Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.
Ülésnapok - 1906-307
307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. 389 felállani egy képviselő, és bírálat tárgyává fogja tenni az elnöklést, de nem abból a szempontból, hogy a házszabályokat megsértette, hanem ellenkezőleg, hogy az elnök helyesen járt el. Tehát olyan eshetőségek is megtörténhetnek, hogy mondjuk, egy erőszakos elnöknek házszabályellenes eljárását nem hogy megtámadni nem lehet, hanem ellenkezőleg, alkalom adatik arra, hogy megerősítésben részesüljön a többség részéről, tehát a kisebbség kétszeresen legyen sújtva, először, hogy elvonták a szót az egyik szónoktól, másodszor, hogy ez házszabálysértést volt kénytelen eltűrni, és még harmadszor azt is, hogy az illető képviselő, a kinek jogában áll öt perczig beszélni, nem hogy azt a kisebbséget védené, hanem az elnök eljárását fogja támogatni, az elnöki intézkedés mellett még egy tromfot és ütést mér a kisebbségre. Kétségtelen, hogy beállott mit már az általános vitánál megmondottunk, hogy az ilyen kérdésekben elég az első lépést megtenni, a többi lépések azután már következnek. Önök, a mikor a házszabályrevizió gondolatával foglalkoztak, erősen tiltakoztak a klotür ellen, mint inszinuáczió ellen, azt mondották, hogy még a gondolatától is távol állanak, azt mondották, hogy nem kötik időhöz az egyes felszólalásokat és a szólásszabadságnak gátat nem emelnek. Látjuk a Nagy Emil-féle indítványból kifejlődött a Méreyé, a Méreyéből kifejlődött a Szmrecsányi indítványa, és hova jutottunk: a parlamenti guíllotine-hoz. Majd az elnök órával kezében méregeti a másodperczeket, a mint eljött az öt perez, azt fogja mondani, alászolgája, tessék kérem másról beszélni. Eljutottunk oda, a hova eljutni nem is akartunk és a hová eljutni eszünkágában sem volt még ezelőtt néhány hónappal: a parlamenti klotürhöz, a parlamenti guillotine-hoz. Ezeket nem fogjuk elfogadni, ellenkezőleg, ezen szakasznak intézkedéseit, a mennyiben a szakaszt magát elfogadnék is, ezt a burkolt klotürt, ezt a guillotine-t nem fogadjuk el ós javaslom, hogy a Nagy Emil-féle indítvány 2. részének 7. mondata hagyassák ki. Ez annyival inkább szükséges, mert ezen indítvány vészes voltát semmi tekintetben sem mérsékelte sem a Mérey-féle, sem a Szmrecsányi-fóle indítvány. A 8. mondata ennek az indítványnak igen fontos intézkedést tartalmaz, de vele bővebben nem foglalkozom; nem foglalkozom vele pedig azért, mert a mostani házszabályok sem nyújtanak ebben a tekintetben teljes biztosságot. Mert méltóztatott észlelni a legutóbbi parlamenti küzdelmek során is azt, hogy a legfontosabb ténykedése az elnöknek kétségtelenül a kérdés feltevése, mert hiszen a kérdésnek feltevése tulaj donképen abból áll, hogy az egyes indítványok miképen állíttatnak egymással szembe, hogy t. i. az eredeti törvény szövege, a bizottsági javaslatok vagy azok tekintetében beadott módosítások miként állíttatnak egymással szembe tehát akként, hogy az egyik elfogadásával a másik magától elesik, miképen egészítik ki, miként toldják meg egymást. Az egész szavazás, a parlamenti döntés helyessége, okossága, raezionálibilitása azért attól függ, hogy az elnök miként teszi fel a kérdést. Ha az elnök a kérdést nem teszi fel helyesen, hanem akként, hogy nem lehet egészen bizonyosan válaszolni az egyes módositványok és indítványok tekintetében, akkor a legvisszásabb, a leglehetetlenebb eredmények jönnek létre. De épen azért teljesen czéltévesztettnek, hibásnak és következményeiben vészesnek tekintem azt, hogy ily fontos kérdésben egyszerű szavazással dönt a ház. De hibásnak tartom a mondatot, eltekintve ettől, azért is, mert nem tartom eléggé tisztának. Ez a mondat azt mondja, hogy a szavazás előtt a kérdések mikénti feltevése felett a ház egyszerű szavazással dönt. Mi a képviselőházban háromféle szavazást ismerünk. Szavazást vitával vagy vita nélkül, szavazást egyszerű szavazással és szavazást névszerint. Már most ebből a mondatból nem tűnik ki, vájjon a kérdés feltevésére egyszerűen szavazzunk a nélkül, hogy jogunk volna felszólalni a kérdés feltevéséhez, vagy nem, mert hiszen rendesen az egyszerű szavazás alatt azt értjük, hogy az elnök felteszi a kérdést, elfogadjátok-e vagy nem, és akkor szavazunk, vagy pedig itt van a minősített egyszerű szavazás, a mikor az egyszerű szavazás előtt megvan minden képviselőnek a felszólalási joga. Én mindenesetre akként interpretálom ezt a mondatot, hogy az egyszerű szavazás daczára is a kérdés feltevésénél minden ogy T es képviselőnek jogában áll felszólalni és a maga részéről indítványt beadni, hogy miként tétessék fel a kérdés és az elnöknek mindössze az a joga van, hogy a kérdés feltevése tárgyában beadott különböző módosításokat szavazás alá bocsájtja, melyiket fogadják el, melyiket nem ? Azt hiszem, hogy ekként fogja ezt fel az indítványozó is, épen azért ehhez nem adok be módosítást ilyen értelemben, mert kívánom, hogy minden félreértés kizárásával tisztán akként fogassék fel a kérdés, hogy daczára annak, hogy egyszerű szavazás rendeltetik el e kérdésben, a felszólalási jog a házszabályok érdekében minden képviselő részére fenmaradjon. Egyike a legfontosabb intézkedéseknek a második szakasz kilenczedik mondata, a mely a következőleg szól: A napirendre tűzött tárgy általános tárgyalása befejeztetvén és a javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, a javaslat részletei felett, szintúgy a javaslattal kapcsolatos minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett is névszerinti szavazásnak csak akkor van helye, ha ennek elrendelését 100 jelenlévő képviselő Írásban kívánja. A tizedik mondat szerint pedig ezekben az esetekben csak az elnök által vagy 100 jelenlévő képviselő benyújtott indítványára rendelhető el a szavazásnak a legközelebbi ülésre való áttétele is. Mindenekelőtt a 100 képviselőnek kéréshez
