Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

64 29H-. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. a mesebeli király, a kinek egyik szeme mindig mosolygott, a másik pedig sirt. Mosolyog egyik szemem, mert magam előtt látom a lelkes, bátor, elszánt népet, a mely márczius 15-én a szabadság hajnalhasadásakor megnyilatkozott, és e meg­nyilatkozásával a függetlenségi és 48-as balpárt­nak adott igazat. Mintha hallanám felcsendülő szavát a nemzetnek, a mely uj erőt, lelkesedést, kitartást adott nekünk, hogy tovább folytassuk a harczot erős alkotmánybiztositékunk, a szólás­szabadság megvédése érdekében. A ki tudni akarta a nép véleményét, a ki ismerni akarta, bogy a nemzet hogyan gondolkozik és itél e kérdésben, megkaphatta a méltó feleletet márczius 15-én, a mikor, lehet mondani, egyhangú lelkesedéssel nyilatkozott meg a nemzet a szólás­szabadság védelme mellett, az ország minden részéből üdvözlő levelekkel, táviratokkal keresték fel a kicsi tábort, a mely Szappanos István elnök­lete alatt (Éljenzés a baloldal hátsó padjain.) a függetlenségi és 48-as eszmék diadaláért küzd. Minket nem ijeszt meg, és nem térit el az. hogy ma még kevesen vagyunk, mert velünk vannak a népek milliói, velünk van az igazság, a múlt min­den hagyománya. A mikor szemem előtt látom a lelkesedő népet, látom megújulni a gyönyörű ragyogó képet, akkor mosolyog az egyik szemem. De sir a másik, ha eszembe jut, hogy most jöttem Budapestre, székely testvéreimtől, egy lelkes haza­fias társaságban, kezembe akadt a függetlenségi és 48-as jsárt hivatalos lapja, a »Budapest«, a me­lyet Szatmári Mór szerkeszt, és a lapnak márczius 15-iki számában »Talpra magyar« czim alatt egy kép van, a melyen az ősz patriarcha, a ki egész életet töltött el a függetlenségi és 48-as eszme szolgálatában, és a ki hogy mily hű tagja volt a pártnak, arra nézve épen Ugron Gáborra hivat­kozhatom, a ki Kecskemét képviselője volt, mon­dom, ezen a képen e nagyérdemű ősz patriarcha, vezérünk : Szappanos István, (Éljenzés a baloldal hátsó padjain.) és a magyar irodalom büszkesége, Eötvös Károly, mint a nemzet ellenségei vannak feltüntetve, odarajzolva, a mint segitik megkötni, megbéklyózni, lánczra verni a magyar nemzetet, a magyar szabadságot. (Mozgás.) Mezőfi Vilmos: Ez már szégyen. Nagy György: Elfogja az ember szivét a fájdalom, megszállja a keserűség, ha látja, hogy ebben az országban nem elég egy hosszú ember­öltő ragyogó becsületességű politikai múltja, nem elég az ősz haj, mert ha valaki nem a hatalom sze­kerét tolja, ha valaki a nép, a nemzet érdekében kinyitja a száját, akkor a nemzet ellenségeivel egy csoportban lerajzolják, Kristóffyval, a horvá­tokkal és a nemzet más ellenségeivel egy kéjDen. Hiszen ha ilyen példát ad a függetlenségi párt hivatalos lapja, vájjon az az ifjú nemzedék hogy fog felnőni, milyen bittel, milyen érzéssel, ha látja azt, hogy a megőszült érdemet, az igazi, becsületes, kétségbevonhatlan érdemet sem kiméli meg a megfizetett sajtó, hanem durván támad neki és annak az ősz embernek a babért erőszakos kezekkel igyekszik letépni homlokáról. Ha a függetlenségi párt ilyen képekkel akar érdemet, dicsőséget szerezni ebben az országban, higyjék el nekem, nagyon szomorú, megsiratni való, gyászos dicső­ség lesz az. Molnár Jenő : Nem dicsőség kell annak, hanem előfizető ! (Élénk derültség.) Nagy György: Epén én magam voltam az, a Id már jóelőre a házszabályrevizió tárgyalása előtt azt mondtam, azt hirdettem, hogy ha más véleményen is leszünk, ha a felfogásunk talán min­denben nem is egyezik meg ebben a kérdésben, ne feledjük, hogy elsősorban magyar emberek vagyunk, becsüljük meg egymás felfogását, hogy a véleményeknek a harczából, az igaz meggyőző­dések összeütközéséből alakulhasson ki majd egy erős, hazafias közvélemény. De elszomorító lát­vány, mikor durván törnek azokra, kik a függet­lenségi elveket hiven hangoztatják és nemcsak hangoztatják, hanem a választóknak adott programm mellett kitartanak, kik a függetlenségi és 48-as zászló mellől nem mozdulnak el, a ldk nem járulnak hozzá ezen elvek lejáratásához a kvótafelemelés megszavazásával és a házszabályok szigorításával, mikor ezeket a harczosokat a köteles becsülés helyett a Mcsinylés, a gáncs és a jogosulatlan kritika fogadja. Buza Barna (közbeszól). Nagy György : Buza Barna t. képviselőtársam közbeszólására felelek. Elsősorban elfelejtik, hogy a »Nap« a maga politikáját a maga felelősségére folytatja, és pedig függetlenségi és radikális poli­tikát, a »Budapest<< pedig, mint a függetlenségi és 48-as párt hivatalos lapja szerepel, és ezért hivat­koztam reá. A »Nap« becsületesen, a maga zsurna­lisztikái eszközeivel küzd a függetlenségi és 48-as elvekért; ezt nem lehet egy nivóra álhtani a »Buda­pest«-tel, a mely egy pártnak hivatalos orgánuma, a melyért az egész párt felelős. Várady Károly : Ma is nyilatkozik, hogy nem hivatalos ! Nagy György : Szatmári Mór urnak mondják azt, hogy nem hivatalos lap ! (Derültség). Ha jót ir az a papiros, akkor azt mondják, hogy ez a párt hangulatának hivatalos megnyilatkozása; ha rosszat ir, akkor megtagadják a barátságot vele. Necsak a jó időkben tessék ismerni a barátságot ezen lappal, tessék a felelősséget is viselni érte. Ezzel azt a felszólalásomat, a melylyel a szó­lásszabadságot akarom védelmezni, csak épen bevezettem, örvendek, hogy — lehet, hogy most utolsó alkalommal ezen parlamentben — a szabad szó védelmére felszólalhatok, mert jön aztán a többségnek nem mondom hazafiatlanságából, de meggondolatlanságából, elhamarkodottságából an­nak a javaslatnak megszavazása, a melynek meg­szavazását mindnyájan meg fogják bánni, de már késő lesz és segiteni nem lehet rajta. (Zaj és ellen­mondás balfelől.) Tudom, hogy olyan emberek, mint Gaál Gaszton és mások a függetlenségi párt­ban, ha kell, életükkel is áldoznának majd a füg­getlenségi eszme visszaszerzéséért, de ezt a jogot

Next

/
Thumbnails
Contents