Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. 39 olyan veszedelmesek, és igy leszálltunk, mig a végén maradt belőle a malomkő : a létszámemelés, és az egész nemzet tombolni és tapsolni fog, ha ezt a nagy közjogi akadályt, az egész nemzet fejlődésének Barabás szerint ezt a nagy akadályát beledobhatjuk a legelső kútba. És vigan fogják mondani, hirdetvén Kossuth Lajos apánk szent elveit, hogy nyugodtak lehetünk, nem kérnek tőlünk semmit sem számon, és a mi legfőbb, a mi hatalmonmaradásuakat nem veszélyezteti többé ez a bolondság. Ilyenformán áll előttem a koalicziónak a számadása és a házszabályok revíziójának az eredménye. Kérnék öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A mikor a házszabályrevizió ellen harczolunk, akkor a többségi pártnak a vezére elitélő hangon szól rólunk. Azt mondja, hogy a »józanság és a hazafiság elitéli azoknak a ténykedését, a kik nehéz időben hagyták el a függetlenségi jDártot, azt képzelvén magukról, hogy ők, jobbára fiatal és politikában tapasztalatlan emberek, mégis hivatva vannak megvédelmezni a függetlenségi elveket azokkal szemben, a kik ezen elvek szolgálatában öregedtek meg. Sőt ellenem is meg akarják védelmezni a függetlenségi elveket, de én e törekvésekkel szemben egész nyugodtan várom a magyar néj) Ítéletét. « A mi a fiatalságunkat illeti, voltam bátor már arra hivatkozni, hogy hátha akármilyen fiatalok vagyunk is, van köztünk olyan öreg ember is, mint Szappanos István. bátyám, (Eljenzések a baloldalon.) a ki ennek a háznak a korelnöke is volt. Es vannak ám igen szép számmal tisztes, érdemekben megőszült olyan egyének, a kik mióta megvannak, a függetlenségi eszme szolgálatában állottak, öreg férfiak, a kik vezetői ennek a pártnak. Ily körülmények között azt hiszem, hogyha fiatalok is vannak, az nem válik hátrányára az Öregeknek, a mint hogy nem lehet arról beszélni, hogy mert öregek vannak, ez a fiataloknak volna kárára. T. képviselőház ! Arról van szó, hogy mi ezt a küzdelmet, a melyet vivunk, Kossuth Ferenczezel szemben vivjuk és hogy mi akarjuk a függetlenségi eszméket vele szemben is megvédelmezni. Bátor vagyok arra hivatkozni, hogy volt idő, a mikor egy hét tagból álló párt itt ugyanazt tette. Kossuth Ferencz mellett és Kossuth Ferenczezel szemben is megvédelmezte — nem a házszabályreviziót, nem is a kvótaemelést, hanem a függetlenségi elveket hirdette csupán, a midőn a szabadelvű párt nem ilyen dolgokat követelt, mint ez a házszabályrevizió, hanem sokkal enyhébb dolgokat. A közös vámterületnek jobb feltételek mellett való jogfentartását, a kvótának a megszavazását azon az alapon, a melyen azelőtt volt, és mégis jogosult volt a függetlenségi párt külön állása. Mirólunk tehát azt mondani, hogy mi nehéz időben hagytuk ott a függetlenségi pártot, nem felel meg a tényeknek és nem is jogosult. Nem felel meg a tényeknek, t. képviselőház, azért, mert én jómagam az egész világ előtt bátran mondhatom, hogy nem hagytam ott a függetlenségi pártot, sem Benedek János t. barátom nem hagyta ott, hanem minket erőszakosan távolitottak el a pártból. A mikor kizártak, azt mondták, hogy nem várják meg, a mig kilépünk és a mikor kizártak, akkor most azt mondják, hogy nehéz időben hagytuk ott a pártot. T. képviselőház ! Ez a házszabályrevizió elleni harcz felszinre hozza ezen ellenérveket, a melyek nem fognak megállani, mert hiszen méltóztassék a a függetlenségi elveket megtartani a házszabályrevizió területén is, méltóztassék megtartani máskor is, méltóztassék azoknak az utján előrehaladni és velünk ott szemben nem fognak találkozni. Nem harczolunk mi az ellen, hogy a delegáczió el ne töröltessék. Nem harczolunk mi az ellen, hogy a közös bank szabadalma meg ne hosszabbittassék, nem harczolunk mi az ellen, hogy a kvóta föl ne emeltessék, nem harczolunk az ellen, hogy a házszabályok szigorittassanak. Mi velünk csak az ellenkező irányban lehet találkozni. Ha tehát mégis szemben találkozunk, akkor bizonyára nem mi, hanem a függetlenségi párt és öreg vezére halad most más irányban, mint a milyenben eddig haladt. Én evvel igen sokat foglalkozhatnék, de az ország közvéleménye legyen a biró. Ám legyen, én szivesen várom be, hogy mi lesz az Ítélet. Azt is bizonynyal tudom, hogy a függetlenségi párt nagy tömegei és széles rétegei ugy itt a házban, mint a házon kivül meg fognak mozdulni, mert lehetetlen, hogy ezt a tespedést és rothadást tovább tűrjék, lehetetlen, hogy ezt a programm nélküli, politikátlan állapotot tovább tartsák, hogy ezen az utón tovább vonszoltassák magukat, hogy csak taktikázzanak, hangoztassák a függetlenségi elveket, de mikor lényegről és érdemről van szó, ellenkezőleg cselekedjenek. Mi nem törődünk az ilyen szemrehányásokkal, ha azok olyan magas helyről jönnek is, elveink, magatartásunk nyitott könyv az egész ország közönsége előtt: multunk is, jelenünk is, jövőnk is, irányzatunk is, politikánk is. (Ugy van! balról.) A házszabályrevizió kérdésében helyt állunk és ha mások is harczolnak, vállaljuk érte a felelősséget, az a mi rovásunkra nem eshetik; esik azok rovására, a kik ezt a kérdést ok nélkül és időszerűtlenül bele dobták a politikai forgatagba. Mi haszna volna t. képviselőház, abból a pártnak, ha mi nem harczolnánk ; mi haszna volna az országnak abból, ha a kvótát harmincz emberrel több szavazta volna meg ? Azt kérdezem, hogyha nehéz időkben egységesek maradtunk volna aziránt, hogy az osztrák innen ugy vihette volna el