Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-308

408 308. országos ülés 1908 április 7-én, kedden. obstrukczió megtörésére felvetteknek tekintem. Mert ka esak a teknikai obstrukcziót akarjuk lehetetlenné tenni, akkor nem szükséges ilyen helytelen intézkedéseket felvenni, hanem más eszközökkel élhetünk. Én ellenkezőleg azt látom, hogy azért akarja a többség az elnökséget ezzel a nagy joggal felruházni, hogy a többségnek ne kelljen itt határozatképes számban jelen lennie, mert tudjuk, hogy azon esetben, hogyha az elnök megtagadja a zárt ülés elrendelését vagy kérdést intéz! a házhoz, midőn a szónoknak joga van ahhoz, hogy a tárgytól való eltérést kérje : ezen kérdésekben a ház csak határozatképes számban hozhat határozatot. Es igy, ha kizárjuk ezen eshetőségeket, akkor a többséget abba a kellemes helyzetbe hozzuk, hogy egyáltalán ne kelljen gondoskodnia arról, hogy a ház folytonosan határozatképes számban legyen együtt és igy az elnököt hozzuk abba a kellemetlen szituáczióba, hogy mint a kisebbség ellensége tűnjék fel, a mi helytelen és imparlamentáris dolog. Én azt hiszem, hogyha a zárt ülések kérése vagy a tárgjrtól való eltérés kérése formájában folytatandó technikai obstrukcziót lehetetlenné akarjuk tenni, azt megtehetjük másképen is és nem szükséges, hogy ilyen kérdések kiküszöbölése által a parlamentet megfoszszuk bizonyos kérdésekben való ^elhatározási képességétől. Én igenis lehetségesnek tartom, hogy a zárt ülést a technikai obstrukczió czéljára használják fel, sőt lehetségesnek tartom, hogy a szónokok a tárgytól való eltérésre azért kérjék az engedélyt, hogy ez által folytonosan határozatokat provokáljanak és a határozatok és folytonos szavazások provokálása által a ház idejét igénybevegyék. Igaz, hogy eddig még nem kértek egyfolytában zárt üléseket és az által, hogy a ház megtagadja a zárt ülést és ha kimondjuk, hogy a zárt ülésre vonatkozó előterjesztést egy ülés folyamán csak egyszer lehet tenni és nem lehet folytonosan ismételni, talán elejét veszszük annak, hogy a zárt ülések kérése által a kisebbség teknikai, mesterséges eszközökkel húzza a tanácskozási időt. Épen igy vagyunk azzal a kivételes engedélylyel, a melyet a házszabályok intézkedése a szónoknak biztosit, azzal, hogy a tárgytól való eltérést kérheti. Ha a Nagy Emil-féle indítványban olyan intézkedés foglaltatik, hogy a szónok beszéde folyamán csak egyszer kérheti a tárgytól való eltérést: azt hiszem, hogy ez által már elejét vettük annak, a mi most lehetséges, t. i, a mostani házszabákyok értelmében módjában van a szónoknak esetleg minden egyes mondat után kérni a háztól az engedélyt a tárgytól való eltérésre. Ha kimondjuk, hogy ezen kérés nem ismételhető, a ház által történt megtagadása esetén, azt hiszem, hogy az által szintén kizárjuk a technikai obstrukcziót, s az idő mesterséges húzásának eszközét. Ha a háznak egyszer kell határoznia abban a kéivésben, hogy a zárt ülést megengedhetőnek tartja-e dagy nem ; ha egyszeri szavazással kell határoznia abban a kérdésben, hogy eltérhet-e a tárgytól a szónok vagy nem ; ez által, azt hiszem, elérhető az, hogy sikeresen teknikai obstrukcziót egyáltalán ne lehessen folytatni, (TJgy van!) Minthogy én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a teknikai obstrukcziót más rendszabályokkal is meg lehet akadályozni, nem szükségesek oly intézkedések a házszabályokban, mint a minőket a Nagy Emil-féle inditvány foglal magában. Nem látom más okát annak, hogy e széleskörű, határtalan jogokat az elnökségre ruháznák, mint azt, hogy ez által a többséget abba a kellemes szituáczióba akarják hozni, hogy egyáltalában ne legyen kénytelen a maga kötelességét teljesíteni és ne legyen kénytelen megküzdeni az ellenzék obstrukcziójával, hanem ezt az elnökségre bízza. (Mozgás.) Minthogy nagyon messze vezetnének és a parlamentarizmus alapelvét kompromittálnák oly intézkedések, a melyek az elnökből a párttusákban küzdőfelet csinálnának és nem hagynák meg birói széken, a melyet mindenütt a világon elfoglal, mert csak igy tartható fenn a parlamentben a rend és csak igy biztositható a helyes tanácskozás és czélirányos működés, ezért is ellenzem az indítványt. Most bátorkodom áttérni azokra a határozati javaslatokra, a melyeket én a szőnyegen levő inditványnyal kapcsolatban óhajtok előterjeszteni. Négy határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. Az első arra vonatkozik, hogy mondja ki a ház, hogy a Nagy Emil-féle inditvány második szakaszának, illetőleg a Mérey Lajos-féle pótló indítványnak elfogadása esetén a ház tanácskozási képességéhez 125, a határozatképességéhez 250 képviselő jelenléte szükséges. Abból a szempontból tartom szükségesnek e határozati javaslat elfogadását, mert igy összhangba hozzuk a határozatképességhez és a tanácskozási képességhez szükséges számot azokkal az intézkedésekkel, a melyek a Nagy Emil-féle és a Mérey Lajos-féle inditvány második csoportjában foglaltatnak. Ha a névszerinti szavazáshoz száz képviselő jelenléte szükséges, ha a szavazatok megszámlálásához száz képviselő kérése szükséges, akkor azt hiszem, mégis helytelen, hogy a tanácskozási képesség és a határozatképesség tekintetében a mostani házszabályok intézkedései hatályban maradjanak sürgősség esetén is. Mégis abszurdum, hogy 100 képviselő hoz egy határozatot, száz képviselő legyen szükséges ahhoz, hogy a szavazatok megszámlálása Idvántassék, száz képviselő legyen szükséges a névszerinti szavazás kéréséhez, a határozatképesség és a tanácskozási képesség kimondása pedig ne legyen nagyobb számú képviselőhöz kötve. Hiszen ilyformán előállhat oly eset, hogy a képviselőház határozathozatalra jogosult jelenlévő tagjainak összeségének kellene a megszámlálást kérni, a tanácskozáshoz pedig jóval kevesebb képviselő szükséges. Ha ily intézkedéseket foglal magában ez a Nagy Emil-féle inditvány, akkor ezeknek abszurd színezetük lesz. Gondoskodni kell tehát arról,