Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

308. országos ülés Í9( és akkor sem rendeli el az indítványok, ellenin ditványok és módosítások felolvasását, a mikor a háznak többsége azt akarj a ; továbbá azon intézkedés is benne van ezen szakaszban, hogy a tárgytól való eltérésre a szónok a háztól még engedélyt sem kérhet sürgős tárgyalás esetében. Mindezen intézkedéseket én olyanoknak látom, a melyek a ház szuverén jogát érintik. Az elnök átruházott hatáskörben a képviselőház szuverenitását képviseli abban a magas székben és igy én lehetetlennek tartom azt, hogy a ház elnökét olyan hatáskörrel ruházzuk fel, a mely túlmegy azon a határon, hogy a ház elnöke a tanácskozás vezetője, hanem az elnököt a ház urává, diktátorává teszi. Én olyan szuverén, abszolút hatalmat, a mely a maga szuverén jogát, bár csak egy pillanatra is átruházta volna másra, legyen az bárki, nem ismerek. Veszedelmesnek is tartanám azt különösen a jelen esetben, a mikor annak czélja csak az volna, hogy a technikai obstrukczió lehetetlenné tétessék. Mert bár a technikai obstrukcziót helytelennek tartom, épen olyan helytelennek tartom azt, hogy a képviselőház a maga szuverén akaratának fölébe helyezze az elnöki akaratot. Az első szakasznál belátta a többség ennek a helyességét, a mikor mellőzte a Nagy Emilféle indítvány azon intézkedését, a mely az elnöknek vétójogot biztosított a sürgősség kimondása tekintetében. Ha a képviselőház következetes akar maradni, itt is mellőznie kell ezeket az intézkedéseket, mert ha a ház a maga jogait mind nagyobb mértékben ruházza át az elnökre, akkor a ház egyáltalában nem lehet akaratának ura, mert akkor az elnök a maga akaratát még a többséggel szemben is föltétlenül érvényesíthetné. T. ház ! Én az elnöki mindenhatóságnak ilyen tág körre való kiterjesztését egyáltalán nem helyeselhetem. Magának a többségnek sincsen garancziája, ha az elnökség ezt a diszkreezionárius hatalmat a többséggel szemben kívánja érvényesíteni.- Hiszen miképen érvényesítheti a ház a maga akaratát az elnökkel szemben, ha a ház egyeteme, a ház egyértelműséggel belátja a zárt ülés szükségét, vagy meg van győződve arról, hogy valamely sürgős interpellácziónak vagy napirend előtti előtérj esztésnek helyet kell adni, ha szükségesnek vagy helyesnek tartja, hogy bizonyos módosítások és elleninditványok felolvastassanak és a ház elnöke a többségi akarattal szembe helyezkedve azt mondja : én pedig ezt meg nem engedem l Hiszen lehetséges, hogy az elnök szembe helyezkedik a többségi akarattal és a többségnek egyáltalában nincsen módjában, nincsen hatalmában a maga akaratát az elnökkel szemben érvényesítem, miután a házszabályok igy intézkednek. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Hiszen tudjuk, hogy a ház elnöke nem tartozik politikai felelősséggel, ez kétségtelen. Nem tudok elképzelni olyan elnököt, a ki a többség április 7-én, kedden. 407 bizalmatlanságából le ne vonná a konzekvencziát, ez egyáltalában nem valószínű; de jogi garanczia erre vonatkozólag nincsen és igy bátran állithatjuk, hogy a Nagy Emil féle indítvány második szakaszában foglalt intézkedések határozattá emelése által az elnökséget olyanformán emeljük a ház fölé, hogy a ház többsége, egyeteme nem képes az elnökkel szemben a maga akaratát érvényesíteni. Én helytelennek és czéliránytalannak tartom az elnöki hatáskörnek ily erőteljes kiterjesztését már abból az okból is, mert ha ugy fogadjuk el a Nagy Emil-féle indítványt és a Mérey-féle módosítást, a mint elénk van terjesztve, akkor abba a szituáczióba hozzuk a parlamentet, hogy jövőben az obstrukczió letörése nem a többség feladatává válik, hanem úgyszólván az elnökségre ruházzuk rá a kötelességet, hogy küzdjön meg a kisebbséggel, törje le a kisebbséget. Azt hiszem, hogy ez imparlamentáris elv, mert a parlamentben a küzdelem nem az elnökség és a kisebbség között folyik, hanem a többség és a kisebbség között, és azt hiszem, imparlamentáris az, ha az elnökséget úgyszólván exponensévé teszszük a többségi akaratnak,* ha csak azért, hogy a többség ne legyen kénytelen megküzdeni a kisebbséggel, az elnökséget ilyen abszolút jogokkal ruházzuk fel és belekényszeritjük abba az elnököt, hogy ő törje le az obstrukcziót. Azt hiszem, ha ilyen alakban fogadjuk el a Nagy Emil-féle indítványt, akkor ez egyáltalában nem fog előnyére szolgálni az elnöki pártatlanságnak, mert az ellenzék nem fogja a pártatlan birót látni az elnökben, nem fogja benne látni az egész parlament vezetőjét. Hiszen az elnök nemcsak a többségé, hanem a kisebbségé is. Az elnök az egész parlament elnöke és igy az elnöknek a házszabályokat esetleg a többséggel szemben is érvényesítenie kell. Már most, ha oly intézkedéseket teszünk be a Nagy Emil-féle indítványba, melyekkel az elnököt feljogosítjuk arra, hogy a kisebbségi obstrukcziót letörje, akkor az elnök kénytelen letérni arról a pártatlan áUáspontról, a melyet különben el kell foglalnia. Az ilyen intézkedések jövőben az elnöki tekintély rovására fognak menni. Én azt hiszem : ha az elnöki pártatlanságot, az elnöki széknek tekintélyét biztosítani akarjuk a jövőre, akkor mellőznünk kell minden oly intézkedést, a mely az elnököt úgyszólván a többségi pártok exponensévé akarja tenni. De én szükségtelennek is tartom, és azt hiszem, a technikai obstrukczió kiküszöbölésére nem is alkalmas az elnöki hatáskörnek ilyen széles körre való kiterjesztése. Ellenkezőleg azt hiszem : az a jog, melylyel a Nagy Emil-féle indítvány az elnököt felruházza, hogy a zárt ülés engedélyezését a saját hatáskörében eszközölhesse, — a nélkül, hogy a ház abba beleszólhasson — hogy az indítványok, elleninditványok és módosítások felolvasása, továbbá az interpellácziók és a napirend előtti felszólalások, valamint a tárgytól való eltérés tekintetében az elnök a saját hatáskörében döntsön, ezeket az intézkedéseket én nem a teknikai