Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306. országos ülés 1908 április í-én, szombaton. 375 dem, ha annyira polgárinak tekintjük, egyszerű ügyletnek, szerződésnek tekintjük, akkor miért ez az ünnepélyesség ? Szilágyi Dezsőre hivatkozik t. képviselőtársam. Hiszen ő folytonosan azt hangoztatta, hogy a házasságnak minden czeremóniától, minden külsőségtől mentesnek kell lennie. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon : Ünnepélyes legyen ! Benne van ! Elnök csenget.) Egyik beszédében azt mondja : szétválasztása a jogrendnek az egyház vallási rendjétől, de aztán a jogállamnak és a szabadelvű államnak megfelelő teljes szabadsága az államnak a maga körében, az egyháznak is a vallási élet terén a maga eszközével, a maga rendelkezésére álló összes szervezetével. Kettéválasztás tehát, a mennyiben az egyik egyszerű szerződés, a másik egyházi formák szerinti szentség. Akkor tehát mi az, a mit demonstrál az a polgár, nem tisztviselőt mondok először, mi az a különbség, ha megjelenik és ugy fogja fel, mint egyszerű szerződést és ugy viselkedik, mint szerződés alatt ? Ez nem demonstrálás az állam ellen, de felfogása annak, a mit a törvényhozás annak idején meghozott. (Zaj. Elnök csenget.) Hát kérdem, ez a szétválasztása az államnak az egyháztól, ez az az idea, a mely Szilágyi Dezső lelkében él 1 Hiszen vitáztak az egyházpoütikai viták alkalmával arról és hangoztatták épen azok, a kik a polgári házasságot kivánták, még'pedig a mostani közoktatásügyi miniszter úrral szemben, hogy, kérem, annál több alkalma, joga lesz az egyháznak a ténykedésre, annál inkább,kifejtheti nézetét, annál inkább öntheti a hivők lelkébe az egyház tanitását és követelheti meg, hogy a szerint viselkedjék. Én tiszteletlenséget nem látok akkor, ha egy szerződéskötésnél ülve maradok. Én tiszteletlenséget nem látok, ha közjegyző vagy^akárki más előtt végrendelkezve vagy polgári házasságkötésnél, születés bejegyzésénél nem állok fel. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig szabad egynek, az szabad a másiknak is. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Arra nincs törvény, hogy a köztisztviselőnek kötelessége legyen felállani; ha pedig nincs törvény, akkor megteheti. (Zaj.) Azt mondja Bródy Ernő t. képviselőtársam, hogy pl. az eskünél a szokás hozza magával, hogy fel kell állni, mert arra sincs törvény és nincs miniszteri rendelet. Bródy Ernő: ítéletről beszéltem, nem esküről. (Zaj.) Elnök : Kérem Bródy képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Zboray Miklós : Nem a bíróság terére megyek, magának az anyakönyvezésnek a terén fogok maradni. Az 1905. évi 27243. számú igazságügyminiszteri rendelet 26. §-a intézkedik erről. Azt mondja ez a szakasz, hogy ha bizonyos okmányok felmutatása hiányzik és esküt kell kivenni a féltől, hogy ugy van, a mint állítja, a tisztviselő az okirat felmutatásának kötelezettsége alóli felmentése esetén esküt vehet ki és ekkor a jelenlevők felállnak. Tehát expressis verbis megmondja a miniszteri rendelet, hogy mikor vehet ki esküt az anyakönyves és akkor a jelenlevők felállnak, más esetben nem mondja meg. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Mi következik ebből ? Az, hogy mikor sem a törvény, sem a miniszteri rendelet nem intézkedik, hogy a jelenlevőknek fel kell állni, akkor nem kötelesek felállani. És kérdem, melyik része annak az anyakönyvvezető előtt folyó eljárásnak az, a mikor kezdődik az a határ, hogy most fel kell állni, most ülve lehet maradni ? Mikor a felek a szavakat mondják % Vagy akkor, mikor az anyakönyves tudomásul veszi és a házasságot megkötöttnek jelenti ki ? Akkor-e, mikor dikcziózik hozzájuk és szerencsekivánatait fejezi ki ? Mikor ülhet le és mikor állhat fel % Először arra kérje meg a t. képviselőtársam a miniszter urakat, hogy Tendeljék el, hogy ennél a passzusnál fel kell állni, annál a passzusnál pedig le kell ülni. A míg nincs ott más, mint hogy az ünnepélyességre és a tisztaságra ügyeljen, ez nem azt jelenti, hogy fel kell állni, hisz akkor tüntetés volna az is, hogy a nemzeti szinű szalagot viselő anyakönyvvezető elé utczai ruhában megyünk, mert hiszen ünnepi aktushoz ünnepi ruha kell, s az anyakönyvvezető kardot is köt. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj.) Ha kicsiségeket felfújunk és ilyen dolgokból akarunk tőkét kovácsolni, akkor idejutunk, (ügy van ! jobbfelől.) Marad tehát a kérdésnek az a része, hogy joga van-e megtagadni az aláirást ? Bródy Ernő: Joga van! Zboray Miklós : Maga Bródy képviselőtársam is azt mondja, hogy joga van. (Felkiáltások : Ez nem vitás I) A miniszteri rendelet pedig világosan megmondja, hogy a házassági anyakönyvvezetőnek mi a kötelessége ? Az aláírás, illetőleg ha a felek irni nem tudnak, kézjegyük odatétele és az oknak megjelölése, a mely miatt az aláirást megtagadják. Kimondja egy másik miniszteri rendelet, hogy mikor a tisztviselő házastársaknak nyilvánította a házasulandókat, az törvényes házasság és azután az aláirást, ha tetszik, megtagadják és ekkor megjegyeztetik, hogy a házasfelek az aláirást vallási meggyőződésükre való hivatkozással megtagadták. Most már kérdem, ha a félnek joga van ehhez, a mint azt az életből tudjuk, száz meg száz eset van, arra, hogy az aláirást megtagadják, s tudjuk, hogy a felügyelő hatóságok is oktatják az anyakönywezetőket, hogy nem kötelesek senkit erre felhívni, ha tudjuk, hogy joga van az aláirást megtagadni, a mint azt a miniszteri rendelet is előírja, akkor mit követett el Barkóczy ? Halász Lajos; Illetlenséget. (Zaj.) Bródy Ernő: Tüntetett! Zboray Miklós : Tüntet a képviselő ur, a mikor interpellál! (Nagy zaj.) És ha azt mondja, hogy Barkóczytól nem lehet elválasztani a miniszteri tanácsost, akkor én azt mondom, a képviselő úrtól sem lehet elválasztani a faji jellegét, (Elénk