Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. 387 viselőház nem Nagy Emil indítványát, hanem Mérey Lajos módosítását fogadja el, bátor vagyok a Mérey-féle módosításhoz a következő almódositást benyújtani, a melyben kérem a t. házat, méltóztassék ezt a mondatot a Méreyféle indítványból is kihagyni, mert lehetetlen, hogy a házszabályokban olyan intézkedések foglaltassanak, a melyek logicze lehetetlenek, fizikailag kivihetetlenek és más eredményt, mint mosolyt fel nem idézhetnek. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : »Indítványozom, hogy a mennyiben a Mérey Lajos-féle módosítás fogadtatnék el a Nagy Emil-féle indítvány második része helyett, ugy a Mérey Lajos-féle módosítás harmadik mondata hagyassák ki.« T. ház! A Nagy Emil-féle javaslatnak egy további intézkedésére kívánok rámutatni. A parlamentek történetéből jól tudjuk, mikor szoktak megtartatni a zárt ülések. Ezek már természetüknél fogva is arra valók, hogy akkor vétessenek igénybe, a midőn vagy az elnöki intézkedéssel szemben más módja a védekezésnek nincs, vagy olyan esemény fordul elő, a melynek a nyilvánosság előtt való tárgyalása teljességgel lehetetlen, illetőleg olyan dolog kerül felszínre, a melynek fesztelen előadása, tárgyalása sértené a hallgatóságot, vagy a közerkölcsiség szempontjából rossz példaadás volna. Mivel azonban a zárt ülések megtartása feltétlenül parlamenti szükség, czélvesztett intézkedés volna azokat a parlamenti életből kizárni, illetőleg azoknak megengedését kizárólag az elnök elbírálása alá bocsátani. Épen ezért tisztelettel benyújtom, erre vonatkozólag a következő indítvány t (olvassa): »Indítványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. indítvány második pontjának hatodik mondatába, illetőleg a mennyiben a Mérey-féle módosítás fogadtatnék el, ennek ötödik pontjába (Zaj.) a következő tétessék: a zárt ülés ülésenként csak egy fél órát vehet igénybe...« (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert a gyorsiroda azt jelenti, hogy nem hallják jól a beszédet. (Helyeslés.) Csendet kérek, t. ház. Maniu Gyula: E módosításomnak czélja, hogy a mennyiben elvileg el is fogadtatnék, hogy zárt ülések korlátlanul meg ne legyenek tarthatók, szorítsák meg azok megtartását olyképen, hogy az ilyen zárt ülések a mennyiben feltétlenül szükségesek, legyenek megtarthatók, de ne tarthassanak tovább egy félóránál. Ismétlem, a zárt ülések megtartása feltétlenül szükséges, másrészt be akarok illeszkedni abba az eszmekörbe, a mely az időpazarlást minden körülmények között ki akarja kerülni. Ezt a két érdeket nem lehet máskép összeegyeztetni, mint ugy, hogy a zárt ülések megtartásának kérdését nem bocsátjuk kizárólag az elnök önkényére és belátására, hanem bizonyos prekluziv időt tűzünk ki, a mely alatt azok megtarthatók. (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszem, hogy az általam kontemplált fél óra nem sok. Ebben a fél órában állapodtak meg a Mérey-féle javaslat szerint azon idő tekintetében, a mely szükséges a ház szabály vitákhoz. Méltányos és czélszerű tehát az a felfogásom és kérésem, hogy a zárt ülésekre nézve is ez a megszorító intézkedés alkalmaztassák. A tárgyalás alatt lévő indítvány (Zaj. Halljuk!) második szakaszának hatodik mondata a tárgytól való eltérés esetét szabályozza. Azt mondja (olvassa): »A tárgytól való eltérésnek sürgős tárgyalás esetében nincs helye.« Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ennél a pontnál eljutottunk az indítvány legfontosabb intézkedéséhez. Az én véleményem szerint ez az intézkedés az, a mely minden kétséget kizárólag magában foglalja a klotürt. Magában foglalja azt, a maga összes veszélyes következményeivel azért, mert a mindenkor elnöklő elnöknek — tehát egy olyannak is, a ki nem mindig ment a pártpolitikai színezetektől és tendencziáktól — az elbírálásától teszi függővé, hogy valaki tulajdonképen a tárgyhoz beszél-e vagy sem és hogy a mit beszél, az a tárgyhoz tartozik-e vagy nem? T. ház! Már eddigi parlamenti működésünk ideje alatt is meggyőződtünk arról, hogy — nem akarom mondani visszaéltek — de mennyire félremagyarázták ezen intézkedést egyes elnökök. (Mozgás.) Már eddig is a legtöbb házszabályvita e házban épen azon kérdés körül forgott, hogy vájjon az elnök a vitatott esetben joggal, vagy jogtalanul figyelmeztetett-e egy szónokot a tárgytól való eltérés czimén, vagy ismételt figyelmeztetés után joggal vonta-e meg a szót tőle. (Zaj. Halijait! Halljuk!) De eddig, t. képviselőház, eddig megvolt az a lehetőség, hogy a mennyiben az elnök azon a véleményen volt. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Maniu Gyula: . . . hogy az illető a tárgytól eltér, a házhoz fordulhattunk azzal a kéréssel, hogy tekintettel arra, hogy az elnök a tárgytól való eltérést konstatálta, engedje meg a ház, hogy beszédünket abban az irányban tovább folytathassuk, vagyis a tárgytól eltérhessünk. Kétségtelen, t. ház, hogy az elnök legtöbb esetben rendelkezik a képviselőház többségével. Csak igen ritkán fordult elő az, hogy a képviselőház ilyen kérdésekben az elnök intencziója ellenére döntött. És ez természetes is, mert hiszen teljességgel lehetetlen egy képviselőházi ülést vezetni a nélkül, hogy az illető elnök a képviselőháznak, vagy le.galább a ház többségének bizalmát ne birja. Épen azért éhez az eszközhöz az egyes képviselők a múltban is a lehető legritkább esetben nyúltak, s akkor is csak a legritkább esetekben adta meg a t. ház az alkalmat arra, hogy az illető képviselő a tárgytól tényleg eltérhessen, annak ellenére, 49*