Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

34 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. Sokkal hamarább be is fogja venni az ország, el is fogja fogadni, mert az nyilt, őszinte, lehetséges, erős, radikális, magyar, szabadelvű programra lesz, a melyből azon az oldalon nincs semmi sem és a melynek még a jelszava sem maradt meg többé, annál kevésbbé a hit és akarat annak megvalósítása iránt, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ha Muzsa t. barátom annyira kivánja a programmot, hát én Holló Lajos t. pártalemök úrhoz utasitom. Muzsa Gyula : Ne czitáld a lapokat! Elnök (csenget) : Csendet kérek, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot ! Lengyel Zoltán : És engem arra kényszeritsen, hogy személyesjmegtámadtatás czimén válaszoljak. Holló Lajos megint megeresztett tegnap egy nemzeti aggodalmat a ezeglédi népgyűlés után négy hasábon keresztül, a melyben azt mondja, hogy a függetlenségi pártnak egyrészről át kell venni a kormányt, másrészről pedig programmot kell csinálnia. (Felkiáltások : Most!) De inkább most, mint akkor és a kormányt is inkább most vegyük át, mint akkor ; de mindegy, akármikor, a fő az, hogy uj miniszteri állások üresedjenek meg, a melyeknél ismét az a fő, hogy azok kapják meg, a kiket ők akarnak. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam — beszéde szerencsére itt van nálam — (Felkiáltások: Véletlenül!) ... igen véletlenül. . . (Derültség.) »A közel jövő legfontosabb gazdasági pohtikai kérdéseiben a választást vezető kormánynak nincs programmja«. Majd továbbá (olvassa): »Egy nemzetet legyen az politikailag bármily érett, minden pohtikai irányítás és vezetés nélkül teljesen magára hagyni még normális időkben is veszedelmes kísérlet, hát még olyankor, mikor a választói jog nagy átalakulása következtében óriási tömegek, uj és még ki nem próbált rétegek kerülnek az alkotmány sánczaiba. Nehogy félreértessünk, a politikai irányítás és vezetés alatt nem értjük a kormánybefolyást, de mindenütt a világon az a helyes választási politika, hogy van egy kormánypTogramm, a mely felett a nemzetnek dönteni kell: elfogadja-e azt vagy elveti. Ebből következik, hogy a pohtikai helyzet tisztázódásának még a választások előtt kell bekövetkeznie. A jövő programmnak létre kell jönni még a választások előtt, mert különben a nemzetnek nincs mi felett dönteni«. Tehát, igen t. képviselő ur, a helyzet az, hogy a függetlenségi pártnak preczizirozott programmja soha sem volt; azon programra országos gyűlésen soha megállapítva nem lett, azon programm változott időnként, de nem a nemzet akarata folytán, hanem az elnökség és a választást vezető komitének jelentése, kiáltványa utján. Ellenben ma nincs semmiféle programm. Saját programmja sincs, koalicziós programmja sincs, se kormányzati, se belső, se külső programmja nincs az önök pártjának, nincs programmja a nép számára, nincs a maga számára, sem a sajtó számára, nincs az elnökségnek sem, még csak áUástbetöltő programmja sincs, mert ez is kimerült. Ugy van vele a függetlenségi párt, mint, a hogy itt tréfás beszélgetések alkalmával mondották, az egyszeri zsidó volt, a kinek nagyon sok fényes gyűrűje volt a kezén, brilliánsokkal, zafírokkal, rubinokkal, de a köveket mind belül viselte. Mikor pedig azt mondta neki a másik : te bolond miért viseled ezt a sok drágakövet mind belül, erre azt felelte : hát beszélek én igy ? Én nem igy beszélek, hanem igy ! A t. függetlenségi párt is az egész programmját titokban és belül hordja és mikor Czegíédre lemegy és megkérdezzük tőlük, hogy miért hordják belül, azt válaszolják : azért, mert nem igy beszélnek, hanem ugy beszélnek a néphez, de mikor hazajönnek, akkor megint csak igy beszélnek. Már most szerettem volna sorrendet tartani azon ellenészrevételek és miniszteri beszédek tekintetében, a melyek velünk szemben a vita során elhangzottak, de Muzsa Gyula t. képviselőtársam közbeszólása arra bátorit, hogy megváltoztassam ezt a sorrendet és — a mi neki is jobban tetszik — Kossuth Ferenczet és az ő ezeglédi beszédeit vegyem elő, a melyeket csak a sajtóban olvastam, de a melyeket, ugy hallom, időközben igen jól megczenzuráztak és átjavítottak, ugy, hogy sokkal simábban néznek ki igy leírva, mint ahogy elmondattak. Ezekben a ezeglédi beszédekben vártunk volna valami érdemleges nemzetmegváltó programmot, vártuk volna, hogy elmondja azt, hogy mit fog csinálni, mit akar a koaliczió, hogy mi a függetlenségi párt belső és külső teendője, pártszervezeti teendője, politikai taktikája, milyen irányban akar menni. A helyett meghallottuk a ezeglédi beszédből azt, hogy a haza nagyja, megváltója, a mostani kereskedelemügyi miniszternek édesatyja mennyire kisember volt, és milyen csekély feladatot teljesített 1848—49-ben ahhoz képest, a mit ma önmérséklettel a kereskedelemügyi miniszternek teljesítenie kell; meghallottuk azt, hogy bizony kereskedelemügyi miniszternek lenni sokkal nehezebb feladat, mint szabadságharezot vezetni; meghallottuk, hogy mennyire könnyebb és gyengébb dolog volt a Kossuth Lajosé, mint a Kossuth Ferenczé. Most már csak azt nem tudom, hogy ha f orditva történt volna a dolog, ha Kossuth Lajos lenne a fia Kossuth Ferencznek és azután csinálná meg a szabadságharezot, miután édes atyja kereskedelemügyi miniszter volt, vájjon ő is ilyen tenorban beszélne-e ? Nagy Sándor: Nehéz szuppocziczió volna nagyon ! Lengyel Zoltán : Azt mondja a miniszter ur (olvassa) : »Minden korszaknak megvan a maga kötelessége. Hatvan esztendő előtt ez a kötelességa a merészség, bátorság volt, ma a tudás és a czéltudatos munka.« Vagyis Kossuth Lajosnál a, merészség és bátorság volt meg, de a tudás és czéltudatos munka hiányzott egészen. Azt mondja tovább a miniszter ur (olvassa) : »Vajjon melyik