Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

390 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. való jogát a névszerinti szavazás tekintetében lehetetlennek és kivihetetlennek, másfelől a par­lamentarizmus szempontjából károsnak tartom. Kovács Ernő : Az általános vitánál elég húsz. Maniu Gyula: Tudom, az általános vitánál 20 képviselő kérése elegendő, de meg fogja en­gedni a t. képviselőtársam, az általánosságban való elfogadás még nem prejudikál a részletek legfontosabb szakaszának elfogadása tekinteté­ben. Nem az a fontos, hogy egy törvényjavaslatot általánosságban elfogadjunk, hanem az, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedéseit miként álla­pítjuk meg. Az általánosságban való elfogadás tulaj donképen csak az elvet állapítja meg, hogy arra a törvényjavaslatra szükség van, hogy fel­merült a társadalmi fejlődés életében az a mo­mentum, hogy bizonyos jogviszonyoknak rende­zése feltétlenül szükséges. Ezt tárgyaljuk az álta­lános vitánál, valamint azt, hogy a törvényj avaslat általános eszmemenete, azon elv, melyen az egész törvényjavaslat felépül, megfelel-e azon politikai elveknek, melyeket a többség vall, azon politikai felfogásnak, mely helyesen uralja a közvéleményt. De nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy az egyes részletkérdések, az egyes elvek konkrét meg­állapításánál miként fogunk eljárni, milyen hatás­kört adunk az intézkedésnek és mely körülménye­ket vonunk ki abból az intézkedési körből. Épen azért nem képezi a mentségét ennek az indítvány­nak az, hogy hiszen általánosságban 20 képviselő­nek a kérése is elegendő, mert a részletek feletti döntés ép olyan fontos a következetesség szempont­jából, mint az általánosságban való döntés. De nem ezzel kivántam foglalkozni, csak közbe­szólásra válaszoltam ezeket. Hogy száz szavazat­hoz köttessék a névszerinti szavazás elrendelése, ez fizikailag is kivihetetlen, és pedig azért, mert a szavazás annak alapján történik, hogy miként rendeli el a kérdés feltevése következtében az elnök a szavazást. Ezért teljességgel lehetetlen előre megállajütani azt, hogy nielyik kérdésre fogjuk mi a névszerinti szavazást kérni. Csak egy­féleképen lehetne azt tenni, hogy t. i. a száz alá­irást előre megszereznék és annak fejébe beirjuk, hogy tulaj donkép melyik kérdésre kívánjuk a névszerinti szavazást. Ez megint lehetetlen és kivihetetlen, mert egy bianco ivet aláirni és azután abba beleírni a szöveget, az ilyen eljárás nem törvényes és nem méltányos. De ettől eltekintve, 100 embernek jelen kell lenni. Már pedig önök a praktikus parlamenti életből tudják, hogy 100 ember jelen van az előtte való napon, jelen van akkor is, mikor az ülés megkezdődik, de épen akkor, mikor a szavazást kell elrendelni, mikor esetleg bárkinek is kívánságára konstatálni kell azt, hogy az illető száz ember jelen van-e, épen akkor hiányzik belőle egy. Ebből következik, hogy annak az illető 100 embernek azt a kérést, melynek a feltett kér­déshez kell alkalmazkodnia, ott kell aláirni, ott kell összeszedni azon száz embert. Lehetséges-e ezt megtenni azon időközben, mikor az elnök azt mondja : felteszem a kérdést, elfogadják-e vagy nem, következik a szavazás ? Ez lehetetlen. De tegyük fel, hogy 100 ember aláírja előbb bianco és arra ráírja az illető párt a kérdést. Számba kell azonban venni, vájjon az a száz ember jelen van-e és ha nincs jelen, másokat kell keresni, hogy helyet­tesítsék azt, a ki nincs jelen. A ki a parlamenti technikát ismeri, a ki tudja, hogy miként szoktak ezek a dolgok történni, elkép­zelheti-e emberileg, a fizikai Mvihetőség szempont­jából, hogy azt a 100 képviselőt nem egy 120—130 tagból álló párt, de még a mostani többségi párt is összehozhatja, ugy hogy a névszerinti szavazás mindenesetre elrendelhető legyen ? En ezt teljesen kizártnak tartom. Mikor 100 tag kérelméhez köt­tetik a névszerinti szavazás elrendelése, ez egyenlő azzal, hogy kitöröljük a házszabályokból, hogy a névszerinti szavazást kérni lehessen. Midőn pedig kimutattam, hogy ki van zárva annak a lehetősége is, hogy a névszerinti szavazás elrendeltessék, viszont annak taglalásába is kell bocsátkoznom, helyes-e a parlamenti életben, hogy a névszerinti szavazást kizárjuk, vagy ilyen a lehe­tetlenséggel határos feltételekhez kössük. Ez, gon­dolom, helytelen. Ne méltóztassék ezt a kérdést mindig abból a szempontból felfogni, hogy a képviselők, a kik ezt kérik, ellenzékiek, hogy ezt időpazarlás kedvéért teszik, csak azért, hogy technikai obstrukczió le­gyen, hogy az ő álláspontjuk néhány perczczel, néhány félórával meghosszabbittassék. Méltóz­tassék ennek mélyebb indokát is keresni. A név­szerinti szavazás egyedüli módja annak, hogy a képviselőház kisebbsége a többségnek egyes tag­jait a közvélemény Ítélőszéke elé idézze a maga egyéniségét illetőleg. Nagyon könnyű a többség kebelében bizonyos politikai irányzatok szolgá­latában állani addig, mig a többség mindent fed a maga tekintélyével. Nagyon könnyű a tömeg­pszichológiával igy dolgozni, nagyon könnyű min­denkinek magát azzal fedni, hogy hiszen ezt a párt elhatározta, megszavazta, én nem is voltam nagyon mellette, nem is voltam ottan, igy van ez a politi­kában, az ember gyakran el kell hogy tűrjön dol­gokat, a mik nem felelnek meg meggyőződésének. És mossa a kezét attól, a mit az ő általa is alkotott többség politikailag is elkövetett. Egészen máskép áll a dolog, a mikor az illető a névszerinti szavazás által a közvélemény politikai Ítélőszéke elé vitetik. Egy hang (balfelől) : Nem tartozik résztvenni a szavazásban ! Maniu Gyula: Az igaz, hogy nem tartozik résztvenni a szavazásban, de ezzel szemben megvan a pártnak a maga joga és azt gyakorolja is azokkal szemben, kik nem jelennek meg a szavazásnál. A t. képviselő ur jól tudja, hogy mielőtt a név­szerinti szavazás megtörténik, fontos kérdésekben minden párt kibocsájtja a maga embereinek az ordrét, tessék jelen lenni. Itt felmerül a pártember megbízhatóságának kérdése, mely döntő lehet politikai jövőjét illetőleg. Akkor, mikor ő saját szavazatával keU, hogy aktive közreműködjék

Next

/
Thumbnails
Contents