Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. 449 valamit, a mit az a kisebbség, támaszkodva az országnak közvéleményére, helytelennek, törvénytelennek és vészthozónak tart. A mostani vita során sem a 40 horvát, sem a 17 tagú balpárt, sem a 24 tagú nemzetiségi párt, sem a 4 tagú demokrata párt, pedig őszintén akarta, legalább ez az én nézetem és ezt bizonyította az a nagy vita, a mely lezajlott a házszabály körül, hogy ezek a legjobb tudtukkal, akaratukkal és lelkesedésükkel hasztalan száUottak sikra ezen házszabályreviziój avaslat ellen. Ma ott van a többség, hogy néhány nap választja el attól, hogy övé lesz a szomorú eredmény, és meglesz a mi után szive vágyott, meglesz a házszabály-szigoritás. Ha az ellenzék beigazolja, — nézetem szerint sajnálatos, szomorú beigazolás — hogy képtelen még a mai házszabályok uralma mellett, hatása alatt is arra, hogy egy veszedelmes javaslatot lehetetlenné tegyen, akkor hogyan tehetjük azt fel, hogy olyan törvényjavaslatot, a mely a jogtalanok millióinak az alkotmány sánczaiba való bevonásáról intézkedik, az általános választójog törvényerőre emelését meg tudná akadályozni. De nem is akarja. Kik azok az ellenzék tagjai közül, a kik egy valóban általános, valóban titkos, valóban egyenlő választói jogról szóló javaslatnak törvényerőre emelését lehetetlenné kivánják tenni ? Ki van tehát zárva, hogy az ellenzék akadályozná meg az általános, egyenlő, titkos szavazási jog törvényerőre emelését e parlamentben. Marad tehát a többség. Ugy látszik, hogy a belügyminiszter ur ugy cselekszik, mint a kancsal mészáros, nem odaüt, a hová néz, ugy látszik, nem a kisebbségtől félti az általános egyenlő titkos választói jogról szóló törvényjavaslatot, hanem valószinüleg a +öbbségtől. De ha a többségtől fél, akkor is legyen meggyőződve a t. belügyminiszter ur, hogy a nagy közvélemény, azok a miihók, a kik az ő törvényjavaslata segélyével fognak bevonatni az ország alkotmányának sánczai közé, a kik az ő törvényjavaslatától remélik, hogy jogot fog adni a jogtalanoknak, azoknak a nyomása, a közvélemény parancsoló szava oly erős lesz, hogy ha itt akár többség is akad, a mely a kormány javaslatának törvényerőre emelését meg akarná akadályozni, a hatalmas, nagy, külső közvélemény, párosulva azon férfiakkal, a kik valóban akarják az általános egyenlő titkos szavazati jogot, ezeknek egyesült törekvése csakhamar lehetetlenné teszi azoknak a mesterkedését és obstrukcziós szándékát. Nem is erkölcsös, a politikai erkölcstanba ütköző, hogyha elénk akarnak terjeszteni egy Magyarország fejlődésére, jövendőjére messze kiható törvényjavaslatot, elénk terjesztenek egy törvényjavaslatot, a mely a választók számát valószinüleg egy millióról 4—5 millió főre fogja emelni, elénk terjesztenek egy törvényjavaslatot, a mely az ország választókerületeit egészen más alapokra fogja fektetni és egészen újonnan fogja KÉPYH. HAPLÓ. 1906—1911. XVII. KÖTET. beosztani és a mikor ezt elénk terjesztik, akkor azt kivánják, hogy ezt 16 órás ülésekben vitassuk meg és kivánják, hogy az elnökségnek adjuk meg a jogot, hogy figyelmeztetés nélkül, a napirendtől való eltérés ürügye alatt bármikor a szót azoktól a képviselőktől elvonhassa, a kik meggyőződésük és hitük szerint azt a törvényjavaslatot javítani, módositani vagy valamely káros intézkedése miatt elvetni akarnák. Soha a külföldi parlamentek történetében erre eset nem volt. Nem volt arra eset sehol és képtelenség, hogy nálunk üyen eset legyen, hogy ily nagyfontosságú törvényjavaslat tárgyalására ez a szigorú sürgősség kimondható legyen. Más szempontokra is tekintettel kell lennie a képviselőháznak és a többségnek. Miért alkotja meg ez a parlament az általános egyenlő és titkos választójogról szóló törvényjavaslatot ? Miért kötelezte az ő felségével kötött megegyezés ezt a kormányt arra, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjeszsze és tető alá hozza ? Bizonyára azért, mert az országot vezető tényezőkben megrögződött az a meggyőződés, hogy ebben az országban nyugalmat, a fejlődés biztonságát csak ugy teremtheti meg, ha nyugvópontra hozzák a választói jog iránt támasztott kívánalmakat. A nyugalmat akarják, az ország fejlődését akarják azzal biztosítani, hogy a megalkotandók közé kötötték ezt Id. Már most ha meg fog történni, hogy kimondatik az általános választói jog javaslatára a sürgősség és ha meg fog történni az, hogy a tárgyalás folyama alatt a tárgyalás megrövidítése, egyes kellemetlen szónokok felszólalásának lehetetlenné tétele czéljából ennek a sürgősségi javaslatnak minden szigora a felszólaló képviselőkkel szemben alkalmaztatni fog, különösen azokkal a képviselőkkel szemben, kik nyomós, jogos meggyőződésük sugalta aggodalmakkal lesznek a törvényjavaslat intézkedései iránt és a köztudatba fog átmenni, hogy ezt a törvényjavaslatot csak ezzel a szigorú sürgősségi javaslattal lehetett megcsinálni, a melynek van intézkedése, a mely a meztelen klotürt jelenti, ha át fog menni a köztudatba, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat csak az ebben a javaslatban foglalt klotür alkalmazása folytán lehetett törvénynyé és ezzel minden szocziáldemokrata agitáczió nélkül újra elvettetik ebben az országban a nyugtalanság, az elégedetlenség magva és azt fogja mondani a kivül álló nagy tömeg, hogy hoztak ugyan törvényt az általános választói jogról, de az a törvény nem jött létre teljes megnyugvásával és megegyezésével a népképviselőknek, az a törvény nem jó, különösen azért nem, mert keresztülhajszolták 16 órás üléseken, szómegvonásokkal és mentelmi bizottsághoz való utasitásokkal — a közvélemény megnyugtatása kedvéért, ama nagy tömegeknek, ama milliók háborgó lelkének megnyugtatása kedvéért ki kellene venni a sürgősség alól elsősorban és legkivált az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot . . . (Zaj.) 57