Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

376 306. országos ülés Í908 április 'i-én, szombaton. helyeslés és taps jobbfelől.) mikor ilyen interpelláczióval áll elő. (Mozgás és zaj bal/elől.) Elnök: Halász kéj)viselő urat rendreutasítom ! Beck Lajos : Kár volt ezt előhozni! (Zaj.) Elnök : Kérem Halász képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni, különben kénytelen leszek szigorúbban eljárni. (Zaj.) Erre kérem Molnár Jenő és Eitner képviselő urat is. (Zaj.) Kelemen Samu : Magyar nemzeti államot építünk ilyen elvekkel ! Elnök : Kelemen képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Zboray Miklós : Nagyon értem, hogy a képviselő urak félnek attól, hogy a keresztény öntudat fölébred. (Zaj.) Elnök: Kérem Szmrecsányi képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Kelemen Samu : A magyar öntudat ébredjen fel ! Zboray Miklós: Tiszteljék másnak meggyőződését. (Zaj balfélól.) Elnök : Halász képviselő urat rendreutasítom. Tessék folytatni! Zboray Miklós : Ha van valami, a mit az igen t. képviselő ur szóvá tehetett volna, az annak az anyakönyvvezetőnek az eljárása (Élénk helyeslés jobbfelől.) abból a tekintetből, hogy nap-nap után olvasunk intervjukat, zöldségeket, a melyek annak az állásnak a tisztességével sem férnek meg, a melyet betölt. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Nap-nap után mutathatok a képviselő urnak czikkeket. . . Elnök .' Bocsánatot kérek, a képviselő ur azt a kifejezést használta, hogy ez nem felel meg az állás tisztességének, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Elénk helyeslés és taps.) Engedelmet, én meg fogom védelmezni a tisztviselők tisztességét mindenkivel szemben, még a kéyjviselő úrral szemben is. (Élénk helyeslés.) Zboray Miklós : Nem tudom, jól értett-e meg engem a t. elnök ur, de én azt mondtam, hogy nem fér össze az állásnak tisztességével. Elnök: Bocsánatot kérek, az elnöki figyelmeztetést nem lehet vita tárgyává tenni. Tessék folytatni. Zboray Miklós: Mentségemet előadhatom, szavaim értelmét megmagyarázhatom. Én az illetőnek egyéni tisztességét nem vonom kétségbe és csakis az állás tisztességéről beszéltem. Justh Gyula: Azt sem lehet! Zboray Miklós: Én azt látom, hogy azt a polgári házasságot, mely 14 év előtt létrehozatott, a mikor senkinek sem volt kifogása az ellen, ha a felek vallásos meggyőződésüknek kifejezést adva nem irják alá a jegyzőkönyvet, ma már máskép kezelik és ezzel azt akarják elérni, hogy megbélyegző lelegyen, ha egy tisztviselő ezt meg meri tenni, hogy ezért elhelyezzék, elcsapják, daczára annak, hogy hivatali főnöke nem gyakorolhat befolyást egyéni és vallási meggyőződésére és nem büntetheti, ha fegyelmi vétséget, büntetendő cselekményt nem követ el, szóval azon terrorisztikus irány érvényesül, a mely Magyarországon csaknem minden oldalon tapasztalható. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Molnár János: Majd visszaadjuk! Zboray Miklós: A néppárt nem szokott ilyen kérdésekkel előhozakodni. (Ugy van! jobbfelől.) Mindenkinek meggyőződését tiszteü, sohasem kívánta, hogy valakit elcsapjanak, pedig épen ilyen joggal tehette volna. Most sem azt akarjuk, hogy itt valamelyes kivételes rendszabályok alkalmaztassanak, csak azt akarjuk, hogy megóvassék azoknak a köztisztviselőknek is az a joga, hogy vallási meggyőződésüket szabadon nyilváníthassák. (Élénk helyeslés és taps a jobbközépen.) Az mégsem járja, az mégsem lehet, hogy Magyarország keresztén}^ többsége inzultusoknak legyen kitéve, (Zajos helyeslés és taps a jobbközépen.) és ha behozzák ide, itt visszaverjük azt. (ügy van ! a jobbközépen.) Interpelláczióm a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz csak az : szándéka-e a miniszter urnak a köztisztviselők lelkiismereti szabadságát megóvni ? Meg vagyok győződve, hogy megóvja azáltal, hogy kényszert nem fog velük szemben alkalmazni. (Elénk éljenzés és taps a jobbközépen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! Ugy hiszem, helyesen cselekszem, ha a hozzám intézett kétrendbeli interpelláczióra rögtön megadom a választ. Az interpelláló képviselő urak mindketteje kifejezte azt a szándékát, hogy a szóban forgó ügyet a legnagyobb tárgyilagossággal kívánja kezelni. (Derültség.) Egyiknek felszólalására nézve sem mondok e tekintetben bírálatot; az nekem nem hivatásom, nem feladatom, nem is vagyok arra feljogositva. Azért emeltem ki ezt a tényt, hogy megállapítsam, hogyha az interpelláló egyes képviselő urak szükségesnek látták hangsúlyozni felelősségük érzetében azt, hogy ezt a kérdést, mely igen érzékeny húrokat pendít a kedélyekben, a legnagyobb tárgyilagossággal kívánják kezelni, és ezen szándékukban nem is kételkedem : akkor kétszeresen kötelességem tenni azt nekem, azon felelősségteljes állásnál fogva, a melyet elfoglalok, a hol nekem feladatom akármilyen, akár természetszerűleg keletkezett, akár mesterségesen felszított szenvedélyeknek árjai közt megóvni a teljes pártatlanságot, érvényt szerezni mind a két szempontnak, a mely itt hangsulyoztatott: a lelkiismereti szabadságnak és a törvény tiszteletének is. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Minthogy "ez az a feladat, a melyet állásom reám ró, a mikor az a sokat emlegetett eset a lapok közlései utján tudomásomra jutott, természetesen első feladatom volt annak mibenléte iránt hiteles forrásból tudomást szerezni, magától attól a