Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

40 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. kvótaemelést, hogy érdemleges felszólalás és haroz avval szemben nem lett volna, ha azt látta volna a külföld és a birodalmi központ, Ausztria, az osztrák népek, hogy itt Eemmiféle magyarkérdésben ellenállás nincs, hogy itt egyhangúlag és dicshimnuszok mellett szavazza meg a magyar nemzet a több megterheltetést: mi haszna lett volna ebből az országnak ? Lehetséges, hogy kellemetlen a törzs a nagy függetlenségi pártnak, hogy vannak, a kik elveikhez tovább is ragaszkodnak, de az nem lehetséges, hogy ez kárára legyen az országnak. De nem lehetséges, hogy kárára legyen a függetlenségi jjártnak sem, már csak azért sem, mert azok elemek, a kik hozzánk csatlakoznak, a függetlenségi párttól már elváltak, azt ott hagyták. Ha nem hozzánk csatlakoznának, legfeljebb azt az eredményt érnék el, hogy a függetlenségi politikától távolodnak el és hogy kevesebb függetlenségi párti képviselő lenne a parlamentben. Minket tehát nem illethet szemrehányás, hanem a szemrehányást tessék magukra venni politikájukért, tessék a felelősséget maguknak viselni és ha azokról a kérdésekről van szó, a melyek ellen nagyon harczolunk, akkor az ellenfelekkel szemben tessék harczolni. Mert a közös hormánynak és a közös vámterületnek vannak itt hivei, habár kevesen is ebben a házban, ezekben a kérdésekben azok az ellenfelek és nem mi. Volt eset ezelőtt három-négy esztendővel arra, hogy a függetlenségi pártnak igaz, hogy akkor meg nem alakult, de mégis különvált része, hol többsége, hol kisebbsége más politikát csinált, mint Kossuth Ferencz. Mert tovább harczolt az elvekért. Sohasem a miatt volt baj, mert előre nem akartunk menni, hanem a miatt volt baj, mert hátrafelé nem akartunk menni. Mi lett ennek a következménye, talán kár származott az országra, vagy a függetlenségi pártra? Nem, hanem a következmény az lett, hogy a függetlenségi párt ezen az utón többségre jutott, Kossuth Ferencz pártelnök, képviselő ur pedig miniszter lett. A harczok sohasem pusztítják el ezt az országot, hanem a gyáva lemondás, a tétlen, politikátlan irányzat! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Lehetne erről a kérdésről igen sokat beszélni, de én nem folytatom, mert ebben az irányban széles rétegekben, mindig szélesebb körben fog megnyilatkozni az ország. A nagy magyar városok, remélem, egymásután fognak nyilatkozni; meg fogják mondani a véleményüket minden sajtóakczió, czeglédi kirándulás, fehérruhás lányok, mozsárágyú, bankett stb. daczára is. Meg fogják mutatni, hogy egy reális, radikális programmot kell az országnak követni, hogy a függetlenségi politika csak ebben a demokrata irányban haladhat, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hogy ez a politika csak a nemzet egyetemes erejével, országos szervezet utján vihető előre, nem kupaktanács utján, nem felülről diktált parancsokkal, bálványokkal, ajánlólevelekkel, hanem az érdemleges munkának naponként bizonyitott eredményével, és a szabadság utján haladhat csak előre. T. képviselőház ! Az a válaszfal, lehet, hogy közöttünk mindig nagyobb, magasabb és szélesebb lesz, de ez csakis azért történik, mert az az irányzat, a melyet mi követünk, a mely megmaradt a függetlenségi politikának hagyományos utján, fog növekedni, s az a másik irányzat fog mindig gyengülni és kell is, hogy gyengüljön. Mert nézetem szerint azzal a pohtikával nem fér össze ennek a függetlenségi pártnak mostani programmja és állapota. Csak kétféle kibontakozás lehetséges: vagy térjen reá a függetlenségi párt politikájának útjára, vagy tegyen le és mondjon le véglegesen arról. A második keserves lenne a nemzetre nézve, de ez is jobb, mert legalább tiszta helyzetet teremt. Ez a kétlaki élet, a melyben van a függetlenségi párt nagy zöme, ez a se him, se nő, se hal, se hideg, se meleg politika, ez a hüllő élet, hogy a szárazföldön tüdővel lélegzik, a vizben kopoltyuval, a szárazföldön sétál, a vizben úszik, ez a természetnek nagyon kevés teremtménye számára való, s azok a teremtmények mind másodrangú lények, nem vezető és államférfinak való politikusok. Egy hatig (baljelől) : öt perez szünetet! Molnár Jenő : Ezt szünetlenül kell prédikálni! (Derültség.) Egy hang (baljelől) : Házszabályrevizió ! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A házszabályrevizióra térek rá egészen, teljesen, végleg, nem is fogok ettől a tárgytól elkalandozni egyáltalában. Nem is a magam kedvéért kalandoztam el eddig, hanem a nagy államférfiak kedvéért, a kik nem szeretik, ha beszédeik nyomtalanul tűnnek el. Én is bizonyos mértékben érdeklődtem azok iránt, s ezzel bizonyítékát adtam annak, hogy legalább egynémely passzusában azokat elolvastam, és hogy mégis akadt olvasó közönségük, és én általam talán még többen is fognak akadni, a kik elolvassák ezután, ha eddig jónak nem látták. A házszabályrevizió vitájában elhangzott érdemleges beszédekkel akarok foglalkozni és pedig gr. Andrássy Gyula és gr. Apponyi Albert beszédével kapcsolatosan. Gr. Andrássy Gyula beszédében körülbelül végigment az érdemleges ellenérveknek derekán ; foglalkozott a következetesség kérdésével, foglalkozott a házszabályok érdemi kérdésével, a választói reformmal kapcsolatban és a nélkül is. Azt mondotta gr. Andrássy Gyula a következetességről (olvassa): »A politikában egyáltalában a következetesség nem a legfontosabb követelmény. Egy többségnek első sorban kötelessége : helyt állani a nemzet érdekében.« Gr. Apponyi Albert ugyanezen a nyomon azt mondotta (olvassa) : ». . . a következetességet a czélok látüzésében keressük. Az eszközök megválasztásában ahhoz, a mi tiz esztendő előtt czél-