Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés Í90H meg. Magyarországon vagyunk ám, nem Angliában ! Itt tíz esztendeig elobstruálhat egy kisebbség, a világért meg nem bomlik a többség. A szabadelvű párt is azért bomlott meg, mert a harozok folytán a kerületek bomlottak fel alattuk, és sokan átjöttek, mert hazulról izentek nekik. Ezek a bomlások tehát állnak máshol, de nálunk nem nagyon állnak. Nálunk háromszor 16 órás ülést is kibir a többség a folyósokon és a büffében, és nem is jönnek be, nem is érdeklődnek, ha csak arról nincs szó, hogy egy kotteriát ki kell szorítani és annak az állását másoknak kell elfoglalniuk. Hiszen, ha a szabadelvű párt bomlásának történetét részleteire bontjuk és elemezzük, kiderül, hogy a nagy elvi kérdésekkel sohasem számoltak. Gróf Apponyi Albert harczolt a létszámemelés ellen, gróf Andrássy harczolt a házszabályrevizió ellen, s csak, a mikor az erőszak következett be, akkoT jött ki ő, de még akkor is voltak a szabadelvű pártban oly elemek, a kik ma legfőbb hazafiak, és még félévvel a januári bukás után benmaradtak a szabadelvű pártban, annyira nem bomlott az. Vannak a koaliczió soraiban olyanok, a kik szabadelvüpárti képviselők voltak még 1905. augusztusban, sőt a miniszterelnök maga soha életében nem lépett ki onnan, sem november 18-ika, sem deczember 13-ika miatt. Szterényi József sem hagyta ott egyáltalában, egyik oldalnak is jó volt, a másik oldalnak is, sőt nemcsak hogy jó volt a koalicziónak, hanem a kereskedelmi miniszternek az alkotmánypárti államtitkár is jó az önálló vámterülethez, mert a miniszter ur Magyarország gazdasági függetlenségét olyan államtitkár utján csináltatja, a mely államtitkár nem is hive annak. Molnár Jenő : Ezek az urak beléptek a tagdíjhátralékosok sorába. ' Lengyel Zoltán : Gr. Apponyi Albert igen t. miniszter ur hivatkozott arra, hogy ő annakidején követelte a megállapított, minden garancziával körülbástyázott, és az őszinteség minden biztositékával megnyilvánuló nemzeti akarat érvényesülését, a melyet szerinte feltétlenül biztositani kell, és ehhez ép ugy joga van az esetleges kisebbséggel szemben, annak akaratoskodásával szemben, mint a hogy joga van minden más tényezővel szemben. Ebben köztünk két különbség van. Az egyik az, hogy mi azt tartjuk, hogy a megnyilvánult, körülbástyázott, megállapított, minden garancziával ellátott nemzeti akarat számára lehet szigorú házszabály, ha az már megvan, ha az a választási törvény készen van, ha az tényleg biztosit ja a nemzeti akarat megnyilatkozását. De ez a választási törvény nincs meg, nem is tudjuk, milyen lesz, sem pedig azt nem tudjuk, hogy tényleg biztositani fogja-e a nemzeti akarat megnyilatkozását fölfelé is. Ez hiányzik egészen ebből a javaslatból, hiányzik ezen kormány politikájából; ez a politika kizárólag arra jó, hogy a nemzet megnyilvánuló akaratát eltiporja, de nem arra való, hogy az az uralkodóházzal szemben is érvényesíthető legyen. Mondja meg Ő felsége és az uralkodóház jelentse ki ennek a nemzetnek azt, hogy ezentúl teljesiteni fogja márczius 18-án, szerdán. 45 az önállóság, a népjogok terén a parlament akaratát, ép ugy, a mint az más országokban van. Iktassuk törvénybe, hogy a mit az országgyűlés háromszor egymásután, három cziklusban elfogadott, azzal a törvényj avaslattal szemben megszűnik az uralkodó vétó-joga, és akkor kérjenek tőlünk házszabályt, akármilyent, permanens ülést, klotürt, katonasággal való kivezetést, mindent megadunk, mert ez oly eredmény lesz, mely a nemzeti akaratnak tökéletes megnyilvánulását és keresztülvitelét teszi lehetővé. De hol van ez csak egy hajszálnyira is megvalósítva, hol van az biztositva, hogy a nemzet akarata keresztül fog vitetni fölfelé is ? Mire adunk most házszabályt ? Arra, hogy az ide beeresztendő véleményeket előre is elfojtsuk. Behozzuk a szocziálistákat, de előre elfojtjuk őket, azután behozzuk a nemzetiségeket, de nem engedjük megnyilatkozni, bejön ide az ellenzék, de annak ne legyen akarata és ereje, ellenben a nemzet egészével szemben fennálló ellenállásokat és gátakat nem távolitjuk el és nem is igyekezünk megszüntetni. Azt mondja gr. Apponyi Albert, hogy az egész nemzetnek kell keresztülvinnie ezeket a dolgokat és a hadsereg és a többi kérdések mellett való helytállást az egész nemzet — merem álütani — vagy annak túlnyomó része, néhány különcztől eltekintve, tőlünk várja, nem pedig attól a kicsiny töredéktől, a mely velünk szemben áll. Igaz, hogy a nemzet várja, igenis várja, hiába várja, mi is várjuk, mi is szeretnők, várjuk itt összetett kézzel, követeljük ökölbe szorított kézzel, de hiába várjuk, mert az a többség sohasem mozdult meg, nem is fog sohasem megmozdulni, ellenben, ha van magyar kisebbség, mindig az ad hangot a nemzet kívánságainak és kényszeríti a többséget is arra, hogy a maga programmja irányában haladjon előre. (Ugy van ! balfelől.) Gr. Apponyi Albert azt a kérdést is felvette, hogy a költségvetésnél mennyire érezték a hazabeszélőkkel szemben, hogyan rabolják el a parlament idejét és ezáltal mennyiszer jutnak exlexbe. Engedelmet kérek, ha az a czél, hogy itt a költségvetés normálisan és rendesen letárgyaltassék, hogy a szólásszabadság biztositva legyen, de azért a parlament idejét ne rabolják el, akkor erre van többféle mód és én a magam részéről örömmel járulok hozzá ahhoz, hagy a költségvetésnek ez a hosszú tárgyalása kiküszöböltessék, akár akként, hogy a költségvetés tárgyalására méltóztassék a 203. §. értelmében kitűzni napi hat vagy nyolcz órát, akár akként, hogy a költségvetés tárgyalása előzetesen u. n. kerületi gyűlésben történjék, hogy a képviselőház — mint a hogy ezelőtt volt — mondjuk három vagy négy kerületi ülésre oszlik fel és azt teljes nyilvánosság mellett, külön elnökök alatt tárgyalja előzetesen a kérdést, ezáltal a képviselőház tárgyalásainak ideje megrövidittessék és mégis mindenkinek módja legyen arra, hogy a kerületi dolgait, saját egyéni véleményét, saját felfogását, törekvéseit, irányzatát, kívánságait