Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

356 306. országos ülés 1908 április 4-én, szombaton. beterjeszteni (olvassa): »A szavazás megkezdése előtt elnök kérdést intéz a házhoz, kivánja-e, hogy az indítványok és módosítások felolvastassanak, s ha a ház valamely tagja kívánja. felolvasandók.« Ez egyszerű és világos rendelkezés, és nem következhetik be esetleg olyan vita, hogy egyes képviselők kérték az elnök úrtól, hogy az indítvány felölvastassék, hanem tiszta lesz a rendelkezés akkor, a mikor az elnök ur szavazás előtt köteles megkérdezni a házat, vájjon az indítványok és módosítások felolvasandók-e 1 Elnök : A képviselő ur két irányban is nagy tévedésben van. Először is az nincs benne a házszabályokban, hogy köteles az elnök a kérdést feltenni, másodszor pedig nem az van a 227. §-ban, hogy >>felolvasandók«, hanem : »felolvastathatnak«. Szkicsák Ferencz: A Nagy Emil-féle indítvány 13. pontja azt mondja, hogy az indítványok és módosítások újra felolvasásának szükségessége felett az elnök saját hatáskörében dönt. Azért azt az indítványt terjesztem be, hogy a házszabályok 227. §-ára vonatkozólag változtassék ez meg annyiban, hogy az elnök kérdést intéz a házhoz : kívánja-e, hogy az indítványok és mcdositásck felolvastassanak. A mi a Nagy Emil-féle indítvány legfontosabb pontjait, t. i. a 14., 15. és 16. pontokat illeti, a melyek szerint az eddigi házszabályok 215. §-ának rendelkezései sürgős tárgyalás esetén hatályukat vesztik, ezekre nézve bátor leszek még röviden reflektálni, és különösen a 215. §. a) pontjára nézve egy határozati javaslatot benyújtani. A Nagy Emil-féle indítvány azt a rendelkezést állapítja meg, hogy : »az elnök jogosult, ha azt tapasztalja, hogy a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjaiban körülirt felszólalási jog a képviselők részérő: csakis a tárgyalás menetének megakasztása czéljából vétetik igénybe, a házhoz kérdést intézni az iránt, vájjon nem látná-e szükségesnek az elnököt felhatalmazni, hogy a sürgősnek min ősitett tárgyalás tartama alatt annak megszakításával a szót a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjai alapján csak azon esetben adja meg, ha a felszólalás szükségét — ezt kiemelem — a maga részéről is indokoltnak látja*. E tekintetben bátor leszek a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Ha a ház bármely tagja közbeszólás vagy beszéd közben valamely nemzetiség vagy a háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el, az elnök, és ha elnök tette, elnöktársa tartozik azonnal bármely képviselő bejelentésére a szólót rendreutasítani és a szóló köteles azonnal a házat megkövetni.« T. kéjDviselőház ! Azért adtam be ezen rendelkezés megváltoztatására (Folytonos zaj. Elnök csenget.) határozati javaslatomat, mert, t. képviselőház, mikor veszi (Folytonos zaj. Elnök csenget.) igénybe a képviselő a 215. §. a) pontjának a rendelkezését ? Netaláni személyes megtámadtatás alkalmával, ha valamely közbeszólás által vagy beszédközben lett megtámadva. Már most, t. képviselőház, hogyha az elnök kezébe lesz téve ez az intézkedés, akkor ez csak akkor történhetik meg, hogyha az elnök a felszólalás szükségét indokoltnak tartja. Épen azért azt hiszem, hogy sokkal helyesebb egy ilyen preventív intézkedés, hogy ha a ház valamely tagja egy illemsértő vagy durva sértést ejt ki a száján, hogy azonnal, egy feljelentésre bocsánatot kelljen kérnie a háztól. Ilyen preventív intézkedés által sokan türtőztetni fogják szenvedélyeiket és szokásaikat és óvakodni fognak attól, hogy a 221. §-ban foglalt intézkedések ellen vétsenek. Épen azért, t. képviselőház, ezen 215. §. a) pontjára nézve jónak tartom ezen általam beterjesztett határozati javaslatomnak az elfogadását. A mi a 215. §. b) pontját illeti, ez akkor alkalmaztatik, a mikor a képviselők félremagyarázott szavaik értelmének helyreigazítása czimén kérnek szót. Ha ezt az intézkedést is az elnök kezébe teszsziik le, az ő megítélésére bízzuk, vagy pedig, ha ezen felszólalások csakis a napirendre szánt idő letelte után tehetők meg, akkor egészen egy teljesen felesleges vitának adunk helyet. Mert megtörténhetik, t. ház, hogy valaki reflektál az előtte szólónak a szavaira, ezeket félremagyarázza, és ebből egészen más konzekvencziákat von le. Ha már most nem engedjük meg azt, hogy az első felszólaló félremagyarázott szavainak értelmét helyreigazítsa, egész nap czéltalanul ebben a mederben fog folyhatni a vita, és a felvilágosítás csakis a napirendre szánt idő letelte után lehetvén, egy egész napi munkának a hiábavalóságával állunk szemben, hogy ha nem engedjük meg azonnal egy képviselőnek, hogy félremagyarázott szavait helyreigazítsa. Hiszen a házszabályok 215. §-a amúgy is igen megszorító intézkedést tartalmaz, mert azt mondja, hogy a képviselő röviden helyreigazithatja a szavait. Hát ha most is hatalmában van az elnöknek, hogy figyelmeztesse a felszólalót, hogy röviden beszéljen, sőt ha a felszólaló nem tartja magát ezen rendelkezéshez, az elnök ur elvonhatja tőle a szót, minek is szükséges egy uj rendelkezés. A mi most már a házszabályok c) pontját illeti, annak értelmében ha a házszabályokra, azoknak helyes alkalmazására akarunk hivatkozni és ha ezt azonnal nem tehetjük meg, erre nézve bátor vagyok röviden csak azt a megjegyzést tenni, hogy az uj rendelkezés a vitának egészen alaptalan és hamis kifejlődésére is vezethet, sőt házszabályellenes fejlődés is lehetséges, és ez néha bizony nagy érdekeket sértő elhatározásoknak is lehet melegágya. Mert hiszen a múltban láttuk, hogy igenis tévedhetnek ugy az elnök urak, mint az egyes képviselők a házszabályok alkalmazása tekintetében és hogyha ezt azonnal nem hozzuk helyre, hogyha ez azonnal nem tétetik szóvá, akkor megmarad a háznak az a véleménye, hogy igenis a házszabályok azon helytelen értelemben is alkalmazhatók. Azon lehetőséget, a melyet megad az a Nagy Emil-féle rendelkezés, hogy a házszabályok mikénti alkalmazása csak a napirend letárgyalása után lesz szóba hozható, azt hiszem, 10—16 órai tanácskozás után nem is lehet komolyan venni.