Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

48 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. hogy a közös bank fentartása esetén! egy magyar bankkormányzói állás legyen az önök álláspontja ezzel szemben ? Együtt mennek-e, külön mennek-e? Hogy tudjuk, kinek részére kell a revízió, az ösz­szesség számára vagy egyes darabok számára ? Kivel fogok én obstruálni a jövőben, Holló Lajos­sal, gróf Andrássy Gyulával vagy Rakovszky Istvánnal ? (Derültség.) Teljes lojalitással és tisztelettel vagyok azon férfiak iránt, a kik megérdemlik, a kik a maguk politikai őszinteségével példát mutatnak — még akkor is, ha az az enyémmel ellentétes. De tessék az országnak megmondani, mit akarnak, hova mennek, mit csinálnak, mi a programmjuk kicsiny kérdésben, nagy kérdésben, mit akarnak keresz­tülvinni a házszabályrevizióval, mi ennek a kor­mánynak a programmja csak egyetlen egy kérdés­ben? Nem azért egyesült a koaliczió, hogy lógjon az egész ország programm nélkül és menjen tovább a teljes züllés, rothadás, tespedés utján, hanem nagy nemzeti czélok kivívása érdekében és ha sem ezt nem csinálják, sem egymástól programmot csinálni nem tudnak, akkor nekem is az a véleményem, inkább menjenek széjjel, mert akkor talán az egyik résznek lesz programmja és a másik rész fog ellen­őrizni. Markos Gyula : Lengyel Zoltán zsenialitásától kérünk majd programmot. Lengyel Zoltán : Adok is olyant, hogy elpusz­tultok aztán ! (Zaj.) A házszabályrevizióval szemben vannak elvi aggodalmaink; de a házszabályrevizió megoldásá­nak mindenféle lehetősége van, lehet jó házsza­bályt csinálni, rosszat is, válhat a nemzet elő­nyére, válhat kárára. Ezek mind olyan kérdések, a hol vita lehetséges, de ez egy területen nem le­hetséges és ez az, hogy ha akar valaki házszabály­revíziót, mondja meg, mire kéri és tudja meg az ország, ki kéri azt a revíziót ? Igaz, hogy Andrássy, Apponyi, Wekerle egyénileg magukévá tették és állnak vagy buknak azzal a javaslattal. (Felkiál­tások : Kossuth is ! Zaj.) Kossuth Ferencz is ? Ezt akkor nem hallottam, talán Czegléden mon­dotta ? Tegyük fel, hogy Kossuth Ferencz is áll vagy bukik a javaslattal, de az a kérdés, együtt állnak és buknak-e vagy külön-külön állnak és buknak-e ? Az a kérdés, a 67-es politika vagy a 48-as politika számára kérik-e? Jön-é a létszámemelés vagy nem, milyenek lesznek azok a nemzeti reformok, milyen lesz a választói reform ? Ha erről az oldalról nem olyan csekély méretű ellentállás, mint a milyen eddig nyilvánult, hanem a legszélsőbb obstrukczió nyilvánulna is meg, nem a házszabályrevizióval, hanem általában a kormánynyal szemben, az is jogosult volna, mert minek adjon valaki kormány­zati eszközöket olyan kormánynak, a mely nem tudja vagy nem akarja megmondani, hogy mit akar, általában semmiféle programmot nem ad, sem katvanhetest, sem negyvennyolczast, sem belső, sem külső, sem gazdasági, sem politikai, sem katonai programmot, a melyről nem lehet tudni, liberális-e vagy klerikális, konzervativ-e vagy feudális, a melyről nem lehet kiállítani semmiféle bizonyítványt, mert van benne mindenféle változat és ha a miniszter arak egyetértenek is, a táborkar semmiben sem ért egyet. És a mikor a koaliczió egyik félhivatalosa obstrukeziós vezéreknek tesz meg minket, akkor a főminisztere, gróf Apponyi Albert a maga részéről aggodalmaskodik és pedig abban, hogy nekünk szükségünk van erre, talán szükségünk van az önfelgyemezés azon általános hiányában, boldog-boldogtalan vezérkedésre való törekvésében . . . (Zaj.) Markos Gyula : Ez már igaz. Molnár Jenő : De nem nekünk mondta ! Lengyel Zoltán : Gróf Apponyi Albert ezt nem nekünk mondta, mert ő örülne, ha nekünk annyi vezérünk volna, hogy egymást nem értenők meg, de annyira okosak vagyunk, hogy egy ve­zérünk sincs, és ennélfogva mindig megértjük egymást. (Helyeslés balfelöl.) De igenis mondta ezt gróf Apponyi Albert a saját pártjának, a hol boldog-boldogtalan vezérségre törekszik, a hol a koalicziónak egyik lapja azt irja, hogy menjünk szét, a másik meg azt irja, hogy tartsunk össze ; az egyik agitál a házszabályrevizió mellett, a másik agitál ellene, a harmadik nem szól semmit, hanem mint a dinnye, a fűben, ugy hallgatja hog}' egyik-másik mit beszél. Ezek a züllött politikai áUapotok teszik, hogy az országnak az a része is aggodalmaskodik, a mely követné a kormányt, az a része sem tud mit csinálni, a melynek van elvi álláspontja és az sem, a melynek nincsen elvi álláspontja. Ez okozza azt, hogy mi elkövetünk a magunk részéről min­dent egyrészről, hogy ezek a kérdések tisztáztassa­nak, hogy az ország jövendő politikai helyzete világosabb legyen, másrészről pedig elkövetünk mindent arra nézve, hogy a kormányt ellenőriz­zük ezen a területen és az ország egész közönségét felvilágosítsuk és megpróbáljuk szervezni a füg­getlenségi pohtika irányában a magyarságnak azt a részét, a mely velünk tart és a mely politikánkat támogatni hajlandó. T. képviselőház ! Ezen az utón indultunk el, ezen az utón haladunk ebben a revíziós harczban is, még egyelőre abban a hitben, hogy a t. több­ségnek lesz belátása — ha eddig nem volt — és lesz egyetértése is arra, hogy a részleteknél ezt a javaslatot olyanná tegye, a mely a magyar állás­pontnak egyedül megfelelő. Ebben a reményben, ebben a gondolatban mind mostanáig, nem ment el az ellenzéknek ez a része a legszélsőbb fegyverek alkalmazásáig, de nem is adott Id kezéből egyetlen egy fegyvert sem és nem is fog kiadni. Ha önök magyar politikát akarnak, ha önök a jövő érdekében akarnak dolgozni, akkor lehet­séges ez a házszabályrevizió. Ha ellenben olyan revíziót akarnak, a milyen itt van, a mely rossz a többségnek, rossz a nemzetnek, rossz a kisebb-

Next

/
Thumbnails
Contents