Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

48 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. hogy a közös bank fentartása esetén! egy magyar bankkormányzói állás legyen az önök álláspontja ezzel szemben ? Együtt mennek-e, külön mennek-e? Hogy tudjuk, kinek részére kell a revízió, az öszszesség számára vagy egyes darabok számára ? Kivel fogok én obstruálni a jövőben, Holló Lajossal, gróf Andrássy Gyulával vagy Rakovszky Istvánnal ? (Derültség.) Teljes lojalitással és tisztelettel vagyok azon férfiak iránt, a kik megérdemlik, a kik a maguk politikai őszinteségével példát mutatnak — még akkor is, ha az az enyémmel ellentétes. De tessék az országnak megmondani, mit akarnak, hova mennek, mit csinálnak, mi a programmjuk kicsiny kérdésben, nagy kérdésben, mit akarnak keresztülvinni a házszabályrevizióval, mi ennek a kormánynak a programmja csak egyetlen egy kérdésben? Nem azért egyesült a koaliczió, hogy lógjon az egész ország programm nélkül és menjen tovább a teljes züllés, rothadás, tespedés utján, hanem nagy nemzeti czélok kivívása érdekében és ha sem ezt nem csinálják, sem egymástól programmot csinálni nem tudnak, akkor nekem is az a véleményem, inkább menjenek széjjel, mert akkor talán az egyik résznek lesz programmja és a másik rész fog ellenőrizni. Markos Gyula : Lengyel Zoltán zsenialitásától kérünk majd programmot. Lengyel Zoltán : Adok is olyant, hogy elpusztultok aztán ! (Zaj.) A házszabályrevizióval szemben vannak elvi aggodalmaink; de a házszabályrevizió megoldásának mindenféle lehetősége van, lehet jó házszabályt csinálni, rosszat is, válhat a nemzet előnyére, válhat kárára. Ezek mind olyan kérdések, a hol vita lehetséges, de ez egy területen nem lehetséges és ez az, hogy ha akar valaki házszabályrevíziót, mondja meg, mire kéri és tudja meg az ország, ki kéri azt a revíziót ? Igaz, hogy Andrássy, Apponyi, Wekerle egyénileg magukévá tették és állnak vagy buknak azzal a javaslattal. (Felkiáltások : Kossuth is ! Zaj.) Kossuth Ferencz is ? Ezt akkor nem hallottam, talán Czegléden mondotta ? Tegyük fel, hogy Kossuth Ferencz is áll vagy bukik a javaslattal, de az a kérdés, együtt állnak és buknak-e vagy külön-külön állnak és buknak-e ? Az a kérdés, a 67-es politika vagy a 48-as politika számára kérik-e? Jön-é a létszámemelés vagy nem, milyenek lesznek azok a nemzeti reformok, milyen lesz a választói reform ? Ha erről az oldalról nem olyan csekély méretű ellentállás, mint a milyen eddig nyilvánult, hanem a legszélsőbb obstrukczió nyilvánulna is meg, nem a házszabályrevizióval, hanem általában a kormánynyal szemben, az is jogosult volna, mert minek adjon valaki kormányzati eszközöket olyan kormánynak, a mely nem tudja vagy nem akarja megmondani, hogy mit akar, általában semmiféle programmot nem ad, sem katvanhetest, sem negyvennyolczast, sem belső, sem külső, sem gazdasági, sem politikai, sem katonai programmot, a melyről nem lehet tudni, liberális-e vagy klerikális, konzervativ-e vagy feudális, a melyről nem lehet kiállítani semmiféle bizonyítványt, mert van benne mindenféle változat és ha a miniszter arak egyetértenek is, a táborkar semmiben sem ért egyet. És a mikor a koaliczió egyik félhivatalosa obstrukeziós vezéreknek tesz meg minket, akkor a főminisztere, gróf Apponyi Albert a maga részéről aggodalmaskodik és pedig abban, hogy nekünk szükségünk van erre, talán szükségünk van az önfelgyemezés azon általános hiányában, boldog-boldogtalan vezérkedésre való törekvésében . . . (Zaj.) Markos Gyula : Ez már igaz. Molnár Jenő : De nem nekünk mondta ! Lengyel Zoltán : Gróf Apponyi Albert ezt nem nekünk mondta, mert ő örülne, ha nekünk annyi vezérünk volna, hogy egymást nem értenők meg, de annyira okosak vagyunk, hogy egy vezérünk sincs, és ennélfogva mindig megértjük egymást. (Helyeslés balfelöl.) De igenis mondta ezt gróf Apponyi Albert a saját pártjának, a hol boldog-boldogtalan vezérségre törekszik, a hol a koalicziónak egyik lapja azt irja, hogy menjünk szét, a másik meg azt irja, hogy tartsunk össze ; az egyik agitál a házszabályrevizió mellett, a másik agitál ellene, a harmadik nem szól semmit, hanem mint a dinnye, a fűben, ugy hallgatja hog}' egyik-másik mit beszél. Ezek a züllött politikai áUapotok teszik, hogy az országnak az a része is aggodalmaskodik, a mely követné a kormányt, az a része sem tud mit csinálni, a melynek van elvi álláspontja és az sem, a melynek nincsen elvi álláspontja. Ez okozza azt, hogy mi elkövetünk a magunk részéről mindent egyrészről, hogy ezek a kérdések tisztáztassanak, hogy az ország jövendő politikai helyzete világosabb legyen, másrészről pedig elkövetünk mindent arra nézve, hogy a kormányt ellenőrizzük ezen a területen és az ország egész közönségét felvilágosítsuk és megpróbáljuk szervezni a függetlenségi pohtika irányában a magyarságnak azt a részét, a mely velünk tart és a mely politikánkat támogatni hajlandó. T. képviselőház ! Ezen az utón indultunk el, ezen az utón haladunk ebben a revíziós harczban is, még egyelőre abban a hitben, hogy a t. többségnek lesz belátása — ha eddig nem volt — és lesz egyetértése is arra, hogy a részleteknél ezt a javaslatot olyanná tegye, a mely a magyar álláspontnak egyedül megfelelő. Ebben a reményben, ebben a gondolatban mind mostanáig, nem ment el az ellenzéknek ez a része a legszélsőbb fegyverek alkalmazásáig, de nem is adott Id kezéből egyetlen egy fegyvert sem és nem is fog kiadni. Ha önök magyar politikát akarnak, ha önök a jövő érdekében akarnak dolgozni, akkor lehetséges ez a házszabályrevizió. Ha ellenben olyan revíziót akarnak, a milyen itt van, a mely rossz a többségnek, rossz a nemzetnek, rossz a kisebb-