Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán, 35 a nehezebb feladat: néhány hónap lelkesedése-e, néhány nap életmegvetése-e vagy egy egész élet önmérséklete, és ezéltudatos munkája. Én, a ki próbáltam mind a kettőt, tudom, hogy az utóbbi a nehezebb, azért is, mert babér helyett néha tövist terem.« Most már én pozitive tudom, hogy miért lett a mostani kormányzat a nagy szabadságküzdelem után ilyen, hogy miért fordultak a viszonyok igy 1 Azért, mert hiszen Kossuth Ferencz próbálta mind a kettőt, harczot is, a békét is. És a békét sokkal nehezebb feladatnak tekintette, a mely tövist terem, az önmérséklet sokkal előbbre való az édes atyja tulajdonságainál. És ő ezzel az önmérséklettel, a töviskoszoru elszenvedésével — a vörös bársonyszéket kell érteni — akart a nemzetnek követendő példát adni és akarta édes atyja ragyogó emlékét túlszárnyalni és elhomályosítani. A miniszter ur azt mondja, hogy (olvassa) : »hazánkat ma csak magunk sodorhatjak veszedelembe, azzal, ha nem tudunk igaz hazafiak lenni. Az igaz hazafiságnak az a feltétele, hogy legyőzzük önmagunkat, föltétele az önzetlenség, a czélnak megfontolt tudása és a szakadatlanul folytatott kitartó, lelkiismeretes munka, a magyar nemzetért, a magyar hazáért, a magyar államért és a magyar függetlenségért«. Valóban gyönyörű kijelentések. Az igaz hazafiságnak az a feltétele, hogy legyőzzük önmagunkat. Vagyis elindultunk azért, hogy magyarrá teszszük a hadsereget, önállóvá a közgazdasági életet, eltöröljük a delegácziót, a kvótát. De az igaz hazafiságnak a föltétele az önmérséklet, a mely lehetővé teszi azt a tövises utat is, hogy fölemeljük a kvótát, megkössük a közös vámterületet, fölemeljük a gotterhaltés, feketesárga-zászlós osztrák-német hadsereg ujonczjutalékát és költségeit a magyar nemzet teherviselésére való minden tekintet nélkül és minden ellenérték nélkül. Ez valóban mesés, dicsérendő önlegyőzés, önmérséklet, valósággal, államférfiúi példa és mintakép. Tessék ezt az aj kori apostoli munkát folytatni : mi nem megyünk erre az útra, minekünk Kossuth Lajos példája ma is sokkal előbbrevaló, sokkal dicsőbb, sokkal nagyobb, sokkal szentebb, semhogy az önmérsékletnek erre a terére lépjünk. Hiszen ha az önmérséklet abban nyilvánulna meg, hogy azt mondják, ne követeljünk ma olyat, a mi ma nem lehető, hogy ha a külső munkában és külső harczban nem lehetünk győzedelmesek, folytassuk a belső szervezés munkáját, az volna valami. De történt a belső szervezés területén egyetlen olyan intézkedés, a mely lehetővé teszi, hogy a függetlenségi politika Magyarországon megerősödjék, hogy talaját el ne veszitse, hogy a népakaratot a függetlenségi párt föltétlenül érvényre juttassa 1 Nem, önök mentek tovább a züllöttség azon utján, a melyen a pártélet már annakelőtte volt, a mint azt mindenki elismerte. Kossuth Lajos nem indult el mindjárt a csatatérre, hanem ment Czegléd felé hadsereget szervezni ; de nem azért, hogy mérsékletre intse, hanem hogy fegyverre szólitsa őket, mert hitta őket a haza. De hol van ez a szervezés ? Hol az a nagjr fölbuzdulás, a mely minden szabadságharczot megelőz '? Miben mutatkozik ez ? Hiszen minden függetlenségi képviselőnek, mintha az orra vére folyna esztendők óta, már nem a lelkesedés, hanem a lemondás és önmérséklés lett a szabadságharczok kivivásának politikája és eszméje. Hadsereget sokat láttunk győzni olyant, a melyet vezérei mindig előre vezettek; de olyan hadsereg, a melyet mindig hátrafelé vezettek, a melynek azt adták j>éldaadásul, hogy azt a vezért kövesse, a ki hátrafelé megy, még sohasem győzött, akkor sem, a mikor meg akarták forditani és előre vinni, mert ugy beleszokott a hátrálásba, hogy a mikor előre vezetni akarták, akkor is csak hátrálni tudott. Hát, t. képviselőház, egy hajszállal sem több, vagy kevesebb, sőt egy hajszállal sem más a 48-iki kötelességnél az 1908-iki kötelesség. 60 esztendővel utána is ugyanaz a hatalom áll velünk szemben, csak a nemzet erői sokasodtak meg, és igy a ki a nemzet kormányát viszi, még erélyesebben és még hathatósabban kellene, hogy ellenálljon. Hiszen 1848-ban és 1849-ben a német erő az osztrák ház mellett nem az volt, mint ma ; hiszen akkor a német birodalom eTejének jó része ott van, habár időszakosan abban az évben nem is volt ott, de általában ott van az osztrák ház mellett. Hiszen akkor Olaszországnak egy nagy része odatartozott és akkor egész Magyarország szervezetlen volt, mert hiszen akkor a magyarságnak számereje és számaránya egészen más volt, mint ma. És, t. képviselőház, ha akkor lehetett feltámadni, ha akkor lehetett harczot vivni, ha akkor lehetett világra szóló példákat mutatni, hát engedelmet kérek, lehet ma is, sőt kell is. Lehetséges ugyan, hogy nem vivható ki ma még a függetlenségi programm egyszerre a maga teljességében, de senki ember fia nem hitetheti el velünk és az országgal, hogy annak a függetlenségi programmnak semmi része egyáltalában ki nem vivható, és hogy mindig az ellenkezőjét kell csinálni annak, a mi eddig történt. Én emlékszem, t. képviselőház: ezelőtt öt évvel, a mikor az országban körüljártunk, azt mondottuk, hogy eddig minden párt megcsalta a nemzetet; valamennyi ellenzéknek készült és átment a kormány padjaira, s ott az ellenkezőjét csinálta annak, a mit ezelőtt mondott. Egyetlen egy párt van azonban, a mely sohasem csalta meg a nemzetet, és ez a függetlenségi párt; és ez nem is fogja megcsalni sohasem. Hát, bocsánatot kérek, nem használom most azt a szót, hogy megcsalta-e vagy nem ; ez nem parlamentáris kifejezés. De. állitom, hogy az ellenkezőjét csinálja annak, a mit hirdetett. Mert akárhogy mondja Kossuth Ferencz itt, hogy meg kellett vásárolni a ,szerződés' szót a kvótával: engedelmet kérek, az ország függetlenségi köz5*