Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

38 2.95. országos ülés 1908 a magam írásának sem hinnék, hogyha ezt irnám ; a világért sem. Mihelyest arról van szó, hogy létszámemelés, tiszti fizetésemelés lesz, nem hiszek ; nem hiszek egy világért sem. Ugy bizom a kormányban, hogy ebből nem lesz semmi és ugy bizom a nemzeti reformokban, a melyek születtek a kívánalmakból, az engedményekben, a melyek pedig születtek a vezényszóból, a vezényszóban, a mely pedig született az önálló magyar hadseregből, a mely Hoitsy Pál szerint nem is volt, nincs is és nem is lesz soha. Mondom, ugy bizom ezen nemzeti reformokban, a melyek jönni fognak még létszámemelés nélkül is, hogy nem hiszek az ilyen újságírói csacsogásnak egyáltalában, sőt mulatságosnak találom, mint a mikor a farkassal folytonosan ijesztgetik az embert, és a mikor már itt van, akkor már nem mennek elébe, és nem védekeznek vele szemben. Csak furcsa, hogy ezek oly pontosan tudják, mi lesz az uj véderő-törvényjavaslatban, mi lesz a létszámmal, a kétéves szolgálattal. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nagy a fantáziájuk ! Lengyel Zoltán : Engedelmet kérek, t. miniszter ur, Ausztriában már fel is emelték a létszámot. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mikor ? Lengyel Zoltán : A Landwehrnél 4500 fővel. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem áll, letárgyalva sincs az ujonczozási törvény ; méltóztassék jobban megnézni! Lengyel Zoltán : Kérték ; nem tudom, hogy letárgyalták-e. (Derültség. Elnök csenget.) Az osztrák honvédség részére az 1903-ra megszavazott és besorozott 4500 ujonczon kivül körülbelül még 4500 ujonczot kérnek. Azt mondja ez a lap. Az osztrák Landwehr részére felemelik, a magyar és osztrák és a közös és a két honvédtüzérség részére is felemelik, a hadihajók részére is felemelik. Hiszen ez a többség belement, hogy a várakat, hadihajókat, ágyukat mind beszerezték és ezekre kell a legénység, és megcsinálták ezt minden ellenérték nélkül. Igazán mondom, hogy csak ily újságírói fantázia kell hozzá, hogy azt mondhassák, hogy létszámemelés lesz. Ez légből kapott dolog elejétől végig. Ez nem komoly dolog, hogy 200.000 főnyi ujonczjutalékot fognak megállapitani, hogy kétévi szolgálat lesz. Most meg lehet csinálni, mert Amerikából jönnek vissza a katonakötelesek. Eddig nem lehetett, mert nem volt annyi épkézlábu ember az amerikai válság előtt, a két országban, de most talán visszajönnek Amerikából és akkor lehetséges lesz. A házszabályrevizió tehát, nyilvánvaló és világos, ha nem is erre készült, de erre fogják igénybe venni, (ügy van ! a középen.) Vagy kérdem, garantálj a-e a t. kormány, hogy ott lesz, a mikor a létszámemelés előttünk lesz, és ha ott lesz, garantálja-e, hogy a sürgősséget nem fogják kérni ? Erről van szó. Méltóztassék, ha a nemzetellenes márczius 18-án, szerdán. obstrukczióról van szó, és megnyugtatás kell, méltóztassék az egész kabinetnek tárczáját kötni ehhez a garancziához, még pedig nemcsak mint kabinetnek, de egyénenkint is ahhoz, hogy a katonai kérdésekben, közösügyi kérdésekben, létszámemelés kérdésben, sem együtt, sem külön-külön obstrukczió esetén a sürgősséget nem kérik, a sürgősséget meg nem szavazzák, és e tekintetben, ha nem is lesznek együtt, külön-külön is az akkori tárczájukat is hozzá kötik a miniszterek, hogy e sürgősséget igénybe nem veszik. Arról van szó, hogy a nemzetet ijesztgetik nem létező és nehezen bekövetkezhető bajokkal és erre kérik a házszabályreviziót, ellenben előttünk vannak ily haszontalan ujságirói fecsegések, a melyeket időközben megeresztenek, a melyekben egyáltalán nem is hiszünk, mert az újságban van, mert tudjuk a nélkül is, hogy a 200.000 főnyi létszámemelésre alapított uj véderő-törvényjavaslat egyetlen részében sem terjeszti ki a nemzet jogait, a mint a t. közös miniszterek megmondták, hogy ugyanis minden egyéb kérdés tekintetbe vétele nélkül, azok kizárásával kell a katonai kérdéseket megoldani, és a Latour—Schraffel-féle inditvány tárgyalásánál elég sokszor mondták,hogy Magyarország roformigényeit nem fogják tekintetbe venni és a hadsereg egységét, sem ő felsége jogait érinteni nem fogják. így áll a dolog. Ez az a bizonyos rossz, a mely előttünk áll, a melytől mi. meg nem szabadulhatunk, a melynek irányában ez a többség már egy nagy utat megtett, a mely után csakugyan meg kell tennie a többit is, mert az ágyukat nem hagyhatja ott legénység nélkül és a mely többség a nemzeti követelések terén leszállott a vezényszóra, a vezényszóról leszállott a kívánalmakra, a kívánalmakról az engedményekre és innen a reformokra. Eszembe jut nekem, hogy gyermekkoromban olvastam egy mesét, a mely szerint elindult egy fiatal ember egy szép angol telivéren utazni. Valaki megszólította, hogy nem szép az a ló, ad helyette egy tehenet és elcseréli, mert annak mennyi előnye van : meg lehet fejni, nem löki le az embert, szépen mellette sétál és még hozzá mennyivel többet ér, mint a másik. Aztán tovább mentek. A tehén öklelőzni talált és jött egy másik ember, kinált érte egy disznót, hogy cserélje el, mert annak milyen jó húsa van. Aztán elcserélte a disznót egy libával, a libát egy malomkővel és azt a hátára vette. Mikor meglátták az emberek, azt mondták neki: miért viszed a hátadon azt a malomkövet, hajítsd bele a vízbe, nem ér az annyit, a mennyi fáradsággal viszed, a mellett bele is pusztulsz ebben a nyári melegben. így is tett és az ember olyan vígan tánczolt és fütyült, hogy megszabadult a malomkőtől! így vagyunk mi is. Az önálló hadsereggel indultunk el, aztán átváltoztattuk egy tehénre : a vezényszóra, mert az miniszteri állásokat ad és többséget csinált nekünk, aztán átváltoztattuk ezt nemzeti kívánalmakra, mert azok már nem