Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306. országos ülés 1908 április í-én, szombaton. 377 miniszteri tanácsos úrtól, a kinek cselekményéről itt szó van, és az ő előadása alapján, a melynek őszinteségéhez és valódiságához semmi kétely nem fér, konstatálhatom a tényállást, mely egyébiránt csak némely árnyalásokban különbözik attól, a mit a lapok közöltek. Két tényről van szó : arról a tényről, hogy báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos nr mint tanú, a házassági anyakönyv aláírását megtagadta és azonkivül bizonyos külsőségekről viselkedésé­ben, az egész polgári házasságkötési eljárás alatt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen két tény közül az elsőt a vitából mindjárt kikapcsoljam. Mert nemcsak miniszteri rendelet, hanem egyenesen maga a törvény, az 1904: XXXVI. t.-cz., az anyakönyvekről szóló novella azt mondja 12. §-ában (olvassa) : »Az anyakönyvi bejegyzést a megjelentek előtt fel kell olvasni és az azok által értett nyelven meg kell magyarázni. A születési és halotti anyakönyvi bejegyzést az anyakönyv­vezető és a bejelentő, a házasságit az anyakönyv­vezető, a házasuló felek és a tanuk aláirják. Ha a most emiitett felek irni nem tudnak vagy nem képesek, aláirás helyett kézjegyet tesznek. Ha ugyanezek a bejegyzés aláirását megtagadják, ez megjegyzésképen a bejegyzésben megemlítendő.« Tehát itt egyenesen a törvény tartalmaz arra nézve felhatalmazást, hogy azon felek, a melyek közé a tanú is tartozik, a jegyzőkönyvet aláírhatják, vagy ha nem Írhatják alá, és hogyha valaki a törvény felhatalmazása szerint cselek­szik, ez semmiféle hivatalos bírálat tárgyát nem képezheti. (Helyeslés.) Marad tehát az egész esetből csak az, a mi sokszor nevezett miniszteri tanácsos külső maga­tartásának némely részletére vonatkozik az egész polgári házasságkötési cselekmények lefolyása alatt. E tekintetben tartozom a háznak tudo­mására juttatni, hogy a miniszteri tanácsos ur azon kérdésemre, hogy vájjon egyáltalában a pol­gári házasságkötés intézménye, mint törvény elleni tüntetés volt-e szándéka, a leghatározot­tabban tiltakozott minden ilyen feltevés ellen. (Elénk helyeslés.) Ennek megállapításával tar­tozom. Azonban, t. ház, megismátlem itt azt, a mit neki mondottam, hogy a mennyiben a szokásos és a házasságkötésnél megjelenő töb­bieknek magatartásától eltérő magatartása mégis, szándéka ellenére, a törvény elleni tüntetésnek viselhette magán, én ezt sajnálom, helytelení­tem, és ebből vele szemben titkot nem csinálok. (Helyeslés és taps) Barabás Béla: Ezzel el van a kérdés in­tézve. (Folytonos zaj. Elnök csenget. Halljuk/ Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Azt tartom azonban, hogy ebből az esetből kifolyólag semminemű további hiva­talos eljárásnak helye nem lehet. (Igaz! TTgy van!) Mert igenis, Zboray Miklós t. képviselő­KÍPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVII. KÖTET. társam kérdésére azt mondhatom, hogy köz­tisztviselőknek lelkiismereti ós egyáltalán polgári szabadságát minden irányban megóvom, megóv­tam és meg fogom óvni, (Taps és helyeslés.) megóvtam olyanokkal szemben is, a kik báró Barkóczy miniszteri tanácsos úrral ellentétes álláspontot foglaltak el, és meg fogom óvni azokkal szemben is, a kik a törvény korlátai között, a magán- és polgári életben annak a felfogásnak adnak kifejezést, a melyet báró Barkóczy miniszteri tanácsos ur vall. (Helyeslés) A mi pedig Bródy Ernő t. képviselő urnak kétely alakjába öntött azon kérdését illeti, hogy az állam érdekében levőnek tartom-e, hogy báró Barkóczy miniszteri tanácso? ur a közép­iskolai osztály élén maradjon, és hogy nem szándékozom-e e tekintetben változtatást tenni, erre nézve legyen szabad a t. házat kérnem, hogy minden nyilatkozattól mentsen fel, mert az ügyek beosztása a minisztériumokon belül annyira sajátos joga a miniszternek, hogy abban a pillanatban, a mikor a ház a miniszter ezen jogához hozzányúlni akarna, a miniszternek azt kellene tudnia^ hogy a háznak bizalmát többé nem birja. (Elénk helyeslés.) Egyébiránt arra nézve, t. képviselőház, hogy a vezetésem alatt álló minisztériumnak minden osztályában az ügyek a legteljesebb elfogulatlansággal, a leg­teljesebb pártatlansággal, az 1848 : XX. tör­vényczikkben lefektetett jogegyenló'ségi és viszo­nossági nagy elvnek teljesen megfelelőleg, az egyéni, polgári és politikai szabadság szellemében fognak kezeltetni: arra nézve a garanczia én vagyok. (Hosszantartó, általános lelkes éljenzés és taps.) Addig birom a t. háznak bizalmát, a mig a t. ház meg van győződve arról, hogy ebben a garancziában bizhatik. (Hosszantartó, általános lelkes éljenzés és taps.) Elnök: A belügyminiszter ur kivan nyi­latkozni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: (Hall­juk ! Halljuk!) T. ház! Minthogy Zboray Miklós t. barátom interpellácziójának elmondá­sakor az anyakönyvvezetőről sértően szólt és eljárását kifogásolta, kötelességem, mint az anyakönyvvezető főnökének, ebben a kérdésben röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Én azonnal kérdőre vonattam az anya­könyvvezetőt, hogy mi volt az eljárása, provo­kálta-e beavatkozása által a miniszteri taná­csosnak előbb emiitett eljárását, (Zaj.) egyálta­lában megtartotta-e azt a nyugodt, higgadt eljárást, a melyet megőriznie kötelessége ? Ezek alapján ma ismerem az egész tényállást és tudom, hogy ő semmi olyat nem tett, a mi kifogásolható volna. 0 semmi mást nem tett, mint megfelelően a régi szokásnak . . . Gr. Batthyány Tivadar: Nem mindenütt. (Ellenmondások.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Buda­pesten legalább, mióta a polgári házasság intéz­48

Next

/
Thumbnails
Contents