Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-306

306. országos ülés 1908 április k-én, szombaton. 355 tásnál a koalicziós pártok megállapodtak, hogy a függetlenségi párt, mint a többség . . . Elnök : Kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni; másodszor figyelmeztetem a képviselő urat. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz : A Nagy Emil-féle indítvány 7. pontja azt mondja, hogy a tárgytól való eltérésnek sürgős tárgyalás esetében nincs helye. Azt állitottam, hogy ez oly széles fogalom, hogy igazán részemről semmikép nem biznám az illető elnök urakra ennek megáüapitását, mert egy többségi képviselőre nézve az emiitett okokból valamely indokolás nem vétetnék a tárgytól való eltérésnek, mig ellenben a kisebbségi képviselőnél igen. Epén azért emiitettem, hogy oly széles fogalom ez, a mely, tekintve a mi politikai viszonyainkat, semmiképen sem tehető le az elnök kezébe. A házszabályok 208., 209., 210., 211., 212., 213., 214. pontjai nem érintetvén, a 215. §-ra felszólalásom végén fogok áttérni. Birálni fogom most sorrendben a Nagy Emil-féle javaslatot, melynek 8. pontja szerint szavazás előtt a kérdésnek miként feltevése felett a ház egyszerű szavazással dönt. Ezen rendelkezés vonatkozik a házszabályok 226. §-ára. E szerint a kérdés miként leendő feltevése uj tanácskozás tárgyát képezi, a mely felett a ház dönt. Megtartandónak vélem ezt a paragrafust. Ezen nyolczadik pontba ugyanis okvetlenül beillesztendő az is, a mit a házszabályok eddigi rendelkezése is ismer, hogy a kérdés feltevése uj tanácskozás tárgyát képezheti. Miért? Mert hiszen a törvényhozás legelső stácziója az, mikor a törvényjavaslatnak vagy inditványnak megszavazása előtt a kérdés feltétetik, a melyre azután szavazni kell. Már most ha a logika azt parancsolja, hogy a milyen a kérdés, olyan lehet csak a felelet, és ha a kérdést nem^"teszszük fel helyesen, ha a kérdés felett nem tanácskozunk, akkor a válasz nem lehet kielégitő. Én tehát okvetlenül fentartandónak vélem legalább is a házszabályoknak mostani, erre vonatkozó szakaszát. A mi a rendelkezés azon részét illeti, hogy a kérdés feltevése felett, a ház egyszerű szavazással döntsön, ezt szintén nem tartom megengedhetőnek. Kifejtettem, hogy milyen fontos a törvényhozásra nézve a kérdés feltevése. Ez olyan fontos, hogy ezen kérdés felett szükséges, hogy esetleg névszerint szavazhasson. Azután a névszerinti szavazás természetéből kifolyólag azok, a kik névszerint igennel vagy nemmel szavaztak, ezért az erkölcsi felelősséget is viselik. Ezen indokom a kilenczedik pont utolsó rendelkezésére is fennáll. A küenczedik pont rendelkezése azt mondja : minden indítvány, elleninditvány és módosítás felett névszerinti szavazásnak csak akkor van helye, ha ennek elrendelését 100 jelenlévő képviselő Írásban kívánja. A mai házszabályok 209. §-a ezt csak 20 jelenlévő képviselő kívánságához köti, és, mint már felszólalásom kezdetén mondtam, ha mi a 195. §-t nem változtatjuk meg, hol meg van állapítva, hogy hány képviselő legyen jelen a tanácskozásnál és a határozathozatalnál, akkor csakis a többség hatalmának a saját érdekében való gyakorlása ez, mikor ezen névszerinti szavazást 100 képviselőhöz köti. Épen azért én ezen kilenczedik pontot fentartandónak nem vélem, ugyanis ezen rendelkezésnek első pontja azt tartalmazza, nem is tartozik ide, mert a tanácskozási rendhez tartozik az, hogy a napirendre tűzött tárgy általános tárgyalása befejeztetvén, és a javaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván. Semmi értelme nincs annak, hogy ezen a tanácskozásra vonatkozó rendelkezés itt megismételtessék. A mi a javaslat 10. pontját illeti, mely ekkéjaen szól: »Ezekben az esetekben csak az elnök által vagy száz jelenlevő képviselő benyújtott kívánatára rendelhető el a szavazásnak a legközelebbi ülésre való áttétele is.« Én azt hiszem, hogy ezen pont az általam már elmondott indokokból nem állhat meg. A mi már most a Nagy Emil-féle inditvány 11. pontját illeti, az igy szól : »Egyszerű szavazásnál a szavazatok megszámlálását 100 tag kívánhatja.* Erre vonatkozólag szintén bátor voltam kifejtem, hogyha mi a házszabályok idevonatkozó 195. §-át nem változtatjuk meg, hogyan lehetséges az, hogy ezen rendelkezés 100 tag jelenlétéhez köttetik. Azt is előhoztam, hogy az elnök ezt nem is állapitbatja majd meg. Ha most már a többség ragaszkodik ehhez a rendelkezéshez, akkor okvetlenül módot is kell, hogy adjunk az elnöknek vagy az egyes képviselőnek, hogy az egyszerű szavazásnál a 100 tag megszámlálása lehetséges is legyen. A 12. pont az egészen felesleges. A házszabályok 230. §-a azt mondja : »A felállás és ülvemaradás általi szavazásnál a szavazás kezdete előtt öt percznyí szünet akkor engedendő, ha azt a háznak legalább 20 tagja Írásban kivánja.« Ezen rendelkezés annyira megfelelő, hogy a házszabályokat uj rendelkezésekkel komplikálni egészen felesleges. Látjuk most is, hogy a házszabályok paragrafusai körül néha kételyek támadnak a tekintetben, hogy azok milyen indítványokra vonatkoznak. Ha most a sürgősségi rendelkezéseket még ilyen czéltalan rendelkezésekkel is megtoldjuk, akkor csak hosszú tanulmány utján fogja az egyes képviselő a házszabályokat megérteni és alkalmazhatni. A 12. pont tehát, mely szerint az egyszerű szavazásnál a szavazás előtt öt perez szünet kívánásának nincs, helye ezen indokból felesleges a 13. pont, illetőleg a mely azt mondja : »A szavazás megkezdése előtt az indítványok és módosítások ujraf elolvasásának szükségessége felett az elnök saját hatáskörében dönt. Ezen rendelkezés a házszabályok 227. §-ára vonatkozik, a hol az mondatik, hogy a szavazás megkezdése előtt az indítványok és módosítások, ha az elnök szükségesnek tartja vagy a ház valamely tagja kívánja, újra felolvastatnak.* Erre nézve bátor leszek a következő indítványt 45*