Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306. országos ülés 1908 április k-én, szombaton. 365 akar helyezni a Nagy Emil-féle indítvány, következőképen szól (olvassa) : »01y indítványok, melyek nem törvény alkotását czélozzák, az osztályok vagy bizottságok mellőzésével a ház által közvetlenül is tárgyalhatók.* A 201. §. pedig igy szól (olvassa) : »Ha az indítvány törvény alkotását czélozza, azt törvényjavaslatképen szerkesztve kell a bejelentéskor benyújtani. Az ily törvényjavaslat a tagok között kinyomva szétosztandó, s ha a ház tárgyalni kívánja, mindenesetre osztályülési vagy bizottsági tárgyalásra utasítandó.« Én azt hiszem, hogy az eddigi házszabály ezen intézkedései épen ez irányban sokkal inkább megfeleltek a tárgyalás méltóságának és komolyságának, mint a Nagy Emil-féle javaslat. Mert azt mondani, hogy az interpellácziók csak a tárgyalásra rendelt idő lételte után tarthatók meg, ez úgyszólván a képviselők interpellálási jogának konfiskálását jelenti. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az interpelláczió joga a képviselői jogok legkardinálisabbika. Interpelláczió alakjában szoktak a ház elé kerülni a legfontosabb kérdések, a melyek az egész országot izgatják ; ma is be van jegyezve oly interpelláczió, a melynek tárgya az egész országot izgalomban tartja. Szeretném látni, hogy fogja fogadni az ország közvéleménye azt az intézkedést, hogy az interpellácziók csak másnap reggel négy órakor adassanak elő, a mikor az interpelláczió anyaga fontos, életbevágó, az ország közérdekét érintő dolog és sokkal fontosabb, mint a napirenden lévő tárgy. Hogy ezek az interpellácziók olyan semmiseknek, olyan kevésbbé fontosaknak deklaráltassanak, hogy esak tizennyolcz órai tárgyalás után engedtessék meg előadásuk, ez igazán a képviselő interpellálási jogának konfiskálását jelenti. Ha tizennyolcz óra után a képviselő elő fog állani és elő fogja adni interpelláczióját, akkor ki fogja meghallgatni annak indokolását ? Mert azt meg tudom érteni, hogy talán az illető képviselő ur, a ki interpellálni akar, elmegy és lefekszik . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szíveskedjék kicsit hangosabban beszélni, mert a gyorsírók alig tudnak jegyezni. Goldis László : Kérem, mindenütt beszélgetnek . . . Német Imre : Senki sem lármázik. Goldis László : Nem, csak lassan beszélgetnek. Mondom, azt el tudom képzelni, hogy az interpellálni akaró képviselő hazamegy, lefekszik, jól kialuszsza magát és eljön hajnali négy órára, hogy megtartsa interpelláczióját. ö igy fizikai erejének teljében van, de hogy azok a képviselők, a kik a tárgyalásban részt vettek, milyen türelemmel fogják meghallgatni az interpelláczió indokolását, arra igazán kíváncsi leszek. Zakariás János (közbeszól). Goldis László : Majd tanuja leszek talán annak, hogy Zakariás t. képviselő ur miképen fogja indokolhatni jövendő interpelláczióit, ha ugyan abba a helyzetbe fog jutni, hogy interpellácziókat intézzen a kormányhoz, legalább olyanokat, a melyeknek fontosságot tulajdonit. Épen ilyen elbírálás alá esik a Nagy Emil-féle javaslat ezen most általam felolvasott mondatának az az intézkedése is, hogy a napirend tárgyalására szánt idő elteltével tétetnek meg az indítványok. Hiszen lehetnek olyan fontos indítványok, a melyek elfogadása esetén a további tárgyalás esetleg lehetetlenné vagy legalább feleslegessé válik. Hiszen láttuk a kiegyezési javaslatoknál, hogy azok tárgyalásának félbeszakításával a kormány indítványt terjesztett elő, a mely szerint egy szakaszba foglalta az összes kiegyezési törvényjavaslatokat és ezen egyetlen szakasz lett a további tárgyalás alapja. Ha már most mindig csak a tárgyalás végén lehetne indítványokat előterjeszteni, akkor elesnénk annak a lehetőségétől, hogy valamely indítvány elfogadása által épen a napirenden lévő tárgyalásra vonatkozólag könynyitést eszközöljünk. A bizottsági jelentések szerintem szintén sokkal fontosabbak, mintsem hogy azoknak előadása szintén a napirend tárgyalására kitűzött határidő letelte után történjék meg. Leginkább kifogásolom azonban ezen mondat utolsó diszpoziczióját, a mely szerint az aznapi ülés jegyzőkönyve is hitelesíttetik az ülés végén. Ezen kérdésben már előttem is kifejtették egyesek aggályaikat. Eddig az volt divatban, hogy a jegyzőkönyv rendesen a következő ülés elején volt felolvasandó, a mint azt a régi házszabályok 203. és 204. §-ai előírták. Most t. ház, az ülések jegyzőkönyvét mindig kénytelenek leszünk az ülés végén hitelesíteni (Folytonos zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : T. ház ! Nem tudom miképen fog megtörténni a jegyzőkönyv hitelesítése oly időben, a mikor a képviselők a tárgyalások következtében, a legnagyobb fáradság után, nem lesznek többé abban a helyzetben, hogy visszaemlékezhessenek tökéletesen mindarra, a mi történt, és hogy igy a jegyzőkönyvek esetleges hibái kijavíthatok legyenek. Én erre igen nagy súlyt helyezek, mert elvégre is a ház tanácskozásai szempontjából más hiteles okmány a jegyzőkönyvnél nincsen. A napló nem annyira hiteles, fontos okmánya a háznak, mint maga a jegyzőkönyv. S már most is észrevettük, a múlt napokban, hogy a jegyző elolvassa a jegyzőkönyvet és ha valaki később valamit észre is vesz, hogyha a jegyzőkönyv hitelesíttetett, azon többé változtatni nem lehet. Nagy György képviselő úrtól épen azért vonták meg a szót, mert olyasvalamivel szemben tett megjegyzést, a melyet az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésével már elintézettnek deklarált. Ily módon könnyen be lehet valamit csúsztatni magyarázatokkal, vagy csupa véletlenségből is, vagy hibás fogalmazással a jegyzőkönyvbe, a melynek a_zután igen mélyreható következményei lehetnek. Es, t. ház, az a legfurcsább, hogy elesünk annak lehetőségétől, hogy a ház (Folytonos zaj. Elnök