Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

317. országos ülés 1908 május 7-én, csütörtökön. mikor itt az egész vonalon ellenünk folyik az agitáczió, hogy még néhány problémával foglalkozhassam. [Halljuk ! Halljuk !) Magában a pénzügyi bizottság jelentésében utalás történik arra, hogy a pénzügyminiszter ur indítványára 8,700.000 K többlet vétetik fel az állami tisztviselők, altisztek és szolgák lakbérének rendezésére, a napidijasok és napidijas hivatalszolgák részére. Tudom, hogy az egész világon nincs olyan ember, a ki azt fogja mondani, hogy nekem elég az, a mim van, vagy a mit kapok. Látjuk, hogy a Rothschildok, az amerikai milliárdosok folyton arra törekszenek, hogy még több jövedelemhez, még több vagyonhoz jussanak. Ebből a szempontból tehát igen természetesen azok, a kik itt most kapnak, vágyakat, óhajokat fognak kifejezni, hogy többet kapjanak és több fizetésjavitásban részesittessenek. Előrebocsátom azt is, hogy argumentumaikban annyi igazság lesz, hogy az ember azt mondja, hogy tulajdonképen többet is kellene nekik adni. Egyben különösen igazat adok azoknak, a kik azon az állásponton vannak, hogy talán helyesebb lett volna az állami alkalmazottak lakbérénél a vasutasok lakbérét reezipiálni, mert igy ezek az eltérések folytonos súrlódásokra, folytonos agitácziókra és akcziókra fognak vezetni, melyek a kiegyenlítésre törekszenek. Ha azonban olyan momentumok állnak is fenn, melyekkel szemben meg kell esetleg hogy adjam magamat, még az esetben is ennek a kormánynak a javára kell Írnunk azt, hogy ime a már eddig hozott áldozatok után is tudott még alkalmat és módot találni arra, hogy ujabb kilencz millióval emelje a maga alkalmazottainak dotáczióját. (Igaz ! ügy van !) Ámde ezek a fizetésemelések, ezek a lakbérrendezések mind relatíve igen csekély értékkel birnak, ha csak nem veszszük kezünkbe végre a lakáskérdés rendezését az egész vonalon. (Helyeslés.) Nem akarom a lakbéruzsora hangzatos kifejezését használni, . . . Egy hang (balfelől) : Pedig létezik ! Gr. Batthyány Tivadar: .. . pedig létezik, — igaza van a t. közbeszóló barátomnak — nem is akarok ennek a kérdésnek egész mélyébe belehatolni, de az egészen bizonyos, hogy a lakáskérdés terén több oldalról olyan visszaélések történnek, a melyekkel szemben elsőrendű feladata ennek a törvényhozásnak, hogy foglalkozzék velük, azért szükségesnek tartottam, hogy a költségvetés általános vitája alkalmával ezt a problémát itt szóba hozzam. (Helyeslés balfelől.) Tisztában vagyok magammal és mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a lakbérek túlzott felemelésével szemben csak egy igazán hathatós eszköz van és ez az : ha a lakások száma ujabb építkezésekkel emeltetik, fokoztatik. (Helyeslés.) Ahhoz, hogy építkezzenek, természetesen olyan tőkepénzesek kellenek, a kiknek kedvük van arra, hogy tőkéjüket bérházakba fektessék be. Már most itt áll az egyik oldalon a sztrájk réme. Az a tőkepénzes, a ki pénzét egyszerűen zálogleveekbe vagy állampapírokba fekteti, kap 42—4-5 százalékot minden koczkázat nélkül. Ha pedig házat épit, akkor először nem tudja, mikor fogja azt a házat bérbe adhatni, mert ma már a folytonos sztrájkok miatt egyetlen építkezési vállalkozó sem fogja a terminust megadni, hanem beleveszi a szerződésbe a sztrájkot, mint vis majort, a melynek következményei tehát nem az épitő vállalkozót, hanem az építtető tőkepénzest terhelik. Itt akárhány építtető szomorú tapasztalatokat szerzett azzal, hogy évekig várt reá, a míg a házát teljesen elkészítették, és ez is egyik oka volt annak, a miért a házak nem szaporodtak. A másik az a legújabb tempó, a melyet hónapokkal ezelőtt próbált meg a nemzetközi szocziáldemokráczia, és a melylyel beleelegyedett a háztulajdonosok dolgaiba és egy bizalmi rendszer életbeléptetését ajánlotta a háztulajdonosoknak. Az első, a kinek ezt a propozicziót tették, ha jól vagyok értesülve, egy független polgár volt, a ki nagyon szépen megköszönte, hogy őt, mint a háznak tulajdonosát, a nemzetközi szocziáldemokráczia valamely szervezetnek az ellenőrzése alá helyezze. En nagyon ajánlanám a nemzetközi szocziáldemokráczia vezetőinek, hogy az ilyen kísérletektől álljanak el, mert a lakbérek óriási mértékben való emelkedése nem kismértékben az ő működésüknek a kifolyása volt. (Helyeslés.) A másik ok a fővárosi adminisztráczióban rejlik, a mely mind a mai napig nem volt képes egy oly lakbérszabályzatot megalkotni, amelylyel a háztulajdonosok tényleges túlkapásait ellensúlyozni lehetne. Én itt rá fogok térni a fővárosi törvény reviziój ának kérdésére, a melyet a lakáshiány kérdése mintegy provokál. (Helyeslés.) Előbb azonban legyen szabad a lakáskérdéssel kapcsolatban még egy aktuális kérdésre utalnom. (Halljuk!) Hagy a lakbérösszegek leszállittassanak vagy legalább is megállittassék a folytonos emelkedés, annak egyik módja az, hogy kisebb és közép jövedelmű emberek közeli telepeken saját maguknak házakat építhessenek, még pedig a saját lakbéreiken. (Helyeslés.) Erre nézve igen komoly törekvések vannak az egész vonalon. Azonban a teljes és gyorsabb kifejlődésnek útját állja a végrehajtási törvény egyik mai rendelkezése, a mely ugyanis a lakbért csakis a tényleges lakbérkövetelés fejében engedi lefoglaltatni. Hogy ha a végrehajtási törvényt legközelebb tárgyalni fogjuk, nagyon kérem a t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy egy intézkedést vegyünk bele a törvénybe, a mely módját ejti annak, hogy a lakbér olyan lakás építésére, a melyet a lakbértulajdonos a maga részére épit, lefoglalható legyen. (Helyeslés.) Ezen az utón egypár éven belül több ezer magánházat építhetünk a fővárosi, valamint a vidéki városok közelében, a mivel két dolgot érhetnénk el. Az egyik az, hogy a tisztviselők és hasoníoglalkozásuak saját otthonukhoz jutnának és megszabadulnának a lakbérbajoktól, másrészt ezáltal felszabadulna száz meg