Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

386 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. »és interpellációk ... és hitelesíttetik az aznapi ülés jegyzőkönyve is«. T. ház! A negyedik mondat az elnöki mindenhatóság lánczában egy szemet képez, a midőn a következőket állapítja meg (olvassa): »Az elnök megengedheti, hogy indokolt esetekben napirend előtti felszólalások tétessenek vagy sürgős interpellácziók terjesztessenek elő.« Ezen szakasz intézkedése rendkívül fontos. Az eddigi házszabályok intézkedésétől csak abban különbözik ez az intézkedés, hogy a régi házszabályok szerint, a mennyiben az elnök ilyenek megtételét nem találja helyénvalónak, kérdést intéz a házhoz, vájjon megengedi-e, hogy az illető képviselő napirend előtt felszólaljon vagy sürgős interpelläczióját előterjeszthesse. A mennyiben a ház nemet mond e tekintetben, akkor természetesen a képviselő ezen jogtól elesik. A tárgyalás alatt lévő indítvány ezen szakasza értelmében azonban az elnök ebben a tekintetben korlátlanul jár el; nem köteles a házhoz ezt a kérdést intézni, hanem saját hatáskörében intézkedik. Én őszintén megmondom, hogy véleményem szerint rendes körülmények között ebben valami nagy baj nem volna, nem volna azért, mert az eddigi parlamenti gyakorlat szerint is a legritkább esetek közé tartozott interpelláczióknak napirend előtti megtétele, vagy a napirend előtti felszólalások, annál is inkább, mert a mostani házszabályok intézkedései bő alkalmat adtak arra, hogy a 215. §-a alapján mindazt szó tárgyává tegye az illető képviselő, a mire nézve esetleg interpellálni, vagy a mit napirend előtt szóvá tenni akart, ugy hogy a leggyakoribb eset az volt, hogy a mennyiben az elnök, illetőleg az elnök által feltett kérdésre a ház nem egyezett bele napirend előtti felszólalások, vagy sürgős interjjellácziók megtételébe, az illető képviselő minden nagy megerőltetés nélkül a napirendre való térés után rögtön a házszabályok 215. §-a értelmében szót kért, azt meg is kapta és előadta mindazt, a mit előadni kivánt. Azonban ezen szakasz intézkedéseinek joghatálya alatt ez nem fog megtörténhetni, nem pedig azért, mert egy későbbi pont szerint megint csak az elnök elbírálása alá bocsátja azt, megengedhetőnek találja-e, hogy a házszabályok 215. §-a alapján a képviselő felszólalhasson-e, vagy nem. Tehát megint csak az elnökhöz kell fordulni egy olyan dolog előadhatása végett, a melynek napirend előtti előadása előzőleg meg nem engedtetett. De ettől eltekintve rendes körülmények között ezt sem tartanám nagy bajnak, de előttem áll egy olyan eshetőség, a melynek előfordultakor igazán nagyon káros és veszélyes lehetne a közjogra nézve ilyen jognak az elnökre való ruházása. Épen erre való tekintettel, ilyen eshetőség előrelátásából kifolyólag bátorkodom ezen szakaszhoz a következő indítványt mint pótlást javasolni (olvassa) : »Indítványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány harmadik pontjának negyedik mondatához a következő uj mondat füzessék mint toldás (olvassa) • »Ha a napirend előtti felszólalás vagy interpelláczió a képviselő mentelmi jogának megsértése vagy összeférhetetlenségi eset bejelentését, vagy pedig a kormány által valamely közhatósági intézkedésével megtámadott közszabadsági intézmény megvédését czélozza, ugy ezek előterjesztésének hely adandó.« Vagyis az az eshetőség áll előttem, hogy épen a sürgősségi tárgyalásokra való tekintettel az elnök nem fogja megadni olyan esetekben az interpelláczió előadására való jogot, a midőn a kormány épen a felcsigázott szenvedélyek közt való sürgősségi tárgyalás következtében az egyes képviselők vagy az egyes közszabadsági intézmények ellen, ne mondjuk merényletet, de mondjuk vágást intéz. Könnyen megtörténhetik, hogy a kormány a sürgősség következtében felszínre jutott szenvedélyek által arra érzi magát indíttatva, hogy bizonyos kivételes intézkedéseket tegyen, olyanokat, a melyek a közszabadság intézményét sértik. Ilyen esetekben a napirend előtti felszólalás, illetőleg a sürgős interpelláczió nem. az illető képviselőre, nem a képviselőházra, hanem az ország közszabadsági intézményeire lehet veszedelmes, mert a kormány, mondjuk szombattól szerdáig, a mikor az interpelláczió előterjeszthető, a közszabadság elleni merényletek egész sorozatát követheti el. Ezen idő alatt a kormány a képviselőket képviselői jogosultságuk gyakorlásában személyileg is akárhányszor megakadályozhatja és ha e szakasz intézkedése fenmarad, nem lesz módjában a háznak és az egyes képviselőknek, hogy ezen intézkedéseket bírálat tárgyává tegyék. Épen azért nagy súlyt fektetek arra, hogy ezen szerény módosításom elfogadtassék. Az 5. pont azzal foglalkozik, hogy a menynyiben az elnök nem engedné meg a napirend előtti felszólalást, a napirend letárgyalása után majd nyilatkozik a ház, hogy napirend előtt megteheti-e az illető képviselő a felszólalást vagy sem. Azt hiszem, nálam sokkal helyesebben és sokkal szellemesebben, mint a hogy én megtehetném, vette kritika alá ezt az intézkedést Eötvös Károly a maga felszólalásában, a mikor azt mondta, hogy senki a világon, még a képviselőház sem képes arra, hogy az időt visszafordítsa. Teljes képtelenség az, hogy az elnök vagy a ház határozza el valamely napirend előtti felszólalás megtételét akkor, a midőn a napirend már le van tárgyalva. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Épen azért ezzel az intézkedéssel bővebben foglalkozni nem akarok; mindössze tekintettel arra, hogy valószínűséggel bír az, hogy a kép-