Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

450 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos: . . . hogy ebben a képviselőházban szabadon nyilatkozhassak meg a képviselők lelkiismerete, meggyőződése, hogy mindenki szabadon és meggyőződése szerint fejthesse ki az általános választói jogról szóló törvényjavaslattal szemben óhajait, aggodalmait és kivánságait. [" Annak idején, mikor azt a szomorú korszakot éltük, hogy nem volt parlamentünk, nem volt törvényhozásunk, szurony erejével verték ki innen a népképviselőket, a mikor jött egy szerencsére rövid törvénytelen korszak, akkor féltünk, hogy oktroával, a törvényhozás hozzájárulása nélkül, a törvényhozás egyik faktorának akaratából fogják az általános választói jogot Magyarországon törvénynyé emelni. És én, a ki az általános és egyenlő titkos szavazati jognak lelkes hive vagyok, tiltakoztam az oktroa ellen, mert azt mondtam, hogy akkor lesz annak a törvénynek hatása, ereje, akkor lesz benne áldás, ha a törvényhozás legális utón, a király hozzájárulásával, miként az alkotmány mondja, alkotja meg ezt a törvényt. Most mi történt ? Ha elfogadja ez a többség a harmadik szakasznak azt az intézkedését, hogy a második részben foglaltató szólásszabadságot korlátozó intézkedések majdan az általános választói jogra vonatkozó javaslatra is kiterjedjenek, akkor szentesitette az oktroát alulról, akkor az fog történni, hogy a képviselők meggyőződése és akarata ellenére a kormány és egy többség akaratából azoknak az alkotmányban biztositott tiltakozásuknak elnyomásával oktrojálják az országra és a tömegekre ezt a törvényt. T. többség! Ne kövessék Kristóffy volt belügyminiszter példáját, a felülről fenyegető oktroa. helyébe ne valósítsuk meg az alulról jövő oktroát, mert az ép oly elitélendő mint a másik. Felszólalásaimban és a mostani felszólalásomban is készakarva hangsúlyozom, hogy a belügyminiszter úrban bizom, hogy az általános, egyenlő, titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot fogja elénk terjeszteni. De vannak rágalmazók, vannak rossznyelvüek, vannak kételkedők, vannak aggodalmaskodók, kik azt hangoztatják e parlamenten kivül és belül is, hogy az a választói jog, melyet a belügyminiszter ur elő fog terjeszteni, nem lesz sem általános, sem titkos, sem egyenlő, Én nem hiszek e rágalmakban, de tág teret nyit azoknak, hogy azt látjuk, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslatra is ki akarják mondani a sürgősséget, mert minden gondolkodó és elfogulatlan emberben az a gyanú merül fel, miért akarják kimondani a sürgősséget, ha egy becsületes reformot akarnak létesíteni. Hiszen, ha az a reform olyan lesz, a milyet a közvélemény óhajt, minek arra kimondani az oktroát, a szájkosarat, a sürgősséget ? Engedjék azt, hogy az akár hónapokig terjedő megvitatás tárgyává tétessék. Sehol a világon nem akarták a választói jog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot néhány nap alatt tető alá hozni. A külföldi parlamentekben mindenütt hónapokig, esztendőkig húzódott a megvitatása. Nézetem szerint helytelenül, mert mikor jogok kiterjesztéséről van szó, a népképviselőknek egyhangú lelkesedéssel kell ahhoz hozzájárulniok. De tény, hogy Ausztriában majdnem egy esztendeig tartott a választói jogról a vitatkozás. Miért féljünk mi ettől ? Tartson nálunk is egy esztendeig, két esztendeig, de ne tegyük lehetetlenné az alapos megfontolást és megtárgyalást. Hogy eloszlattassék az én aggodalmam, a melyet az országban százezer ember velem együtt oszt, hogy lehetővé tegyem, hogy a szólásszabadságnak ez a korlátozása ne terjesztessék ki az általános választói jogról szóló törvényjavaslatra, vagyok bátor a következő indítványt benyuj tani s a képviselőháztól annak szíves elfogadását kérni: »Inditvány. Mondja ki a képviselőház, hogy az általános, titkos választói jogról szóló és az azzal vonatkozásban álló törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalására a sürgősség nem kérhető és ki nem mondható.« Nagy Emil képviselő ur indítványának harmadik része ezután ezeket mondja : »Az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok képviselőházi tárgyalásának befejezése után, de azok törvényerőre emelkedése előtt, a ház a házszabályok végleges és általános módosítása iránt hoz határozatot, mely a letárgyalt általános választói jog alapján egybehívandó uj országgyűléstől kezdve lép érvénybe.« Ha jól értem, ez a mondat azt jelenti, hogy ha már az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot a képviselőház Nagy Emil képviselő ur kedves sürgőssége alapján -letárgyalta és ha már ezt letárgyalván a főrendiházhoz felküldi, a főrendiház elfogadja és azután szentesítés végett Ö felsége elé terjesztik, akkor abban az időközben meg kell alkotnia ennek a képviselőháznak az úgynevezett végleges házszabályreviziót, a mely azonban erre a képviselőházra, illetőleg a most megválasztott képviselőkre ki nem terjed, hanem annak hatálya csak az általános választói jog alapján egybehívandó uj parlamentre terjed ki. Ennél lehetetlenebb, ennél érthetetlenebb, ennél különösebb intézkedést elképzelni nem tudok. Hiszen azt értem, hogy ennek a képviselőháznak van joga törvényeket megalkotni és ama törvények erejével a messze utódokat is lekötni; azt értem, hogy ennek a képviselőháznak volt joga tíz esztendőre Ausztriával megkötni a kiegyezést és még a tíz évre is lekötni a törvényhozást, hogy respektálja azt a kiegyezést; de azt sehogy sem értem, hogy a belső tanácskozási rendet, a képviselők egymás közt való vitatkozási viszonyát, a képviselők felszólalási rendjét ez a képviselőház a jövő képviselőházra akarja ráoktrojálni, ráparancsolni. Ez egyszerűen érthetetlen, lehetetlen és képtelen dolog. Miért, t. képviselőház ? Hiszen, ha az a jövendő képviselőház, a mely egybeállításában valószínűleg különbözni fog ettől a képviselőháztól abban a szellemben, a mely azt a jövendő parlamentet el fogja tölteni, ha az a jövendő