Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. 47 majdnem kizárólag a véletlentől függ, hogy gr. Apponyi Albert egy helyen megválasztatik-e, vagy Kardos Árpád megválasztatik-e, vagy sem, a hol semmi benső összeköttetés nincs, ottan lehetséges az, — elismerem ugyan, hogy nagyon számos kiváló tagot adott a függetlenségi politika ennek az országgyűlésnek, de ugyanúgy adhat, ad is, akármi rosszat is, ellenállás nélküli, meggyőződés nélküli embereket, vagyoni függetlenség nélküli embereket, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon) — hogy a kiváló embereknek nincs erejük a kerületekkel szemben, a kerületeknek nincs a képviselőjükkel szemben, a kerületeknek nincs erejük egymással szemben, az egész országnak nincs ereje a parlamenttel és a párttal szemben, a parlamentnek nincs ereje a királylyal és az uralkodóházzal szemben ! (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ha tehát arról beszélünk, hogy vetélkedjünk, tessék vetélkedni, vagy a lehetőségét megteremteni e vetélkedésnek magának a függetlenségi pártnak belső szervezetében és életében is. Ne tessék olyan fogásokhoz folyamodni, mint a beregszászi választásnál, a hol nem állit a kormány jelöltet azért, mert különben kiderülne, hogy melyik a kormány jelöltje és melyik nem ? (Zaj. Ellenmondás balfelől.) Mert odáig megy már a parlamentarizmus iránti lelkesedés, hogy mindenféle fogásokhoz folyamodnak, nehogy egy ellenzékivel több képviselő legyen és mindent reszkíroznak azért, nehogy egy ellenzéki sajtó-orgánummal több legyen. (Zaj.) Mindent elkövetnek, hogy az ellenzéki hang meg ne nyilatkozzék. Hol lesz az erők vetélkedése, ha önök minden erejüket abban meritik ki. hogy minél jobban kisebbítsenek le egy magyar lapot és egy magyar pártot! A nemzet fejlődése nem azt kívánta, hogy az a kevés nemzeti meggyőződésű ember is elhallgasson, az a kevés lap is elhallgasson, hanem azt, hogy önök változtassák meg politikájukat ! Tessék vetélkedni, ha gr. Apponyi Albert azt gondolja, hogy vetélkedni kell! Tessék megszavazni Kossuth Lajos szobrára a hozzájárulást, a melyet a függetlenségi párt 1902-ben, a mikor azt indítványozták és a főváros felterjesztette ; tessék a t. képviselő uraknak nemcsak a bankettre elmenni és ott dikeziót tartam, a hivatalos szónok körül lelkesedve, hanem megmuttani, hogy a nemzetnek van akarata ilyen kis kérdésben is. Egy hang (balfelől) : Megmutatta ! Lengye! Zoltán: Hogy ha Kossuth Lajos szobra javára nem mert az akkori ház adakozni, leszavazta Kossuth Ferencznek ez irányban tett indítványát a szabadelvű párt és méltatlankodott e miatt a függetlenségi párt: méltóztassék ezt most megtenni. Méltóztatott volna abban a demokratikus irányban tovább haladni s a mig az átmeneti idő tart, egy kitüntetést sem terjeszteni fel és egyet sem elfogadni, hogy az átmeneti idő után ne legyenek az emberek végtől végig lekenyerezve és feldíszítve ugy, hogy.mikor az átmenetnek vége lesz, nem tudják, hogy abban a diszes állapotban az ellenzékbe menjenek-e, vagy ott maradjanak a kormány háta mögött. Molnár Jenő: Jól és igazat beszél. Lengyel Zoltán : Én azt hiszem, sokkal helyesebb volna, ha a függetlenségi képviselő urak 25-ös csoportokban Badajiesten a parlamentben, a sajtóban a kérdéseknél állanának és nem Czeglédre mennének le ilyen turnusokban, és nem ott mindig megmenteni a hazát, hanem itt mentenék meg a hazát és nem ott ünnepelgetni azt, a mi nincs, hanem itt lelkesedni azért, a mit vállaltak és a miért kell. (Zaj.) Nem vallottam és most sem vallom, hogy a függetlenségi politika megvalósithatlan. A lehetetlenség politikáját sohasem szívtam magamba, sohasem fogadtam el, sohasem hallgattam meg, a ki így beszélt. A lemondással nem lehet csatát nyerni, a lemondás hirdetésével nem lehet az országot nagygyá tenni, az elvekkel ellenkező politika utján nem lehet a pártot többségben sem tartani. Megvannak a függetlenségi politikának alapfeltételei, megvannak a berendezkedésben, hitben, akaratban, az összes viszonylatokban az alapfeltételei. És itt nem az történik, hogy csak egy részletében is ezeket az alapfeltételeket teljesítenék, hanem az történik, hogy azokat is ütik, bántják, rágalmazzák, gyanúsítják, a kik be szeretnék ezt tartani, a kik gyenge erejükkel összefognak azért, hogy ha már a többi nem is, legalább egy kevés ember maradjon és legyen, a kik az elveket szeplőtlen tisztaságukban vallják és azokért helyt állanak, hogy ha megbomlik az országnak függetlenségi közvéleménye, legyen egy jegeezesedési pont, a mely körül újra csoportosulhat. Mert milyen nagy dolog az, ha a hareztéren a sereg megverődött, szétszóródott és van másik hadsereg a háta megett, a mely csoportosítani tudja, a mely rendbe tudja szedni újra a csatasort és pihent erővel képes az ellenség elé állani, (ügy van! balfelől.) Jobb, t. miniszter ur, ha mind a kettő együtt verekszik, de ha már az egyik nem verekszik, mégis jobb, ha legalább a másik verekszik. Méltóztassanak garancziát nyújtani, ha a választási reformmal szemben házszabályreviziót kérnek, az iránt, hogy mi az önök politikája, mire kérik azt, mi a programmjuk, hol a jövőjük ? Mezőfi Vilmos: Létszámfelemelés ! Lengyel Zoltán : Együtt fognak-e tartani és kinek a számára kérik ezt a házszabályreviziót ? Vájjon Ugron Gábornak van-e igaza, a ki azt mondja, hogy csak a függetlenségi párt javára és részére szolgál, mert 150 ember nem kérheti máshonnan és megszavazni sem tudja, tehát sem nélküle, sem ellene nem lehet megcsinálni a dolgot, vagy Andrássy Gyulának, a ki azt lojálisán a koaliczió számára kéri ? Azt kérdem, hogyha a függetlenségi párt egyik alelnöke nyíltan hirdeti, hogy a koalicziót fel kell robbantani, el kell pusztítani a választási reform után és a belügyminiszteri tárczát megüresedetté kell tenni, vagy legalább a bankkormányzói állást fel kell állítani.