Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-307
307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. 393 hogy Mérey Lajos képviselő ur az ezen második részhez benyújtott indítványának utolsó mondata majdnem szórói-szóra megegyezik, tartalmilag azonban ugyanazonos azzal az indítvány nyal, a melyet Szkiosák Ferencz képviselő ur nyújtott be az első ponthoz. Most már önök, minthogy eztnem olvasták fel, nem ismervén azt az indítványt, a melyet Szkiosák Ferencz képviselő ur adott be, egyszerűen eldobták. De ez még nem volna nagy baj. Elnök (csenget): Ez nem felel meg a tényeknek, mert a benyújtó képviselő ur felolvasta indítványát és így nem lehet inszinuálni a háznak azt, hogy határozott olyasmi felett, a mit nem ismert. (Felkiáltások : Igaz ! ügy van ! Szkicsák felolvasta ! A naplóban is benne van!) Maniu Gyula : Tény az, hogy az indítványt nem fogadták el. Szmrecsányi György : Az enyémet ? Maniu Gyula: Nem. Kérdés azonban, hogyha az indítványt kinyomatják, felolvassák, akkor is elvetették volna-e vagy sem. Egy hang (balfelől) : Feltétlenül. Maniu Gyula: Az a körülmény, hogy Mérey Lajos képviselő ur ezen második részhez beadott indítványához hozzácsatolta azon intézkedést, a mely Szkicsák képviselő ur emiitett indítványában foglaltatik, tehát hozzácsatolta Mérey Lajos képviselő ur ezen szakaszhoz beadott módosításához azt az intézkedést, a mely a Szkicsák Ferencz képviselő ur által az első részhez beadott indítványban foglaltatik, legalább is logikailag arra enged következtetni, hogy talán Szkicsák Ferencz képviselő ur indítványát elfogadták volna. Hogy alakul a dolog ennek következtében ? A házszabályokban van határozott intézkedés arra nézve, hogy egy olyan indítvány, módosítás vagy javaslat, a mely az ülésszakban egyszer elvettetett, másodszor szavazás alá nem bocsátható. Mérey Lajos t. képviselő ur indítványának utolsó mondata ugyanaz, mint a mely intézkedés Szkicsák Ferencz képviselő urnak már elvetett indítványában foglaltatik. Tehát kérdem., hogy Mérey Lajos képviselő ur indítványának ezen része most szavazás alá bocsátható vagy sem ? Ezzel szemben lehetne talán védekezni azzal, hogy hiszen Szkicsák Ferencz képviselő ur nem a maga helyén adta be indítványát, mert annak az intézkedésnek logikailag és a következetesség szempontjából nem ott volt a helye, hanem itt van a helye. De a dolog nem ugy áll, mert ellenkezőleg annak az indítványnak tulaj donkéj>en ott van a helye s nem itt, ugy hogy ezt az indítványt az elnökség valóban visszavethette volna, ugy mint Farkasházy Zsigmond képviselő urnak egyik indítványával törtónt, mert nem tartozik a tárgyhoz. T. i. Mérey Lajos kéjaviselő ur indítványának ezen része ekkép szól (olvassa) : »A sürgősségről, illetve az ülések idejének meghosszabbításáról szóló határozat megváltoztatását czélzó indítvány felett a ház az ezt követő ülésen a napirend tárgyalására szánt idő után vita nélkül egyszerű szavazással dönt.« KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. XVH. KÖTET. Tehát logikailag hová tartozik ez az intézkedés ? Tartozik oda, ahol az elrendelésről van szó. T. i. azt mondja a Nagy Emil-féle indítvány, hogy 150 képviselő kérheti, a ház ]3edig elrendelheti egyszerű szavazással, hogy sürgősségi tárgyalást fog alkalmazni. A ház azonban ezen intézkedését egyszerű szavazással megváltoztathatja ilyen körülmények közt. Tehát természetes, hogy logikailag véve a dolgot, ez az intézkedés oda tartozott volna, ide tehát erőszakosan van téve. Most tehát odáig jutottunk, hogy van egy jó intézkedés, a melyet a kéjndselőház és annak többsége is elfogad, a melyet azonban nem fogadott el, eldobott és a melyre nézve legalább is jogosítva vagyok azt feltételezni, hogy azért dobta el, mert nem ismerte kellőképen, mert ha ismerte volna, el kellett volna fogadnia, ugy, a mint elfogadni kívánja most. Viszont most nem fogadhatjuk el, mert a házszabályok ennek útját állják. Ezzel a kis, előttünk fekvő példával akartam megvilágítani azt, hogy igenis, a lehető legfontosabb dolog az, hogy a felolvasás és más ilyen ténykedések ne bízassanak a képviselőház elnökének korlát nélküli önkényére, hanem igenis alkalmaztassék ez az intézkedés minden képviselő egyéniségéhez és személyi körülményeihez, hogy mindenkinek módjában legyen, hogy megismerje azt, a miről szavaznia és beszélnie kell. Épen erre való tekintettel én bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni, a mely arra vonatkozik, hogy a 11., 12. és 13. pontban foglalt intézkedések csak a részletes vitánál, ne jjedig az általános vitánál is nyerjenek alkalmazást (olvassa) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány második pontja 13. mondata után a következő uj mondat illesztessék be : ezek az intézkedések is csak a részletes, illetve a pontonkénti tárgyalás alkalmával vehetők alkalmazásba és a sürgősség az általános vitára ki nem terjeszthető.« Most elérkeztem ennek az indítványnak ahhoz a pontjához, a mely valóban a legtöbb megvitatásban részesült és a legfontosabb intézkedéseket foglalja magában. Az indítvány 14., 15. és 16. mondatairól szóló, a melyek az elnök diszkréczionárius jogára bízzák annak a kérdésnek a feltevését, vájjon nem látja-e a ház elkövetkezettnek az időt, a midőn a 215. §. alapján történendő felszólalások többé meg nem tehetők. Legbővebben, foglalkoztak ezzel a kérdéssel előttem szóló t. képviselőtársaim, ugy, hogy nem lesz szükséges, hogy én részemről azzal a részletességgel foglalkozzam vele, a melylyel különben ennek a szakasznak következéseiben oly nagyfontosságú rendelkezéseink kihívnak. Nem foglalkozom teljes részletességgel az indítvány ezen részével, mert ezt a kérdést ugy Goldis László, mint Mezőfi Vilmos t. képviselőtársaim teljes alapossággal és megdöbbentő érvekkel világították meg. Röviden, arra kívánok utalni, hogy a mennyiben az igen t. ház el nem fogadja azt a határozati javaslatomat, hogy az elnök minden pártpolitikai tusától kell hogy ment legyen, 50