Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-307

382 307. országos ülés 1908 április 6-án, hétfőn. az elnökre van ruházva, a pártpolitikai életből vett alelnök gyakorolja ? Vájjon megengedhető volna-e, hogy egy alelnök, a ki épen a többség kebeléből kerül ki, legyen jogosítva sürgősségeket indítványozni, interpelláeziókat megengedni, a szót elvonni, vagy megadni a lehetőséget arra, hogy valaki a tárgytól eltérjen, vagy az ő felfogására bizni annak a megítélését, hogy mikor tér el valaki a tárgytól, vagy akkor, ha a politikai szenvedélyek egy sürgősségi tárgyalás alkalmával sokkal magasabb fokra hágtak, reábízni azt, hogy mikor alkalmazható a 255. §. rendelkezése ? Mindezeket egy pártpolitikai színezetű alelnökre bizni teljesen az előrelátás hiánya volna. A mennyiben a képviselőház ezen indítványnak a második szakaszát elfogadja, akkor, ha a képviselőház azt akarja, hogy ezen uj házszabályok joghatálya alatt a ház minden tagja és minden párt az ő meggyőződése szerint tehessen eleget képviselői kötelességének és egyszersmind annak a lelkiismereti és erkölcsi kötelességének is, hogy elmondja a képviselőháznak azt, a mi a lelkén fekszik és a mit jónak lát, akár tetszik az elnöknek és a többségnek, akár nem, feltétlenül szükséges, hogy ezen szerény határozati javaslatomat elfogadják. Szükséges elfogadni egyfelől azt, hogy az elnöki széket mindenféle pártpolitikai élettől ment egyén foglalja el, egy olyan elnök, a ki minden pártpolitikai tusától távol áll, hogy azon nagy hatalmat, melyet a kezébe adunk és melylyel a személyét felruházzuk, minden pártpolitikai gondolattól menten és szabadon gyakorolhassa. Mert mégis csak furcsa, ha látjuk a politikai életben, hogy tartatnak politikai tanácskozások, melyekben mint bizonyos politikai gondolatokat, vagy bizonyos politikai czélokat előrevivő döntő személy, épen a képviselőháznak az elnöke szerepel. Mégis, azt hiszem, hogy ha ezzel a hatáskörrel felruházzuk azt az elnököt, joggal megkívánhatnék tőle, hogy attól a percztől fogva, a mint a képviselőház ügymenete úgyszólván egyedül az ő kezébe van letéve, ilyen pártpolitikai tanácskozásokon részt ne vegyen, az ilyenek előrevitelében közre ne működjék, hanem az ő elfoglalt magas állásának megfelelőleg pártatlan honfiúi sziwel bírálja el az eseményeket, a tekintetben, hogy a többségnek politikai tendencziája tényleg megfelel annak a magasabb czélnak, a mely az elnök személyében képviselve van ? Indítványom beadására egyfelől ez késztet. Másfelől pedig az, hogy az alelnökök, a kik — mint mondám — minden kétséget kizárólag pártpolitikai állásuknál fogva vesznek részt a képviselőház elnökségében' abszolúte ne gyakorolhassák azokat a jogokat, a melyek itt vannak lefektetve. És itten szükségesnek tartom a félreértés kikerülése végett megjegyezni, hogy ez alatt nem azt értem, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy a sürgősségi tárgyalások alatt az alelnökök ne elnököljenek. Hisz ez képtelenség is volna. Természetes, hogy a sürgősségi tárgyalások ideje alatt az alelnökök is elnökölni fognak, sőt a tárgyalások hosszú idejére való tekintettel, elnökölniök is kell; de értem ez alatt azt, hogy azon speczifikus jogosítványokat, a melyek ezen szakaszban az elnökre ruháztatnak, kizárólag csak a képviselőház elnöke gyakorolhassa és hogy ezen szakaszban ki legyen mondva az, hogy az elnöklő alelnököket ezek a jogosítványok nem illetik. Értem ez alatt azt, hogy ne legyen pl. képviselőházi alelnök jogosítva arra, hogy oly inditványnyal jöjjön a ház elé, a mely szerint ő tegye fel a kérdést, hogy kivánja-e a képviselőház alkalmazni ezen szakasznak azt az intézkedését, a mely a házszabályokhoz való felszólalás jogától a képviselőt megfosztja ? Ugyancsak ne ruházzuk az alelnökre azokat a jogokat se, a melyek az első szakaszban vannak lefektetve és a melyek úgyszólván kiinduló pontját képezik ezen szakasz alkalmazásának. T. ház ! A midőn ezen általános és az elnökre vonatkozó szempontokat voltam bátor taglalás alá venni, és midőn kérem, hogy ezen határozati javaslataimat elfogadni méltóztassék, bátor leszek az ezen szakaszban foglalt egyes intézkedésekre rátérni. Arra való tekintettel azonban, hogy — bár lehetne ezen észrevételeket egy bizonyos szisztémába is foglalni, olyképen, hogy taglalás alá venném először szisztematicze azon intézkedéseket, a melyek ezen szakaszban a klotürt foglalják magukban vagy a melyek a képviselő cselekvési jogát korlátozzák — mivel ez ismétlésekre vezetne, a mit pedig kikerülni szeretnék, pontonként fogom az indítvány második részét taglalni, kimutatandó, hogy ezen szakasz mig egyfelől valóban a legmesszebbmenő jogokat ruházza az elnökre, addig másfelől a legmesszebbmenőleg vonja el az egyes képviselőknek cselekvési és szólási szabadságát is. És ki akarom mutatni azt is, hogy .ezen intézkedések elfogadása esetén a visszaélések egész sorozatának nyitunk szabad teret. Mindenekelőtt, t. ház, az indítvány legelső mondatával foglalkozom. Ez a mondat igy szól (olvassa): »Sürgős tárg}^alások esetén a házszabályok a következő változtatásokkal nyernek alkalmazást . . .« Ezen mondatot nem tartom helyesnek, nem grammatikai szempontból, hanem fogalmazását illetőleg, azért, mert a visszaélések egész sorozatát idézheti elő. Épen ezért a magam részéről a következő fogalmazást ajánlom elfogadásra (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) : »Inditványozom, hogy a Nagy Emil-féle 723. számú indítvány második része első mondatának azon kitétele helyett: »Sürgős tárgyalások esetén . . .« a következő kitétel illesztessék : »Kimondatván valamely tárgyra nézve annak sürgős tárgyalása, ezen sürgősség mellett tárgyalt ügy befejezéséig és ennek befejezése előtt a házszabályok a következő módosításokkal nyernek alkalmazást.« Igen fontosnak tartom ezen indítvány elfogadását azért, mert nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy a képviselőház kimondja egy bizonyos tárgyra nézve a sürgősséget, és akkor, a mint az most is gyakran megtörténik, egy ügynek tár-