Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-293
2.95. országos ülés 1908 márczias 18-án, szerdán. 37 jelszavakkal akarják elaltatni, mézes-mázos Ígéretekkel akarják megtéveszteni az álpróféták, a kik hamis tanokat hirdetnek. Nem tudom, reánk vonatkozik-e, de állítom, hogy inkább találhatók meg ezek Kossuth Ferencz beszédeiben, a melyekben csak a jelszavak vannak meg, de a méz és máz elmaradnak. Nem mi csinálunk politikát azon az alapon, hogy a házszabálymódositás ellenében önálló bankot ígérünk 1910-re, önálló vámterületet pedig 1917-re, hanem csinálja ezt Kossuth Ferencz és csinálja ezt a gazdasági politikát Szterényi József, a ki most már az álpróféták elleni harczot is intézi. Ez az államtitkári hatáskör folytonosan bővül idővel, a mint azt az ipartörvény revíziója is mutatja, a melyen belül az áll, hogy csinálta Szterényi József, kivül pedig, hogy kiadja Kossuth Ferencz. (Derültség halfelől.) Elnök : Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni, mert ezek az elmés fejtegetések egyáltalában semmiféle összefüggésben nincsenek a házszabályrevizió kérdésével. (Igaz! Ugy van !) Lengyel Zoltán: A t. miniszter ur a házszabályrevizióról is beszél, s e tekintetben azt kívánja, hogy a függetlenségi párt legyen többség tíz esztendeig, várjon addig, szavazzon meg addig mindent, s azután majd lesz módjában dönteni az önálló vámterület felállithatása tárgyában. Azt kívánja, hogy a házszabályokat módosítsuk, mert különben összeverődhetik a hazának húsz ellensége és tönkre teheti az országot. Azt mondja továbbá, hogy »az általunk élesen kiköszörült és kipróbált fegyvereket nem adhatjuk most át ellenségeinknek, hogy vigan használhassák ellenünk, a nemzet ellen és szent hazánk ellen.« A nagy szellemek találkoznak, mert ugyanezt a gondolatot fejtette ki gr. Apponyi Albert itt elhangzott beszédében, a melyben azt mondja, hogy az obstrukczió kiköszörült fegyverét a nemzetiségek fogják tőlünk átvenni és a jövő parlamentben ellenük fogják használni. Világos és okos érvelés volna ez, ha valósággal igy volna. Csakhogy t. ház, nem ez a vitapont. Valahányszor arra a térre megyünk át, hogy olyan házszabályreviziót csináljunk, a mely a nemzetiségi harczot kiküszöböli, a mely a jövő országgyűlésen vagy ezen az országgyűlésen csak a választási reformra volna érvényes, mindannyiszor azt mondták, hogy ez lehetetlen. Sohasem azon akadtunk fenn, — és itt, bocsánatot kérek, első sorban vagy egyedül csak magamról beszélek — hogy házszabályrevizió keh-e vagy nem keh, hanem mindig azon a területen akadtunk fenn, a hol biztosítani akartuk a nemzeti ellentállás lehetőségét és ki akartuk zárni a nemzet kifosztását és a többségi abszolutizmust, azon területeken, a melyek a magyar kérdéseket képezik. (Helyeslés halfelől.) Nem arról beszéltek a függetlenségi párti képviselő urak mindig, hogy nem kell revízió, hanem árról, hogy a katonai kérdéseket és a közösügyi kérdéseket zárjuk ki belőle és sohasem lehetett a t. kormányt, daczára a 20 embernek és az éles kardnak, a jövő ellenségeinek megverése czéljából sem arra rávenni, hogy ezen éles kardot vegyük ki az ő kezükből, de tartsuk meg a magyar nemzet kezében, a melynek érdekében eddig is használtuk, sőt a melynek érdekében gr. Apponyi Albert és Kossuth Ferencz is mind nagyon szépen biztattak volt annak idején, sőt nagyon is a lelkemre kötötték, hogy »a technikai obstrukcziót a végletekig vidd, mig Tisza megbukik.« Akkor nagyon jó volt az az éles kard a 20 embernél; még akkor is jó volt a 7 ember obstrukcziójánál, midőn a t. miniszterelnök ur Solton volt egész nyáron át, most azonban, midőn a miniszterséget kieszközölte, akkor ki kell ütni a kezéből ezt az éles kardot. (Ugy van! halfelől.) Egy szóval sem tagadom : ha a t. kormány politikája az lett volna, a melyen elindult; ha megmutatta volna erejét; ha megvalósította volna a nemzet érdekeit : akkor a többségi akarat teljesitése a kisebbség hozzájárulása nélkül is meg lehetett volna, mert meg lett volna a bizalom ; látszott volna az eredmény ; megerősödött volna a nemzet és akkor a nemzet akaratának korolláriumaként jött volna a házszabályrevizió. De a midőn megfordítva : a nemzet ereje mindig kisebb lett és a kormány folytonosan a nemzettel szemben csinál politikát:] akkor ugyanezen többség ugyanezen kormányzat számára mi tőlünk kíván házszabályreviziót azért, hogy a jövendőbeli 20 ellenség ne üthesse ki a kardot a nemzet kezéből ? T. ház, ha van annak az érvelésnek ereje és igazsága, hogy az a 20 ember tönkreteszi az országot, akkor ne tétovázzon a kormány, hanem csináljon olyan házszabályreviziót, a melylyel ennek meggátlása tényleg lehetséges lesz. Akkor minek koczkáztatja itt az ellentállást minden oldalon ; minek koczkáztatja meg az egész házszabályrevíziónak létrejövetelét, ha megint veszélyben van a haza és meg kell menteni; miért ragaszkodik olyan nagyon az óraszámokhoz és a katonai kérdések tárgyalásához ? T. ház ! Elhiszem, hogy vannak, a kik igy indokolják a házszabályreviziót, de bizonyos, hogy nem ezt a házszabályreviziót. Ez a házszabályrevizió nem a nemzetiségek ellen fog felhasználtatni, mert azok nem is fognak obstruálni. Nem hiszem, hogy obstruáljanak és ha obstruálni fognak, nagyobb bajt okoz annak elfojtása mint más utón való megakadályozása és leszerelése, esetleg eltűrése. De használni fogják legelsősorban épen azokban a kérdésekben, a melyekre nem akarjuk engedni használni. A tegnapi nap folyamán újra jelentek meg egész világosan közlemények a katonai létszámemelésről. Azok a bolond újságok .... Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Az újságok fantáziálnak! Lengyel Zoltán : . . . mindenfélét összeírnak. Hiszen ugy van ez ; én sem hiszek nekik, sőt talán