkor léptünk az aktív politika terére, a mikor nekünk Bécsből bizonyos intő jelt adtak, hogy tehát Bécs szolgáivá lettünk. Egy pár sorral lejebb pedig azt olvasom beszédében, hogy mi irredentisták is vagyunk. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ebben a beszédben tehát közel egymás mellett két ilyen, a józan észnek, logikának ellentmondó abszurdum van. Mert vagy Bécsnek bérenczei vagyunk és akkor nem lehetünk irredentisták, vagy megfordítva. T. ház ! A milyen régi és a milyen elcsépelt ez a két vád, ép olyan alaptalan mind a kettő. Mi azt mondottuk mindig, hogy, ha valaki vádat emel, akkor azt, a józan ész, de az igazság szempontjából is mérlegelve a dolgot, bizonyítania is kellene az illetőnek. Az urak vádat emeltek ellenünk, de soha semmit sem bizonyítottak, nem is bizonyítanak és nem is fognak bizonyíthatni soha. (Ugy van a középen.) Pop Cs. István : Ugy van ! Tiszta a lelkiismeretünk ! (Zaj.) Miháli Tivadar : Mi ezzel szemben kimutattuk azt, hogy az adott körülmények szerint mi lojálisak vagyunk ; ez országhoz rgaszkodunk és jogainkat itt az országban és alkotmányos utón akarjuk érvényesíteni és különösen egyelőre csakis annyira terjed kívánságunk, hogy a pozitív törvényeket alkalmazzák és tartsák be velünk szemben. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) De az urak erre sem reflektálnak. Bármiként álljon is a dolog, a józan ész és a logika is kizárja azt, hogy mi ma a jelenlegi politikai viszonyok között irredentista politikát folytassunk. Hiszen a legegyszerűbb politikus is tudja ma már, hogy Ausztria-Magyarország az európai politikában igen fontos szerepet játszik, ugy, hogy ezen országnak, ezen monarchiának fennállása az európai politikai egyensúly fentartása czéljából politikai szükségesség. Zakariás János : Két ország az és nem egy ország ! (Mozgás.) Miháli Tivadar:... Ennélfogva öngyilkossági politikát űznénk (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) már a külállamokkal szemben és az európai politikával szemben is, ha ezt gyöngíteni igyekeznénk. A közbeszólásra reflektálva azt hiszem, hogy a mikor mi szóba kerülünk és a mikor mi azt akarjuk, hogy nyomjunk a latban és hogy tekintetbe vegyenek bennünket, jól van az ugy, hogy Ausztria-Magyarország a nevünk és ettől a névtől, a mely törvényes alapon van megállapítva és a melynek konstrukcziója közjogi alapon nyugszik, nincs miért megijednünk. Ismétlem, t. ház, hogy mi ugy önmagunk, mint országunk, hazánk iránti öngyilkossági politikát folytatnánk akkor, a minőn mi az irrendentizmusra csak gondolnánk is. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain. Mozgás balfelől.) Hogy ez igy van, árra nézve önök, ha körülnéznek a világban és a politikai életben, elég olyan bizonyítékot fognak látni, a melyek alapján könynyen rájöhetnek ennek a következtetésnek igazságára. Különösen, a midőn láthatják azt, hogy ma már országunk koronázott királya és a románok királya a legbensőbb és legőszintébb barátságos viszonyban élnek, elképzelhető-e az, hogy a koronázott magyar király ily benső, ily állandó és őszinte baráti viszonyt folytasson a román királylyal akkor, ha csak távolról is feltételezhetné, hogy Bománia kormánya és mi irredentisztikus politikát folytatunk ? Hiszen azt hiszem, hogy koronás királyunk tisztában van a politikával; tisztában van azzal, a mi az ő országaiban folyik és nem fog idejönni, hogy felvilágosítást kérjen akár az uraktól, akár mitőlünk.