Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

448 309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. jeszthető legyen. És igy csak természetes, ha azok, a kik Nagy Emil képviselő ur javaslatában ebben a képviselőházban a szólásszabadság korlátozását látják, a kik ez ellen sikra szálltak : behatóan foglalkozni kénytelenek ennek az indítványnak harmadik részével is, hogy igy még az utolsó perczben is törekedjenek meggyőzni a többséget arról, hogy ha ezt a harmadik részt is beiktatja a házszabályokba, ezzel végzetes munkát cselekszik, olyant, a mely a jövőben, ebben a parlamentben nagy veszedelmére lesz a szólásszabadságnak, de magának a parlamentnek is. Nagy Emil képviselő ur indítványának harmadik része első mondatában ezeket mondja (olvassa) : »Ennek a szakasznak intézkedései csakis a jelen országgyűlés alatt a költségvetési, illetőleg költségvetési felhatalmazási javaslatok, továbbá az általános választói jogra vonatkozó javaslatok és a magyar szent korona országait egyedül érdeklő egyéb ügyekben birnak érvénynyel«. T. ház ! Bátor vagyok foglalkozni elsősorban azzal a kérdéssel, hogy vájjon szabad-e, megengedhető-e az, hogy ez a sürgősség, vagyis a képviselőháznak 10 és 16 órás ülésezése azokkal a szigorú megszorításokkal, a melyeket a Nagy Emil-féle javaslat második részével már elfogadott és magáévá tett a képviselőház, ezen fontos reformnak, az általános, egyenlő és titkos választói jognak képviselőházi tárgyalására is kiterjesztessék. Nézetem és meggyőződésem szerint sem helyes, sem okos, sem czélirányos, hanem, a mint ki fogom fejteni, a messze jövendőre nézve a békétlenségnek, a nyugtalanságnak, az idegességnek és az ország nyugalmát megzavaró izgalmaknak veti meg alapját az, ha az általános, titkos és egyenlő választói jogra vonatkozó tárgyalás sürgősségét ki nem vesszük a Nagy Emil-féle revíziós indítvány hatálya alól. Az igen t. belügyminiszter ur egy régebbi felszólalásommal érdemesnek találta foglalkozni és igyekezett megczáfolni ama megjegyzésemet, hogy sehol a külföldi parlamentekben nem volt rá eset, hogy az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapján egybeülő népképviselettől rettegtek volna, hogy az az obstrukcziónak, az áldatlan, üres és hosszadalmas szófecsérlésnek parlamentje lesz. Az igen t. belügyminiszter ur azt mondta erre, hogy épen ellenkezőleg áll a dolog. Minden idegen állam parlamentjében, a hol a szavazati jogot kiterjesztették, egyúttal gondoskodtak arról, hogy a képviselőház vitái szűkebb és szigorúbb keretek közé szoríttassanak. Nem akarok most az igen t. belügyminiszter ur ezen kijelentésével foglalkozni, mert ez nem tartozik a napirenden lévő kérdéshez, de azt a kérdést vagyok bátor az igen t. belügyminiszter úrhoz és a t. képviselőházhoz intézni, hogy vájjon volt-e eset a külföldi parlamentek történetében arra, hogy a választói jog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását házszabályrevizió előzte volna meg és csak a szólásszabadság szigorú megszükitése után bocsátották volna azt a törvényjavaslatot a parlament elé. Átlapoztam, tanulmányoztam Németország parlamentjében a jogkiterjesztés különböző időszakait ; tanulmányoztam Francziaországban és Belgiumban a jogkiterjesztés fázisait, sehol a parlamentek történetében nem láttam annak jelenségét, t. belügyminiszter ur, hogy előbb korlátozták volna a parlament szólásszabadságát és lehetetlenné tették volna a szabad és korlátlan vitatkozást a képviselőházban és csak azután nyújtottak volna be egy olyan nagyfontosságú, életbevágó, minden ország jövendőjére nézve kétségtelenül nagybefolyásu törvényjavaslatot, mint a minő a választói jog kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat. Sehol erre példa nincs. Előttünk van a közelmúlt tanulsága. Ausztriában 9 vagy 10 órás szenvedélyes vitatkozás közben született meg az osztrák általános titkos és egyenlő választói jog. Kérdem a t. belügyminiszter urat és a t. házat, hogy mielőtt beterjesztette ezt a törvényjavaslatot az osztrák kormány, vájjon szükségesnek tartotta-e azt, hogy a házszabályokat szigorítsa, erről nem tudok, lehet, hogy a belügyminiszter urnak szándéka megvolt erre, de meg nem hozták, meg nem alkották. A mire azonban kitérni akarok, és a miről a belügyminiszter urat meggyőzni szeretném, az az, hogy nem szükséges a házszabályszigoritás ahhoz, hogy az általános titkos választói jog törvényerőre emelése biztosittassék. Én tisztában vagyok vele, és részben a belügyminiszter ur jóhiszeműségét, korrektségét és politikai tisztességét nem akarom kétségbe vonni, meg vagyok győződve arról, hogy Andrássy belügyminiszter ur az általános titkos választói j ogról szóló törvényj avaslatokat a képviselőház elé fogja terjeszteni, nem kételkenem benne, mert én bízom a belügyminiszter ur politikai egyéniségében, igazságszeretetében és potikai becsületességében, és tudom, vagy legalább sejtem, hogy a belügyminiszter ur azért ekszponálta magát annyira a házszabályrevizió mellett — a mit végtelenül sajnálok, mert azt a szép nevet, a melyet ki fog vivni Magyarország messze jövendőjére nézve, hogy ő volt ki az általános választói jogot ebben a parlamentben törvényerőre segítette és emelte, félek, hogy a messze jövendőben a jövendő történetirója előtt szomorú emlékezetű lesz a neve, hogy ennyire ekszponálta magát ezért a szigorú házszabályrevizióért, de én tudom, sejtem, gondolom, hogy a belügyminiszter ur az általános egyenlő titkos választói jogról szóló törvényjavaslat biztosítása érdekében ekszponálta magát ennyire a házszabályrevizió mellett és ezért akarja expressis verbis kimondatni a házszabályrevíziós indítvány harmadik részében, hogy ez a szigorítás többek között kiterjesztessék az általános választói jogról szóló törvényjavaslatra is. De én azt kérdezem a belügyminiszter úrtól, vájjon szükséges-e a sürgősségbe belevonni ezt a választói jogról szóló reformot. Hiszen a képviselőház kisebbségéről, fájdalom., beigazolódott a mostani vita során, hogy képtelen arra, hogy a mai házszabályok mellett is megakadályozzon