Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. 451 parlament akarja, akkoi ezt a házszabályreviziót már az első ülésen lehetetlenné teszi és akkor egyszerűen nevetséges intézkedés az, a mit ez a képviselőház tesz, egyszerűen nevetséges dolog az, hogy ez a képviselőház ugy akar cselekedni, mint az a zsugori, az az önző, az a szivtelen örökhagyó, a ki végrendeletébe bevesz korlátozó, szükitő, szivtelen intézkedéseket csak azért, hogy örökösei halála után is tudják és emlegessék, hogy még a sirból is kinyúlik annak a szivtelen örökhagyónak kegyetlen ökle és még a sirból is lesújt azokra az örökösökre a hideg és kegyetlen pénznek és vagyonnak erejével. Ez a parlament, t. képviselőház, halálát éli; halálát éli ez a parlamenti rendszer, a mennyiben az igen t. belügyminiszter ur az én meggyőződésem szerint — hiszem, hogy meg fogja tenni — a becsületes, általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot fogja beterjeszteni; ez a parlament, ez a rendszer, ez a felfogás, a mely ebben a képviselőházban, tisztelet a kivételeknek ... (Felkiáltások: Mezőfi!) Elnök : Szíveskedjék, t. képviselő ur a tárgyhoz szólni! Mezőfi Vilmos: Ha az uj parlament az uj választói törvény alapján majd itt tanácskozásra és törvényhozási munkára egybegyűl, kérdem a t. többséget: milyen alapon sújtja azt ez a haldokló parlament, ez a haldokló rendszer azzal az intézkedéssel, hogy az általános választói jog letárgyalásakor meghozandó végleges házszabályszigoritás a jövő parlament tanácskozásaira is kiterjedjen ? Hol veszi a t. többség az ehhez való jogát, hol veszi ez a parlament az ehhez való etikai, erkölcsi jogosultságát, mert hisz, hogy a gyakorlati, a törvényes joga megvan, azt nem vonom kétségbe, de az etikai, erkölcsi jogosultságát honnan veszi ez a többség, mikor tudja, mikor a belügyminiszter ur felszólalásaiban több izben kijelentette, — tisztelem és becsülöm érte, hogy kijelentette — hogy uj áramlatok, uj elvek, uj eszmék és uj igazságok fognak az uj parlamentbe, az általános választói jog alapján megalkotott törvény folytán bejutni : honnan veszi az erkölcsi jogot ez a régi és ósdi parlament, hogy az újnak akar tanácskozási rendet, tanácskozási rendszert, tanácskozási feltételeket szabni ? Az én nézetem szerint ehhez ennek a parlamentnek erkölcsi joga nincsen. A harmadik rész utolsó mondata ellen különösebb kifogásom nincsen, igy tehát áttérhetek arra az indítványra, a melyet Kmety Károly t. képviselőtársam itt a mai nap vitatkozásának kezdetén benyújtott. Kijelentem, hogy ezt a módosítást elfogadom. Elfogadom, mert némi részben megnyugtat, de csak némi részben, de nem nyugtat ám meg a végleges házszabályrevizió tekintetében. Nem nyugtat pedig meg azért, mert az ideiglenes házszabályrevizióba ugyan bevétetett az, hogy a sürgősség nem terjedhet ki arra, a miként Kmety Károly t. képviselőtársam indítványozta és a miként remélem, hogy a többség elfogadja, ha ugyan nem fog t. Kmety Károly is ugy cselekedni, mint tegnap Szmrecsányi képviselő ur, a ki, mikor nagy örömmel üdvözöltem módosítását, azt a szavazás előtt szépen visszavonta és én most nem tudom, hogy tulaj dónké j^en miért is pazaroltam reá e tekintetben dicséretemet, így tehát jogos az a félelem, hogy Kmety t. képviselő ur hasonlóan fog cselekedni és mikor szavazásra kerül a sor, akkor feléled ismételten a harmadik rész a Nagy Emil-féle javaslat szerint a maga meztelenségében, a melyben meggyőződésem szerint nincsen benne az, hogy ez a szigorítás és sürgősség nem terjed ki az Ausztriával való közös ügyekre és elsősorban a katonai kérdésekre. Én tehát elfogadom Kmety indítványát, minthogy az Ausztriával való közös ügyekre, az Ausztriával közös egyetértéssel intézendő ügyekre, valamint az ujonczlétszám megállapítására és az évenkénti ujonczjutalék megszavazására ezt a sürgősséget kiterjeszteni nem is lehet. Elfogadom és helyeslem tehát ezt az indítványt, de aggódom t. ház, hogjr itt van a t. többség és elsősorban a t. kormány, a mely sokat tud, a mely a jövőbe lát, a mely tisztában van azzal, hogy mivel kell majd neki még ezen törvényhozás elé lépni, a mely tudja, hogy még milyen keserű falatokat, milyen békákat kell a többséggel lenyeletnie: mondom, félek attól t. ház, hogy ez a kormány tudja, jól tudja, hogy a míg az általános választói jogról szóló törvény letárgyalva nincsen, addig nem merül fel előtte annak a kényszerítő szüksége, hogy a létszámemeléssel és azokkal a gyönyörű katonai kérdésekkel vonatkozásban álló javaslatokkal a ház elé lépnie nem fog kelleni. Ezzel tisztában van a kormány. De viszont az az indítvány, hogy a jövendő házszabályreviziót, a véglegest, ennek a sürgősségi szakasznak az alapján kell majd ennek a parlamentnek megteremteni, ez arra az aggodalomra ad okot és méltán, hogy a végleges házszabályrevizióban már nem lesz benn az, hogy az 1867. évi XII. t.-czikkben körülírt, Ausztriával való közös tárgyakra a sürgősség kiterjeszthető nem less. Megerősít ezen vélelmemben és gyanúmban az a rövid és velős, államférfiúi óvatossággal és diplomácziával elmondott nyilatkozata a t. belügyminiszter urnak, a melyet az imént volt alkalmunk hallani. A belügyminiszter ur kijelentette a kormány intenczióját, hogy készséggel hozzájárul Kmety Károly ama kiegészitő indítványához, hogy félreértés elkerülése végett expressis verbis vétessék be a harmadik szakaszba, hogy a katonai kérdések kivétetnek, de egy szóval sem mondotta, hogy az az intencziója, hogy a végleges házszabályok megalkotásánál is kivétessenek a sürgősség alól. A mennyiben a belügyminiszter ur Nagy György képviselőtársamnak imént elmondott helyes és okos beszédére reflektálva kijelentené, hogy hozzájárul azon határozati javaslatához, a mely szerint mondja ki a képviselőház, hogy a Nagy Emil-féle házszabályreviziós indítvány harmadik szakaszának Kmety által kiegészített ama rendel57*