Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-310
310. országos ülés 1908 április 9-én, csütörtökön. 463 emlékezett, ex asse perkorreskálni volt kénytelen, hogy egy nemzetiségi veszedelemmel és egy horvát veszedelemmel szemben szükséges a házszabályrevizió, azért, mert ha idejönnek az általános választói joggal, akkor ez a kérdés olyan hullámokat fog felvetni, olyan izgatottság, ingerültség fog ebből támadni az egyes pártok és csoportok között, különösen akkor, ha egyrészről a nemzeti érdekeket akarják megvédeni, másrészről ténylegesen és igazán népparlamentet akarnak a jövő számára létesiteni, az egyéni érdekek összeütközése, különösen az ország ellenségeinek részéről való támadások oly erős hullámokat fognak verni, hogy ezekkel szemben más eszközökkel, mint erős házszabályokkal nem lehetne a nép érdekét szolgáló választójogot keresztülvinni. Gr. Andrássy eredeti házszabályrevíziója ezt a czélt szolgálta. Es mégis, mire ez ide a ház elé került, már nemcsak az általános választójogra terjedt ki a házszabályrevizió, hanem kiterjedt a magyar szent korona országait egyedül érdeklő egyéb ügyekre is, kiterjedt a költségvetési törvényjavaslatra és a költségvetési felhatalmazásra is. Ebből látszik, hogy a t. többséget öntudatlanul, mint a hogy más kérdésekben is, sajnos, annyiszor történt már meg rövid uralkodásának ideje alatt, valósággal belecsalogatták egy oly reformba, a melyet ő eredetileg ellenzett, a mely egész létével, minden alapgondolatával állandóan ellenkezett. Azt mondta a többség és a t. kormány is, hogy ebben a szövegezésében a házszabályrevizió harmadik szakaszának, a mint épen előterjeszteni voltam bátor, azok az aggodalommal fogadott kérdések, az Ausztriával közös kérdések és különösen a katonai kérdések kikaj>csoltattak. Konstatálni kívánom, mert kénytelen leszek erre még röviden rátérni, hogy a vita hosszú ideje alatt általános volt a nézet a többségi oldalon, hogy a katonai kérdések és az Ausztriával közös ügyek egész komplexuma ezen szövegezés értelmében ki van kapcsolva a házszabályok szigorított intézkedése alól, és ezt Kmety Károly t. képviselőtársam sem fogja kétségbevonni, hogy ő is sokáig azon a nézeten volt, hogy ujabb intézkedésre szükség nem lesz, mert hiszen a katonai kérdések a kormánynyilatkozatok és a többségi nyilatkozatok értelmében ugy is ki vannak kapcsolva. Mi voltunk azok ezen az oldalon, kik állandóan hangoztattuk, hogy a házszabályreviziónak ilyen formában való elfogadását minden eszközzel meg fogjuk akadályozni azért, mert ennek a házszabályreviziónak harmadik szakasza ugy van szövegezve, hogy széles latitüdöt enged mindenféle magyarázatokra, és alkalmas perczben ebbe a katonai kérdéseket, az Ausztriával közös ügyeket játszva és könnyen be lehet kapcsolni. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy ez az álláspontunk hosszú ideig gúny tárgya volt, mindenféle kapaczitálással próbáltak a pártokon kivül és belül attól eltéríteni. Mi szívósan látartottunk ezen álláspontunk mellett és ezt konstatálni azért szükséges, mert a legutolsó üléseken folytonosan az érdem kérdése lett fölvetve és a t. többség részéről hangoztatták, hogy a katonai kérdések kikapcsolása a többség kitartásának tulajdonítható, a mi részünkről viszont jogosultan merült fel az a nézet, hogy minekünk lehet érdemül betudni, hogy ez a kérdés végeredményében tisztázódott és közmegnyugvásra elintéztetett. Ha ezt a kérdést igazságosan bírálni akarjuk, ha nem is helyezkedünk arra az álláspontra, a melyet Nagy György t. képviselőtársam és elvtársam elfoglalt, mikép kizárólag a mi munkánknak köszönhető a katonai kérdések kikapcsolása, mégis eltagadhatatlan az, hogy ha rni az oly nehézségek, oly támadások és sérelmek között folytatott harczot kitartással tovább nem vittük volna, akkor megtörténhetik, hogy ez a házszabályrevizió változatlanul oly időpontban jut érvényre és válik szabályivá, mikor még arra vonatkozólag nem voltak meg azok a megállapodások, a melyeket végeredményképen azután Kmety Károly javaslata tartalmaz. Ha mi a terrorizmus, a gorombaság, az önkénykedés azon egész rendszerének, a mely itten e vitának egész folyamán kisért, engedtünk volna, a melyet a többség oldaláról nem egyszer, a vita nem egy stádiumában tapasztaltunk, megtörténhetett volna . . . Elnök : A képviselő urat az utóbbi kifejezéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék megtartani azt a határt, a melyen túl nem szabad menni senkinek sem. (Elénk Jidyeslés.) &\ Farkasházy Zsigmond: Talán túlszigoru ~a megjegyzésem, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy voltak oly időpontok, mikor igazán csak a legnagyobb elszántság és a kötelességérzet legerősebb fajtája volt képes bennünk azt a meggyőződést megérlelni, hogy minden támadással szemben a vitát tovább kell folytatnunk. Konstatálni kívánom, hogy ha mi ezt nem tettük volna, ez a javaslat érvényre emelkedhetett volna oly időpontban, mikor még Kmety Károly módosítása elfogadva a kormány részéről, a többség részéről nem lett, és megtörténhetett volna az, hogy az az aggodalom és nézeteltérés, a mely felmerült most a vita során, esetleg oly időpontban merült volna fel, mikor ebben a tekintetben . . . Elnök : Kérem, én nem gátolhatom a t. képviselő urat abban, hogy saját és pártja érdemét kiemelje, (Derültség.) de nem hiszem, hogy az azáltal erősebbé válik, ha ily erős kifejezések alkalmaztatnak. Ezért kénytelen voltam a képviselő urat rendreutasítani. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék folytatni. Farkasházy Zsigmond: Csak mentségemül voltam bátor előadni, hogy ilyen nagyon szomorú részletei voltak ennek a vitának. Volt oly idő, mikor »a szent korona országait egyedül érdeklő többi ügyek« kifejezése alatt a katonai kérdéseket is értették. Erre vonatkozólag vagyok bátor emlékeztetni arra a heves összeszólalkozásra és vitára, mely Nagy György és Kmety Károly