Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-293

30 293. országos ülés 1908 márczius 18-án, szerdán. akkor miért haragusznak azok, a kiknek semmi szavuk a koaüczió többi pártjaihoz, egy a néppárthoz majdnem hasonló nagyságú és számú pártra, a mely tökéletesen, az utolsó betűig azokat az elveket vallja, a melyeket vallott a függetlenségi párt 40 esztendőn keresztül, azokat az elveket, a melyek alapján megválasztattak, a melyekre feleskette őket Kossuth Ferencz maga ? Hát, t. képviselőház, ha keresik a harcztért és az ellenieteket, miért nem méltóztatnak azokat lapjaikban megtalálni sokkal közelebb ? És ha már épen koaliczlóról van szó, az a párt sem sokkal erősebb, mint mi vagyunk. Igaz, hogy mi nem vágyunk koaliczióba és nem is megyünk abba bele, de ha a függetlenségi párt egy tréfával intézte el ezt a dolgot, legyen szíves az önmérséklet terén, a melyen olyan nagy a pártvezére, Idssé tovább menni velünk szemben is. Ha ezt a békát, a kvótaemelést, a házszabályrevíziót és a többit le tudták nyelni, akkor nyeljenek le egy kis kritikát is, nyeljék le azt a hebehurgya, össze-vissza beszédet is, a mely itt folyik. Meg lehet azt hallgatni és nem kell arra rögtön bunkósbottal válaszolni, nem kell ilyen képeket rajzolni. Ha mégis rajzolnak, legyenek nyugodtak, hogy az ország elolvasta ezt is és meghallgatja a mi beszédünket is és megalkotja a maga véleményét, a mely — azt hiszem — ránk nézve nem lesz kedvezőtlen. De itt van egy másik támadás is. Egy nagy orgánum, nagyhatalom, a melynek nem is egy, hanem két újságja van, a »Budapesti Hirlap«, abból az alkalomból, hogy a tegnapi ülésen nem kezdtük meg a technikai obstrukcziót és nem folytattuk az általános vitát addig, a míg a kormány a horvátokat idehozza, vagy azok maguktól idejönnek, a következőképen intézi el velünk a dolgot (olvassa) : »Azok a politikai alakok, a kik az obstrukczió révén bizonyos kéteshirü jelentőségre és vezérségre tettek szert, az összes nagy pártokkal, az országgyűlés és az ország legjelesebb és legkiválóbb férfiaival szemben való hetyke viselkedés és a házszabály hézagai közt való ügyes forgolódás utján : azok természetesen sohasem fognak hozzájárulni az obstrukczió könnyű lehetőségének csökkentéséhez, a mi az ő szereplésüket gyökerében és forrásában támadná meg. De, e részint éretlen, részint malkontens és katilináris egzisztencziák kiirtása is érdekében áll a nemzetnek, a melyet az obstrukczió súlyos válságba sodort.« Szeretem a latin szavakat, értem is, de ilyen tömegben talán mégis sok, különösen mikor olyan erős kritikát mondanak egy magyar újságban, a mely folyton kérkedik a magyarságával. Talán sok, hogy egy mondatban használja a malkontens, katilináris, egzisztenczia és obstrukczió szavakat. Nem akarom ezt a szerzőnek felróni, legyen az ő Ízlése szerint. Én hála Istennek már valami tiz esztendeje leszoktam ezekről a latin kifejezésekről, legalább is ezeknek üyen tömeges használatáról. T. ház ! Voltak idők, a mikor ugyanez a sajtóorgánum és a másik is nagy vezérfiu és a haza megmentője gyanánt üdvözölt, voltak idők, mikor lecsepült a sárga földig azért, mert gr. Tisza Istvánt meg akartam buktatni és a házszabályreviziót nem akartam keresztül engedni. Voltak más idők is Khuen-Héderváry és Széll alatt; de hála Istennek kormányok jönnek, kormányok mennek és vannak hírlapok, a melyeknek minden ellenzék rossz, a mely megbuktat egy kormányt és a mely támogat azután minden kormányt, a mikor az eljön és azzal szemben üti mindig azokat, a kik az ellen foglalnak állást. Szeretem én igy is a harczot, akár mandátumféltésből, akár kenyéririgységből, akár meggyőződésből származik, de hát a Budapesti Hírlapnak is daczára, hogy nagyhatalom, vagyok bátor megizenni, hogy a katilináris egzisztencziákat ne keresse a balpárton, hanem keresse a néppárton ; ott is megtalálja. Vagyok bátor neki és a félhivatalosnak az Alkotmány múlt esztendei február 27-iki számából idézni »A méltóságos hirlap« feliratú czikket, a melyre válasz nem érkezett és a melyben igen fogas kérdések voltak felvetve. Ha foglalkozni akar, miért nem foglalkozik a saját ellenfeleivel; miért nem azokat nevezi félig éretlen, félig malkontens, félig katilináris egzisztencziáknak% T. ház, mi sohasem bántottuk ezeket a lapokat sem szerkesztőik személyében, sem ne vökben. Sőt ellenkezőleg, talán nagyon is sokat tanultunk azon czikkekből, a melyek a nemzeti kérdésekről és a nemzeti ellenállás mellett írattak és talán nagyon is megfogadtuk azokat. Hiszen volt életemnek tiz esztendeje, egész fiatal koromban, a midőn a Budapesti Hírlapon kivül egyebet nem is olvastam és annak politikáját tettem magamévá. És most, a mikor ezt folytatom, ennek az a következménye, hogy minduntalan malkontens, katilináris egzisztencziának nevezi az embert; igy gyanúsítja meg a nemzet ügyéért tovább harczolni akarókat. T. ház, talán egy kissé tovább is foglalkoztam ezen sajtó viszony okkal, a melyek annak a nagy közvéleménynek magyarázatát és hátterét adják, a melyre minduntalan méltóztatnak hivatkozni, midőn ezen házszabályrevizió kérdésével kapcsolatban erre alkalom nyilik és azt mondják, hogy ime az ország közvéleménye mögöttünk áll. Nem áll, hanem vannak bizonyos újságok az országban és pedig igen számosak, a melyek a magyar államvasutak pénzét nagyon szívesen elfogadják mindenféle czimeken, a mint én azt kimutattam s a melyek jó és rossz ügyet, megfizetve, mindenképen, árkon-bokron, tüzön-vizen át támogatnak, mindig azok ellen fenekedve, a kik ellenében megfizették őket és mindig azokon ütve, a kik a nemzeti czél érdekében tovább harczolnak ; minden harcz után a győzteseket dicsérve és azoktól mindig elfogadva azt, a mit adnak. Nagyon szomorú állapotok vannak e tekintetben Magyarországon. Ha a t. miniszterelnök