Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-310

464 310. országos ülés 1908 képviselő urak között itt a ház szine előtt lefolyt, mikor belevonva a t. belügyminiszter urnak a házon kivül tett nyilatkozatát is, egymással ellentétben védték az egymás álláspontját, ugy, hogy valóságos konfúzió támadt arra nézve, hogy melyik a hazafiasabb álláspont, az-e, ha azt állitják, hogy a Magyarországot egyedül érdeklő többi ügyekben a katonai kérdések bennfoglaltatnak, vagy az-e a hazafiasabb álláspont, ha azt mondjuk, hogy nem foglaltatnak benne, (ügy van I balfelől.) Bizony Ákos: Ez nem a hazafiság, hanem a törvényesség kérdése. Farkasházy Zsigmond : Bocsánatot kérek, az volt az abszurdum, hogy a törvényesség szempontjából is vitás volt, pedig nem vitatható egy perezig sem, a mint abban ma mindnyájan egyetértünk, hogy a katonai kérdések, különösen az ujonczmegajánlás és megállapitás kérdése Magyarországot egyedül érdekli. (Mozgás balról.) íme egy függetlenségi képviselő ma sem ismeri el, hogy Magyarországot egyedül érdekli a katonai létszám megállapítása és a katonaság megajánlása. Mikor azt látjuk, hogy függetlenségi oldalról ma is törvényes álláspontnak tekintik azt, hogy az ujonczlétszám megállapítása és megajánlása nem egyedül Magyarországot érdekű, engedelmet kérek, akkor nagyon jogosult az az álláspont, hogy pl. Bizony Ákos képviselő ur nem látott volna aggodalomra méltó momentumot abban, hogy elfogadja változatlanul, tehát a katonai kérdések kikapcsolása nélkül ezt a javaslatot. Akkor, Kmety Károly t. képviselőtársam, mégis csak van igazság abban, hogy nekünk tovább kellett folytatnunk ezt a vitát, a mig egymás közt a többségben létező nézeteltérések eloszlattatnak és pedig oly módon, hogy az Kmety ur álláspontjának győzelmével végződjék. Ha ez nem történt volna meg, akkor Bizony Ákos képviselő ur áUáspontja esetleg érvényre emelkedett volna és a katonai kérdések- nem volnának kikapcsolva. De én még azzal sem elégszem meg, a mit Kmety Károly t. képviselő ur előterjesztett indítványa tartalmaz, mert a kontroverzia arra nézve, hogy mi egyedül érdeklő ügye Magyarországnak, mi nem, csupán nem arra a körre terjed ki, a melyet ő felölel módosításában, hanem van igen nagy fontosságú és — félek tőle — nagyon aktuális kérdéseknek egy jelentékeny csoportja, a mely szintén vitás lehet abban a tekintetben, vájjon az a sürgősségi szabályok alá fog-e tartozni a jövőben, igen vagy nem. Itt van a tiszti fizetések emelésének kérdése. Kérdem Bizony Ákos képviselő urat: Magyarországot egyedül érdeklő ügynek tekinti-e ezt vagy nem és ne az ő saját véleményét mondja meg, hanem mondja meg a többségnek véleményét e tekintetben, hogy mi tudjuk . . . Kmety Károly (közbeszól). Farkasházy Zsigmond: Az pláne sérelmes, t. képviselőtársam, mert a delegáczió elé semmiesetre sem tartozik. Ezzel a megjegyzéssel szemáprilis 9-én, csütörtökön. ben méltóztassék megengedni, hogy mivel igen fontos kérdésnek tartom . .. (Felkiáltások : Nem engedjük meg !) Elnök : Épen mert ilyen kontroverz, nagyon kérem Kmety képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólástól tartózkodni. Kmety Károly: Mindent félremagyaráznak! Farkasházy Zsigmond: Miután nem térhetek ki arra, vájjon van-e joga a delegácziónak a tiszti fizetéseket emelni, kénytelen vagyok ezt a kérdést csak szuppoziczió alakjában feltenni. Feltéve, hogy az a törvényes és jogos álláspont érvényesülne, hogy a katonatiszti fizetések emelése a delegáczió elé nem tartozik, — az évenkinti megszavazás nem lehet vitás, de igenis azoknak megállapítása — mondom, feltéve, hogy ez a kérdés ugy döntetik el, a mint hogy törvény értelmében, a függetlenségi párt álláspontja értelmében máskép nem is dönthető el, hogy a tiszti fizetések emelése nem tartozik a delegáczió elé, hanem a képviselőház elé, kérdem : vájjon a házszabálymódositási inditvány szerint a sürgősség és az ülések meghosszabbításának lehetősége alá tartozik-e a tiszti fizetések kérdésének tárgyalása, igen vagy nem ? Erre méltóztassék Bizony Ákos és Kmety Károly képviselő uraknak választ adni, a kiknek nézete egymással homlokegyenest ellenkezik. A mi álláspontunk az, hogy a tiszti fizetések emelése Magyarországot egyedül érdeklő kérdés. Ilyen körülmények között, ugyebár, megnyugvással vehetnők azt, hogy itt a Magyarországot egyedül érdeklő kérdésekben a sürgősség ez esetben alkalmazható, már azok vehetnék ezt megnyugvással, a kik azt a tiszti fizetést minden áron emelni akarják. De mi épen azért, mert ebben a tekintetben ellentétesek a nézetek, megnyugvást szeretnénk nyerni arra nézve is, hogy miután ez is katonai kérdés, miután már a többség oldaláról is felhangzott az a jogos kívánság, a melyet mi is szívvellélekkel támogatunk, hogy a tiszti fizetéseket nemzeti engedmények nélkül nem lehet emelni, ennélfogva szükség van arra, hogy ez a tiszti fizetésemelés, épugy, mint a többi katonai kérdések a sürgősségi szabályok alól világosan kivétessenek. Én általában véve károsnak tartom, ha valamely törvényes intézkedést taxativ felsorolásokra alapítanak ; mutatkozik ebben az esetben is, mikor a taxativ felsorolás, a melyet Kmety Károly t. képviselő ur tett, nagyon is veszedelmes és labilis. Ilyen esetben a generalizáczió a legtermészetesebb, és én azt hiszem, hogy ha a t. ház többsége azon a nézeten van, hogy a katonai kérdéseket általában ki kell kapcsolni, akkor méltóztassék ezt ilyen szavakkal elfogadni; ez a legvilágosabb, legegyszerűbb, ebből semmiféle kontroverzia nem származhatik és nem kell attól tartani, hogy nemcsak a többség és kisebbség, nemcsak a többség egyes pártjai közt, de a többség egy elvet valló tagjai között is nézeteltérések, sőt éles ellentétek keletkezhetnek. Épen azért én kérem egy uj módosításom elfogadását, mely szerint »a sürgősségi