Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-309

309. országos ülés 1908 április 8-án, szerdán. 443 a javaslat, nem obstruálja meg senki; ha meg rossz a javaslat, miért kell elvenni a kisebbségtől a jogot, hogy megobstruálhassa ? Ezt is a többséghez köti ? Az igazságot mindig képviselheti egy kisebbség, sőt, ha végig nézünk az európai parlamenteken, azt látjuk, hogy különösen ott, a hol a koronának a hatalma túlnagy a nemzet hatalmával szemben, a kisebbség képviseli a nemzet igazát, (Ugy van! balfelől.) Ezért tartom szükségesnek, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat ne a sürgősség alapján tárgyaltassék. Az első szakasznál azt az indítványt adtam be, hogy legalább a tárgy általános vitájára he alkalmaztassék a sürgősség és az ülés meghosszabbitására vonatkozó rendelkezés. (Helyeslés balfelől.) Ilyen íontos törvényjavaslat, mint az általános választói jogról szóló, évtizedek óta nem volt a ház asztalán, ez, azt hiszem, kétségbevonhatatlan. Méltóztassék megmondani, hogyan lehet nyugodtan, tárgyilagosan és szakszerűen hozzászólni egy ilyen íontos kérdéshez hajnali három vagy négy órakor ? A nemzet ellenőrizni is kívánja ezen törvényjavaslat tárgyalását, hogy hallja, mely képviselő mily irányban szólal fel, hogyan fejti ki a maga nézetét, milyen álláspontot foglal el demokratikus, szocziális szempontból. Tizenhat órás ülések mellett a nemzet nem gyakorolhatja ellenőrzési jogát, nem szerezhet értesülést az egyes beszédek tartalmáról, nem juthat hozzá az országgyűlési értesitőhöz, mert ha hozzájuthatna, akkor a nemzet egyhangúlag mehettünk nyilatkozna meg, olvasván azt a lelkes, kitartó küzdelmet, a melyet nap-nap mellett folytatunk a szólásszabadság érdekében, (ügy van ! balfelöl.) Az általános választói jogról szóló törvény fontosságát készséggel elismerem, s óhajtom, hogy minél hamarább letárgyaltassék. De viszont nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy ezen javaslat tárgyalásánál a házszabályokban biztosított jogaink megszorittassanak. Nem én mondtam, gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur mondotta, hogy sokszor a legjobb, a legbecsületesebb emberek is más véleményben vannak a jó és a rossz tekintetében. Megtörténhetik, hogy a mit Andrássy belügyminiszter ur teljes jóhiszeműen — gondolatban sem vonom kétségbe sem az ő, sem a kormány más tagjának jóhiszeműségét, s azt feltétlenül elismerem — jónak tart, ugyanazt 40—50 vagy 100 legjobb, legbecsületesebb ember határozottan rossznak, nemzet ellenesnek és károsnak tart. Már most mi fog történni ? Az, hogy az a 40—50 vagy 100 ember, kiről maga a belügyminiszter ur elismerte, hogy a legjobbak, a legbecsületesebbek közé tartoznak, őszinte, egyenes, önzetlen meggyőződését nem tudja érvényre juttatni. (Zaj a baloldalon.) Még ha a belügyminiszter ur egyedül hallgatna is, akkor is kötelességem volna beszélni. (Zaj.) Nem tudom, hogy lehet ilyen könnyelműen közbeszólni ilyen fontos kérdésben. (Derültség.) Miért küld ide bennünket a nemzet ? Ezzel fog leszállani a képviselők tekintélye. (Ugy van ! balfelől.) Ne abban keressük a képviselők tekintélyét, hogy czifra ruhában járunk, hanem abban, hogy becsületesen dolgozunk a parlamentben. Egy-egy ízetlen közbeszólás többet árt a képviselő tekintélyének, mint akárhány más dolog. Én olyan fontosnak tartom az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot, hogy mikor arról beszélek, teljesen átértem és átérzem e kérdés fontosságát és ha más nem hallgatná felszólalásomat, elég, ha ebben a kérdésben legilletékesebb tényező, a belügyminiszter ur hallgatja. (Derültség.) Épen az volt a baj az eddigi politikában, hogy a miniszterek nem voltak őszinték a királylyal szemben, a parlamenti többség meg nem volt őszinte a miniszterekkel szemben és egymást kölcsönösen igy támogatták. Ha a többség őszintén kifejezte volna a maga állásfoglalását az általános választói jog törvényjavaslatára vonatkozólag, abban az esetben igenis meg lehetett volna állapítani azt, hogy a Nagy Emil-féle indítvány harmadik bekezdésének szövegébe helyes-e, czélszerü-e annak belefoglalása, hogy az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatok a sürgősség alá vonassanak. (Ugy van ! balfelől.) Hiszen az általános választói jog törvényjavaslatánál már emlegetik — nem tudom mennyire hiteles alakban — azt — az én felfogásom szerint — a képtelen őrültséget, a plurális választói jogot. Ha tehát igy alkottatnék meg az általános választói jogról szóló törvényjavaslat, bűn lenne, ha az a sürgősség alá vonatnék, mert el lenne zárva annak lehetősége, hogy a kik állást foglalnak ellene, azok meg tudják akadályozni annak törvényerőre emelkedését. Azt hiszem, hogy nem lehet elzárkózni sem annak a határozati javaslatomnak elfogadása elől, hogy utasíttassák a belügyminiszter ur a választói jogról szóló törvényjavaslatnak előterjesztésére, sem pedig annak a javaslatomnak elfogadása elől, a mely a végleges házszabályrevizióból a katonai kérdések kikapcsolását kéri. A belügyminiszter urnak is parlamentáris kötelessége, hogy megismertesse a választói jogra vonatkozó törvényjavaslatot már most a házzal. Lehetetlen, hogy mikor a Nagy Emil-féle indítvány harmadik bekezdésének rendelkezése szerint az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot a sürgősség alapján kell tárgyalni, e javaslat tárgyalásának utolsó napjaiban is teljesen tájékoztalanul álljunk, sőt még csak sejtelmünk se legyen arról, hogy milyen alapelvek szerint óhajtja a belügyminiszter ur megoldani az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot. Ugron Gábor : Nem tartozik ide ! Nagy György : Ha azt méltóztatnak mondani, hogy az általános választói jogról szóló törvényjavaslat nem tartozik ide, ezzel szemben magára a szövegre hivatkozom. Minthogy hosszasabban szeretném kifejteni az igazi függetlenségi állás56*