Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

46 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. elő tudja adni és hogy erről választói is értesülhessenek. Azt mondja gr. Apponyi Albert, hogy a tizenhat órás ülés nem hogy megrontaná a szólásszabadságot, hanem előmozdítja azt. A ki nagyon szereti az italt, az ugy van vele, hogy, ha bizonyos mértékig fokozzák a szeszt, talán azt hiszi, hogy ő többet ihatik az által, de ha beleteszik mindenestől egy hordó szeszbe és beledugják a fejét is, lehet, hogy egyszer tele iszsza magát, de bizonyos, hogy bele is fullad. A szólásszabadságnál, ha azt kiterjesztjük, ha az inditványozási jogot megerősítjük, hogy tényleg elő is kell terjeszteni azt az indítványt, a mit az ember benyújtott, ha megengedjük az interpellácziók sürgősségét elnöki engedély nélkül, ha visszaállítjuk a napirend előtti felszólalás jogát és a többi dolgokat normális időkben, mikor a sürgősségről nincs szó és ezeket bizonyos időre, bizonyos órákra és bizonyos számra korlátozzuk : akkor ez a szólásszabadságnak a kiterjesztése. Ha ellenben arról van szó, hogy egy javaslatot nem négy óra hosszat, hanem tizenhat óráig tárgyalunk, ez épen olyan megfojtása a szólásszabadságnak, mint ha innen kivezetik az ellenzéket, mert az egyáltalában nem változtat a dolgon, hogy neki szabad beszélni, vagy nem szabad, vagy csak egy bizonyos ideig beszélhet, mert ez az ő ellenállási képességét lehetővé nem teszi. Azt mondja továbbá a t. miniszter ur, hogy a mi elméletünk szerint oly javaslatokat kell idehozni, oly alkotásokat kell itt keresztülvinni, a melyek közlelkesedéssel találkoznak. Nem is kellenek más javaslatok, sőt más javaslatoknál nincsen is ellenállás, de mindig olyan javaslattal jönnek ide, a melyek közlelkesedést nem okoznak, vagy egyenesen elveinkbe, programmunkba, meggyőződésünkbe és a nemzet érdekeibe ütköznek és ha ez ezután is igy lesz, mi szükség van ezekkel szemben teljesen lehetetlenné tenni és kiküszöbölni az ellenállást % Mindig hangoztatják azt az ellenérvet, hogy olyan választási reformot nem fognak előterjeszteni, mely a nemzet érdekeivel ellentétben áll. Valószínűnek tartom, hogy a kormány olyan választási reformot terjeszt majd elő, a melyet ő a magyar érdekekből jónak lát. Csakhogy nem nekünk terjeszti elő, hanem előbb a kabinetirodának terjeszti elő. A kabinet-iroda azután vagy jóváhagyja, vagy nem és akkor a kormány vagy lemond, vagy nem mond le, vagy magáévá teszi azon módosításokat, a melyeket ott tesznek rajta, vagy nem, de mindenesetre ugy áll a dolog, hogy odafenn a történtek után azt, hogy ez a nemzet a választói reform utján megerősödjék, hogy ezáltal hatékonyabb legyen az ereje felfelé az onnan jövő kívánságokkal szemben, megengedni nem fogják. Ezt a t. képviselő urak keresztül nem viszik. És hogyha a kormány nem is fogja a magáévá tehetni az egész javaslatnak módosítását, bele fog menni kisebb-nagyobb mérvű olyan változtatásokba, a melyek a mostani parlamenti állapotot, a magyarság arányát ebben a parlamentben megrontják. A horvátok számát fel fogja a t. kormány emelni a választási törvényben tizzel, a nemzetiségek számát (Ellenmondások jobbfelől.) — bocsánatot kérek, én eléggé tudom — a nemzetiségi képviselők számát legkevesebb 18—20-szal teszik többre. De tegyük fel, hogy ugy lenne a dolog, a mint tervezzük, honnan méltóztatnak nekünk garancziát nyújtani arra nézve, hogy ez az arány nem lesz-e még sokkal rosszabb \ Nem fognak-e ott más kerületi beosztást csinálni ? Megjegyzem, hogy ebben a 18-as és 20-as számban nincsenek benne a szász képviselők, a kik nincsenek most sem a nemzetiségi képviselők közé számítva és azok sincsenek benn, a kik ott a t. többség padjain ülnek és a többség soraiban vannak, de azért magukat mégis inkább a nemzetiségiek fajához számítják, mint a magyarsághoz. Szóval, ki vagyunk téve annak és ez a legnagyobb mértékben szolgáltat aggodalomra okot, hogy az a választási törvény, a melyet, még ha jól is tervez a kormány, módosíttatni fog a magyarság rovására, módosíttatni fog oly mértékben, hogy a parlament homogenitása megszűnik, minélfogva a magyarság igazán arra lesz kényszerítve, hogy minidg egy párton legyen, mert másként a többséget nem bírja fentartani és ezzel a váltógazdaságot fogják kizárni a parlamentből. Ez pedig megteremti az abszolutizmust és az ezzel Magyarországon mindig együttjáró korrupoziót. Azt mondja gr. Apponyi Albert igen t. miniszter ur, hogy »mi odáig elmentünk, hogy egy kisebbségnek az ellenállása is lehetséges legyen, de nem kényelmes módon, hanem az erkölcsi erők teljes megfeszítésével, mert ebben látjuk a garancziát arra, hogy lehetetlen az, hogy az erkölcsi erő túlsúlya az árulóknál legyen és nem a hazafiaknál.« Én, t. ház, kész örömmel hozzájárulnék ahhoz, hogy ebben a parlamentben tényleg az erők mérkőzése legyen ; hazafiak vetélkedjenek a kisebbség és többség részéről; igyekezzenek egymást magyarság tekintetében tulliczitálni. (Helyeslés a szélsóbahldalon.) De hiába, a kisebb vagy egy nagyobb ellenzék mindig a maga elvi álláspontján áll, de a többség, akármilyen legyen is, még eddig magyar ügy mellett helyt nem állott. Nem állott maga a mostani többség sem, hiába fogott össze három párt. Ha gr. Apponyi Albert azt szeretné, hogy a többségi és kisebbségi pártok között igazi hazafias vetélkedés legyen, miért nem méltóztatik arról gondoskodni saját párt-életének berendezésében, hogy oda csak a legkiválóbb erők kerüljenek, hogy a párt szervezete olyan legyen, hogy csak elsőrendű erők juthassanak be a képviselőházba. Miért hagyja meg azt a züllöttséget, hogy »Kardos Árpád«-ok lehessenek Belényesen a nemzet szuverenitásának, a magyarságnak képviselői, a kiket a hazaáruló román képviselővel szemben minden magyarnak támogatni és megválasztani' kell ? Más példákról nem is beszélek. A hol ilyen züllött állapotú a pártélet belső berendezése, a hol