Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-305

348 305. országos ülés 1908 való véleménynyilvánításának teljes szabadságát, mert Nagy Emil képviselő ur azt mondja : »szavazz te képviselő, akár tudod miről van szó, akár nem. Ha, nem tudod, a te bajod ; van már ott elég képviselő, a ki a többség akarata, vagy a kormány inteneziója szerint meg fogja szavazni a javaslatot«. Ez képtelen és lehetetlen állapot, de nem is fedi a czélt. A czél az, hogy lehetetlenné tegyék az obstrukcziót. Én ezt a czélt honorálom ; értem a többség arra való törekvését, hogy az emberi kor végéig akar többség lenni; értem, hogy az emberi kor utolsó határáig akarja a gyeplőt kezében tartani; értem, hogy azt akarja, hogy mindig az ő kebeléből kerüljön ki a kormány és minden ebben az országban. Mindez emberileg érthető és meg is bocsájtható. Tehát értem, hogy reszket egy obstrukeziótól, reszket attól a gondolattól, hogy a minek köszönhette uralomraj utasát, az az obstrukcziós szellem elsöpörheti a többségi padokról. (Mozgás balfelM.) De nem értem, miért van szükség Nagy Emil javaslatának erre a mondatára. Mert tegyük fel, hogy fel kell olvasni minden indítványt, minden módosítást: mennyi ideig fog tartani ez a felolvasás ? Egy kitűnő, jó tanácsot adnék a többségnek arra az esetre, ha olyan indítványt nyújt be valaki, a minőre gondol a t. többség, t. i. ha valamely obstruáló képviselő egy egész könyvet nyújt be inditványképen, hogy azt fel kelljen olvasni és ezáltal az ülést arra a napra üluzóriussá tegye. Megmondom, hogy lehet ennek a veszedelemnek elejét venni. A t. többség bejön ide 150 vagy 200 főnyi számban; elhelyezkedik és nagy lármát csap. A nagy lármában a jegyző urak csak a könyv első és végső fejezetét olvassák föl az eddig már ismeretes példa szerint és a könyv fel van olvasva. De kimondani azt, hogy ne legyen joga tíz képviselőnek, a mint eddig volt, vagy ne legyen joga egy képviselőnek, hogy kívánja valamely indítvány felolvasását és hogy az teljesen az elnök szabad mérlegelésének tárgya legyen : ez nézetem szerint nevetséges ; ez a komolyság és a törvényhozás tekintélyének és lelkiismereti szabadságának rovására fog történni. Nagy Emil képviselő ur javaslata még ezeket mondja (olvassa) : »Az elnök jogosult, ha azt tapasztalja, hogy a házszabályok 215. §-ának a), b) és c) pontjaiban körülirt felszólalási jog a képviselők részéről csakis a tárgyalás megakasztása czéljából vétetik igénybe, a házhoz kérdést intézni aziránt, vájjon nem látná-e szükségesnek az elnököt arra felhatalmazni, hogy a sürgősnek minősített tárg3*alás tartama alatt, annak megszakításával a szót a házszabályok 125. §. a), b) és c) pontjai alapján azon esetben adja meg, ha a felszólalás szükségességét a maga részéről is indokoltnak látja. Az elnök ezen kérdése felett a ház vita nélkül, egyszerű szavazással dönt«. A legnagyobb sérelem ebben a javaslatban ez a rendelkezés, mert mit mond a 215. §., méltóztassék meghallgatni és megfigyelni (olvassa) : »Szót kérhetnek bármikor azok is, a kik: netaláni személyes megáprilis 3-án, pénteken. támadtatásra válaszolni, szavaik félremagyarázását röviden helyreigazítani, vagy a házszabályokra, azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, mely alkalommal azonban magához a vita tárgyához nem szólhatnak.« Már most, Nagy Emil képviselő ur . . . Nagy Emil : Fejezze be ! (Derültség.) r g] Mezőfi Vilmos: Nagyon örülök, hogy Nagy Emil annyira nem szereti ennek a javaslatnak az apaságát.. . Nagy Emil : Dehogy, csak a Mezőfi szájából nem szeretem a nevemet hallani. (Zaj.) Mezőfi Vilmos : ... hogy rá akarja azt Mérey Lajos képviselő úrra hárítani. Ennek örülök, mert ez a javaslatnak mindenesetre szegénységi bizonyítványa lesz. Nagyon súlyos indítvány ez, mert a netaláni személyes megtámadtatásra válaszolni ezentúl csak a képviselőház elnökének engedélye folytán lesz szabad, míg most a 125. §. azt mondja, hogy bármikor szót kérhetnek azok, a kik személyes megtámadtatásra válaszolni akarnak. Mi fog történni ? Feltételezem, hogy az akkori elnök igazságszerető, méltányos férfiú lesz. Fel fog hozzá menni egy ellenzéki képviselő és azt fogja mondani: T. elnök ur, engem személyemben megsértettek, engedje meg az elnök ur, hogy felszólaljak igazságtalan, vagy jogosulatlan sértésem visszautasítására. Erre az elnök vagy azt mondja, hogy megengedi, vagy azt, hogy nem, és megkérdezi a házat. i Mondjuk a ház is ugy fog dönteni, a hogy az elnök határozott. Mi történik ? Az a képviselő a 16, illetve a 18 óra után fog az ő becsületét mélyen sértő támadásra válaszolni, mert az elnök és a ház azt előbb nem engedte meg. Nem engedte meg pedig a ház és az elnök azért, mert abban a hitben lehettek, hogy az a kitétel, kifejezés, az az állítólagos becsületsértés nem támadta meg az illető képviselőt becsületében, tehát teljesen felesleges, hogy az ellen védekezzék. Erre én közbevetőleg csak azt vagyok bátor tisztelettel megjegyezni, hogy sem az elnök, sem a képviselőháznak a megítélésére nem bocsátom, hogy mi az, a mi engem becsületemben bánt, és mi az, a mi engem becsületemben nem bánt, mert azt sem az elnök, sem a ház nem ítélheti meg. Mert lehet egy kifejezést, a mely az általános felfogás szerint nem sértő, nem bántó, de én az által találva érzem magamat, mert vonatkozásban áll velem, mert a házon kívül van egy nagy darab közvélemény, a mely abban támadást, sértést lát, ha azt a becsületsértést nyogodtan eltűröm, annak daczára, hogy a ház többsége nem találta megtámadottnak becsületemet. Mindjárt példát mondok. A képviselőház t. türelmes többsége, a mely különösen velem szemben türelmes és engedékeny, igen gyakran használja ellenem a vita hevében azt a kifejezést, hogy izgató, lázító, népbolonditó. (Felkiáltások: Ebben igaza van!) Ezt nem tartom sértésnek, mert tényleg izgató vagyok, lázító vagyok, lázitok a mai igazságtalan társadalmi rend ellen, fel aka-.