Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. 43 ben mi ellenállunk, esztendeig is vár és inkább ex-lexbe kergeti az országot, (Igaz! Ugy van! balfélől.) inkább Fabricius katonáit küldi ide, de még sem enged. A mi nemzeti eUenáUásunk esetében tehát nem 3—5 napos terminusokat kell csinálni, hanem esztendők szerint kell azt mérni, a mint hogy a múltban is igy volt. Molnár Jenő: A 14-ik órában már a pezsgős üvegeket vagdossuk egymáshoz! (Mozgás balfélől.) Lengyel Zoltán: A mélyen t. elnök ur az ő makói beszédében, márczius 15-én, gr. Apponyi Albert t. miniszter ur pedig a javaslat mellett történt felszólalásában azt a tényeknek meg nem felelő állítást hangoztatta, hogy itt naponként csak négy meg öt órát lehet ennek a háznak üléseznie. Justh Gyula t. elnök ur azt mondta, hogy (olvassa): »ha a házszabályok csak ugy alkotmánybiztositék, hogy naponként 4—5 órát dolgozhatunk, akkor az nem alkotmánybiztositék«. Még preczizebbül és ennélfogva még rosszabbul fejezte ki magát gr. Apponyi Albert. . . (Mozgás és zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem, tessék folytatni beszédét! Lengyel Zoltán: ... a ki azt mondotta (olvassa) : »Bontakozzunk ki azon az egész müveit világon példátlan állapotból, hogy a magyar parlamentnek öt órán túl többet nem szabad és nem lehet üléseznie«. T. ház ! Ez az egyik ellenérv, a melylyel ezen javaslatot védelmezik. Ez az érv egy pillanatig sem állhat meg ; ez egy nem létező érv ; ez a házszabályokkal ellenkező állítás. Bocsánatot kérek a mélyen t. elnök úrtól: magára az elnök úrra hivatkozhatom a tekintetben, hogy ez nem igy van. Ugy gróf Apponyi Albert, mint Justh Gyula, elnökviselt, illetőleg elnöklő emberek, és igy tudják a házszabályt, és én gyakorlatilag is tudom, hogy tudják, és annak idején is tudta gr. Apponyi Albert. A 203. §. értelmezése és az abban foglalt időhatár nagyon sokszor képezte vita tárgyát. Hiszen kifejezése szerint is ugy van, de meg a gyakorlat szerint is ugy van. A 203. §. azt mondja (olvassa) : »A napirend tárgyalására szánt időt, valamint az interpellácziók megtételének és az azokra adandó válaszok meghallgatásának idejét időről-időre a ház állapítja meg.« Emiélfogva az, hogy délelőtt vagy délután ülésezzünk-e és hogy 4 vagy 24 órát ülésezzünk-e naponta, — bocsánatot kérek, a permanens ülés kérdése is benne van a 203. §-ban — egyedül és kizárólag a háztól magától függ; azt senki sehol meg nem állapította, hogy ennek a háznak 4—5 órán át lehet csak üléseznie, és hogy mikor, mely napon és hogyan kell üléseznie. Időkorlát csak egy van: a 203. §. harmadik bekezdése, a mely azt mondja, hogy a megállapított időt vita nélkül csak egy órával lehet meghosszabbítani és hogy az ilyen meghosszabbítás csak egy javaslat idejére terjedhet. Tehát t, elnök urat emlékeztetni vagyok bátor arra, hogy ennek az országgyűlésnek az elején Justh Gyula, a képviselőház elnöke, mozgalmat indított az iránt, hogy hat órát ülésezzünk naponként . . . Elnök: De csak négy napon át. Lengyel Zoltán : Mindegy, de nem négy órát, hanem hatot. Akkor mi mint ellenzék nem voltunk itt, a horvátok sem voltak ellenzék, a nemzetiségek pedig nem tudták, milyen fán terem a házszabály, mert akkor jöttek be. És mi történt ezen ellenzék nélküli állapotban % A t. többség, a mely most szittya erén}^ekkel vitézkedik, a mely most 16 órát akar dolgozni a hazáért, nem engedte keresztülmenni az elnöknek ezen okos, jó és becsületes tanácskozási propoziczióját, és Holló Lajos, a »Magyarország« főszerkesztője, csinálta ellene a legnagyobb propagandát, ugy hogy az elnök ur nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a jó propozicziót keresztül vigye. Pedig én magam, mint egy másik esti lapnak, sőt egy korábban megjelenő esti lapnak főmunkatársa, örömmel és készséggel járultam volna e javaslathoz. Ifj. Madarász József: Gyönyörű kis estilap! Lengyel Zoltán : Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy a 4—5 órai munkaidő nem az ellenzéken hiúsult meg, hanem a t. többség egyhangú elhatározásán, és a jövőre is ugy áll a dolog, hogy a ház épen ugy, a mint megállapít négyórai munkaidőt, megállapíthat hat vagy nyolcz órait is, sőt én magam voltam hajlandó proponálni az ülések idejének kiterjesztését a vitatkozás során, hogy t. i. az ülések ne egy, hanem több órával legyenek meghosszabbíthatók. Ezért kérem, méltóztassanak ezen kérdést tisztán odaállítani, mert a 203. §. igenis megengedi az ülések idejének akármilyen terjedelemben, akár délelőtt, akár délután való megállapítását. Ebben a ház korlátozva nincs, és ha minden külön propoziczió nélkül, egy elnöki előterjesztés azt indítványozza, hogy holnaptól fogva ülésezzen a ház hat órát, én leszek az első, a ki ahhoz hozzájárulok és azt megszavazom. Ez tehát nem ellenérv, valamint nem érv az sem, hogy a ház valamelyik árnyalata meg fogja obstruálni a hatórás ülésezést. Ennek nincs értelme, mert obstruálni akkor is lehet, ha hatórás az ülés, és akkor is lehet, ha négyórás az ülés. Ha ilyen propozicziót terjesztenek elő, nem hiszem, hogy ellenvetés legyen, hacsak a többség soraiból nem akadályozzák azt meg. (A szónok szünetet tart.) Elnök: Kérem, méltóztassék folytatni beszédét, mert mást fogok felhivatni. Lengyel Zoltán : Andrássy Gyula azt mondotta beszédében, hogy régebben átment a köztudatba az a hit, hogy nálunk váltógazdaság nem lehetséges, úgyszintén, hogy választás utján kisebbség nem válhatik többséggé, és ezért nem voltak hajlandók a házszabályok oly szigorításához hozzájárulni, mely a többség uralmát szinte örökössé teheti. De ezzel szemben ma már arra lehet hivatkozni, hogy hiszen épen legutóbb volt már egy kisebbség, a mely többséggé lett. De nem mondják meg.