Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

388 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. hogy az elnök őt ilyen értelemben már megintette. Nem látom tehát ezen intézkedésnek tulajdonképeni okát, nem látom czélszerüségét, mert hiszen, mint mondom, az elnök a többségnek a kifejezője, a kinek intencziójához a ház többsége mindig alkalmazkodik. De nem is tartom szükségesnek, hogy ilyen rendkívüli eszközökhöz folyamodjék ez a ház olyan dolgoknak elérése czéljából, a melyek igen jól és biztosan elérhetők egyszerűen a többség által, mint a melynek akaratától függ ez. Értem azt, ha a házszabályok ezen módosítása olyan intézkedést kontemplál, a mely lehetetlenné teszi azokat az akcziókat, a melyeket kizárólag egy kisebbségnek, vagy esetleg csak egy képviselőnek viselkedése idéz elő, a mint hogy értem azt is, t. ház, ha olyan cselekményeket kivan korlátozni ez a házszabály, a melyek kizárólag egyes képviselőtől, vagy egy kisebbségtől függenek. De hogy önök korlátozzanak olyan dolgokat, a melyeknek eldöntése mindig a többségi akarattól van függővé téve, hogy korlátozzanak olyan dolgokat, a melyek eddig is az elnöktől és az elnököt támogató többségtől függnek, ezt ón czélszerűségi szempontból egyáltalában meg nem értem. Ha olyan dolgot kivannak önök szabályozni, a melyek kizárólag én tőlem, vagy kizárólag a parlamentnek egy alkatrészétől függnek, azt értem, mert azt mondják, hogy ezzel a kisebbségnek önkényszerű eljárását akarják korlátozni, vagy hogy ezzel a kisebbség önkényének bizonyos körülmények között gátat kivannak vetni. De ha önök a parlament többségét elzárják attól, hogy megtehessen egy bizonyos dolgot, a melyet esetleg teljes joggal megtehetne, tehát olyan dolgok megtehetését akarják kizárni, a melyek a többségtől függnek és nem róhatók fel a kisebbség időpazarlási tendencziájának: ezt egyáltalában nem értem; ennek az intézkedésnek nincsen időkimélési czélja; ennek az intézkedésnek az a rácziója és czélzata, hogy behozzák burkoltan a klotürt. Tegyük fel, hogy az elnöklő elnök teljesen azonositja magát azzal a pártpolitikai küzdelemmel, a melyet a többség vetett felszínre. Ezt a szerencsétlen helyzetet elképzelvén elképzelhetjük azt is, hogy az elnök át volt hatva optimafide, erkölcsi alapon, legjobb meggyőződése szerint annak szükségességétől, hogy az az illető politikai cselekedet valóban megtörténjék, hogy az a politikai cselekedet a suprema lesnek, az ország és a köz érdekének felel meg és erről meg lévén győződve, szinte önmagát szuggerálja a tekintetben, hogy ezen suprema lexet képező főindok útjában álló egyes akadályokat ezen házszabálymddositás alapján elhárítsa, annak útjából félredobja és szabad utat engedjen azon politikai intézkedésnek. Elnök: Kérem, szíveskedjék a tárgyhoz közeledni. Maniu Gyula: Szorosan a tárgyhoz szólok. Elnök: Nem kérem, ez nem tartozik a tárgyhoz! Maniu Gyula: Ezen szakasz hetedik mondata tehát lehetővé teszi az elnöknek azt, hogy ilyen gondolatoktól áthatva, ilyen szuggeszczió hatása alatt állva, optima fide is megvonja a szót az illetőtől azért, mert a tárgytól eltért, daczára annak, hogy a tárgytól a legkisebb mértékben sem tért el. Megtörténhetik tehát, hogy az elnök akkor, midőn az illető legfontosabb ós legnagyobb érvét kívánja harczba vinni a szőnyegen forgó kérdéssel szemben; midőn ő legnagyobb összehasonlító erejét fogja igénybe venni oly czéiból, hogy megdöntse az illető törvényjavaslatot, a melyet véleménye szerint károsnak tart akár jelenlegi, akár jövőbeli kihatásaiban : akkor az elnök egyszerűen meg fogja őt inteni, hogy ne tessék a tárgytól eltérni és természetesen, miután az illető folytatni fogja eszmemenetót, a melyet a kérdés megvilágítása czéljából szükségesnek fog tartani, el is fogja vonni a szót, a nélkül, hogy az illető képviselőnek jogában állana az esetleg előzékeny vagy az illető érvekre kíváncsi többség esetleges hajlandóságára támaszkodva, a tárgytól való eltérést kérni és annak daczára, hogy el nem tért a tárgytól, mert ez az indítvány azt teljesen ki fogja zárni. Elesik annak lehetőségétől, a mit egy egyszerű szavazással is el lehetne érni a többség méltánylása, vagy előzékeny álláspontja és felfogása következtében, mert a többség esetleg belátná, hogy tulajdonképen eddig is a tárgyhoz szólott; az elnök el fogja tőle vonni a szót, mert a tárgytól eltért és így elesik annak a lehetőségétől is, hogy esetleg legfontosabb indokát és érvét előadhassa. Én ezen hetedik mondatban a klotürt látom bevéve, különösen arra való tekintettel, hogy ezen indítvány 15., 16. és 17. mondata szerint a házszabályokhoz való szólás lehetősége is el lesz zárva az egyes képviselők elől. Nem lesz meg tehát a lehetősége annak, hogy az elnöki intézkedéssel szemben a házszabályokra való hivatkozással védekezhessék. Még ha elfogadjuk is azon indítványt, a melyet Szmrecsányi György képviselő ur benyújtott, hogy ötperczes házszabályvita megengedhető legyen, akkor is talán valami kis védelemben részesülünk. Ha jól értettem, ugy Mérey Lajos, mint a Szmrecsányi György indítványa csak azt engedi meg, hogy egy esetleges házszabálysértő elnöki intézkedéssel szemben csak egy képviselő szólalhat fel. Már pedig mi könnyebb annál, mint, hogyha elképzelünk egy szenvedélyes parlamenti harczot, a hol a legnagyobb skrupulozitással sem lehet megkívánni, hogy mindenki egyenlő mértékkel mérje meg a politikai illendőség és előzékenység követelményeit, mikor a politikai szenvedélyek és tusák minden mást elsötétítenek, megtörténhetik, hogy épen a többség soraiból fog