Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

452 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. kezese, hogy a katonai kérdésekre a sürgősség ki ne terjesztessék, a végleges házszabályrevizióba is beveendő, én nagy örömmel jelenteném ki, hogy a belügyminiszter ur eloszlatta nyugtalanságunkat és félelmünket, hogy a végleges házszabályrevizió erejével fogják a létszámemelést és a többi kedves dolgot ezzel a parlamenttel megszavaztatni. Nem oszthatom t. képviselőház, Kmety Károly t. képviselőtársamnak ama szépen kifejezett bizalmi nyilatkozatát, a mely szerint ő megbizik a többség és kormány hazafiságában, hogy, ha a végleges revízióról lesz szó, oda szintén be fognak vétetni rendelkezések, a melyek a sürgősség alól a katonai kérdéseket, az 1867 : XII. t.-czikkben körülirt és Ausztriával közösen intézendő ügyek tárgyalását onnan kiveszik. Nem osztom e bizalmat a következő okokból. Kmety képviselő ur nem lát a jövendőbe, a többség és a kormány szintén nem tudja, mit hoz a jövő ; még azt sem tudják, bármily bölcsesség halmozódik bennük össze, hogy egy hét múlva mi fog történni a világon, hogy hónapok múlva mi lesz Magyarország politikai helyzete, hogy Bécsben mit fognak álmodni. Én tehát ebben a többségben és kormányban nem bizom, csak abban bizom, ha bevétetik e házszabályreviziós javaslat harmadik pontjába, vagy mint negyedik bekezdés vétetik be, hogy mondja ki a képviselőház, hogy a végleg megalkotandó házszabályrevizióba is bevétendő az, hogy a sürgősségi rendelkezés nem terjedhet ki a katonai kérdésekre és azokra az ügyekre, a melyek 1867 : XII. t.-czikk alapján Ausztriával közösen intézendők. Ezek voltak az én aggodalmaim, a melyeknek kifejezést óhajtottam adni, jól tudván, hogy az én szavaim a falrahányt borsó jelentőségével birnak. És azzal a nyugodt lelkiismerettel akarom azután a nagy küzdelem után, a melyet mi a t. többségnek gúnyja, kaczagása közt folytattunk, ennek a harcznak aktáit lezárni, hogy én s velem együtt azok a férfiak, a kik ez ellen a házszabályrevizió ellen sikra szállottak, becsületesen megtettük kötelességünket és nem tehetünk róla, ha a t. többség mégis törvénynyé emeli azt, de a mi tőlünk függött, a mi emberileg lehető volt, azt megtettük, hogy hazánktól, országunktól ezt a veszedelmet elhárítsuk. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a középen.) Elnök ." Kérdem a t. házat: kivánja-e a most benyújtott indítványt kinyomatni és szétosztatni, igen vagy nem? (Nem!) A ház nem kívánja kinyomatását és szétosztását. T. ház ! Megállapodásunk értelmében át fogunk térni az interpellácziókra. Mielőtt azonban ezt tennők, javaslatot teszek a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk I) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését tartsa holnap, csütörtökön, 1908. évi április hó 9-én d. e. 10 órakor és annak napirendjére tűzze ki: 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatását ; 2. Nagy Emil képviselő ur indítványának folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni % (Igen!) Ha igen, akkor a legközelebbi ülés idejét és napirendjét ekként megállapítva, mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Át fogunk térni az interpellácziókra. Következik ? Zlinszky István jegyző: Hoffmann Ottó! Hoffmann Ottó : T. képviselőház ! Nem egyszer panaszolták el már a házban is azokat a visszaéléseket, a melyeket egyes vállalatok és közegeik különböző árukkal elkövetnek, és a panaszok kapcsán ismételten kérték az orvoslást, hogy a vásárló közönséget megvédelmezzék az ilyen szédelgéssel szemben. Az orvoslásnak azonban semmiféle módja be nem következett, mert a büntetőtörvénykönyv, a kereskedelmi törvény és a perrendtartás idevágó szakaszai és ezek alapján a bírói gyakorlat merem mondani, szinte védelmébe veszi ezeket a visszaéléseket. Az utóbbi időben a legnagyobb mértékben különösen a könyv-szédelgés harapódzott el. Egyes könyvkiadó vállalatok az u. n. albumok egész sorozatát zúdítják a vásárló közönségre és minden alkalmat felhasználnak arra, hogy különböző változtatásokkal mindig uj kiadványokat bocsássanak ki és ezekkel vezessék félre a közönséget. A közönség azután az illetőknek körmönfont rábeszélésére aláírja a nevét az aláírási ivre. A szédelgéseknek valóságosan szemérmetlen módja az, a melyet egy könyvkiadó vállalat üz az u. n. Rákóczy-albumokkal. Farkasházy Zsigmond : Az állammal van összeköttetésben ! Hoffmann Ottó : Azért nevezem szemérmetlennek, mert a könyvkiadó vállalat üzleti czélra használja ki azt az általános lelkesedést, a mely Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából áthatotta az egész nemzetet. Ez az üzleti czélból való kiaknázás állítólag kormánytámogatásban is részesül. Nem tudom, miben áll ez, de értesülésem szerint a kormány is nagyobb mennyiséget vett a Rákóczi-albumokból. Hibáztatom ezt azért, mert köztudomásúlag az irodalmi művek támogatására meglehetősen kevés összeg áll rendelkezésre, és semmi esetre sem olyan haszontalan munkára, mint ez. Haszontalan munka, mert 100 koronába kerül és tartalma nem más, mint Mikes Kelemen levelei. Az ilyen kiadványok csak arra alkalmasak, hogy megrontsák a könyvpiaezot, elvegyék az olvasóközönség kedvét és ezzel ártsanak az igazi kulturális czéloknak. A következő interpeUácziót vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : Interpelláczió a kormányhoz : 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy állítólagos támogatásával egy könyvkiadó vállalat ügynökei oly mértékben élnek vissza, hogy a Rákóczi-albumok eladásánál a legszemérmetlenebb szédelgést űzik ?